Létezik a „láthatatlan kéz”

– Valahol lennie kell annak a pénznek – mondta egy nepáli ismerősöm az onnan kissé felfújtnak tűnő válságról. – Nem tűnt el az. Csak várakozik.

Lényeglátását itt sokan osztják. Nepálban, a világ egyik legszegényebb országában a hitelválságból eleinte visszhangok jutottak el csupán. Elsősorban a BBC beszélt a témáról, a helyi médiát lekötötte a királyság eltörlése óta először megrendezett választás, majd szeptemberben a korábbi maoista felkelők által alakított kormány első szárnypróbálgatásai. A lapok és a rádió csak hetekkel később kezdett el foglalkozni a válsággal, és annak esetleges helyi hatásaival.

Természetesen a válságnak itt is vannak és lesznek hatásai: az ország első számú bevételi forrása a turizmus; a jövő évi szezonra már érkeztek lemondások. A GDP-források második helyén a külföldön élő nepáliak hazaküldött pénze áll: ez is csökkeni fog. Mégis: itt ez most nem „téma”.

A helyi média már korábban megkérdőjelezte a nyugati világ gazdasági berendezkedését. A Nepali Times a 2006-ban a szegényeknek adott mikrohiteleivel híressé vált és tevékenységéért Nobel-Békedíjat nyert Mohammed Junusz-interjújával adott újfent súlyt e véleményének. A közgazdász-bankár bankja, a bangladesi Grameen Bank a szociálisan érzékeny, ámde profitot termelő vállalkozás egyik mintapéldája: rászorulóknak nyújt mikrohiteleket, hogy azt jószágvásárlásra, kisvállalkozás beindítására használják fel.

Junusz évek óta kritizálja azt a rendszert, mely a profit maximalizálásra helyezi a hangsúlyt, és ennek következtében figyelme nem terjed ki az általa „kóros kitüremkedések”-nek nevezett természetellenes folyamatokra. A közgazdász Nepálban visszatérő vendég.

– A társadalmilag is érzékeny, szélesebb körültekintéssel rendelkező vállalatok, bankok működése magába foglal egyfajta beépített kontroll-mechanizmust is – mondja. – E vállalatok esetében nehéz elképzelni olyan túlkapásokat, mint amelyek a válsághoz vezettek.

Junusz nem a kapitalizmus ellenzője, sőt, szerinte az állami beavatkozásoktól minél előbb vissza kell térni a piaci alapú gazdaság felé, hiszen ez oldja meg leggyorsabban a problémát.

– A kapitalizmusnak túl kell élnie. Én csak azt kritizálom, hogy jelenleg az üzletben csupán egy ösztönző erő van: a profitok maximalizálása. A társadalmi felelősségvállalásnak részét kell képeznie az üzleti döntéseknek. Ha több társadalmilag felelős vállalat van jelen a piacon, az emberek maguk tudják életüket irányítani és a piacok is kiegyensúlyozottabbak lesznek – fejti ki, majd kijelentését egy egyszerű példával illusztrálja. – Ha a háztartásokat nézzük, számukra szinte elképzelhetetlen a fenti válság jelenléte.

Mindez itt, Ázsiában különösen igaz, ahol az emberek házat, földet, jószágot, esetleg autót vásárolnak; mindennek konkrét, a valósághoz kötött értéke van. A helyi kisvállalkozások is ezt tükrözik. Van, aki újságpapírt gyűjt, amiből kis zacskókat készít, és ezt bódéjában árulja, egyesek egy mérleget tesznek ki az út szélére, ahol 5 forintnyi rúpia ellenében bárki megméredzkedhet.

A nepáli tőzsde tizennégy éve indult. Egy-pár cég részvénye szerepel indexében, mely eddigi pályafutása alatt összesen párszáz pontot emelkedett. Itt még nem történt meg az, hogy olyan, légből készült várakat fújtak, mint az USA-ban, ahol ezek a várak egyik napról a másikra kipukkadtak.

Nepálban csak kevés embernek van félretett pénze. Az ország lakosságának kilencven százaléka önellátó földműves, saját földdel, termelőeszközökkel, és nem sok mással. Megejtő látni, milyen kevésből tudnak itt méltósággal élni emberek: két váltás ruha, a legszükségesebb bútordarabok, konyhai eszközök, a gyerek mégis tisztán jár iskolába. Számukra az, ami nálunk megy, a hitelekből vásárolt televíziók, gépkocsik világa teljességgel felfoghatatlan.

Junusz szerint még egy tanulsága van a történteknek: – Kijelenthetjük, hogy nem létezik a „láthatatlan kéz”, amelyről Adam Smith beszélt, vagyis a piacokat kiegyensúlyozó felsőbb elv, törvényszerűség. – mutat rá. – A piacok így, „egyedül” látványosan csődöt mondtak.

Ide egy érdekesség: a tisztes profitot termelő Grameen Bank és a hozzá hasonló kezdeményezések javarészt nőknek adják a hitelt. A férfiak gyakran elisszák, elköltik a csekélyke kis hitelt, míg az anyák, nagymamák általában gondosan befektetik, fialtatják a pénzt.
A világon az emberek ugyanolyanok. Ha csak egy ajánlást lehet tenni innen Nyugatnak, ez volna: ne válasszuk szét az embert, a vállalatvezetőt, munkást a feladatától, hanem hagyjuk, hogy jó gazdaként személye, érzelmei, egyéni preferenciája és igen, intuíciója ugyanúgy szerephez juthasson a döntések meghozatala során, mint a racionalitás, a tervező gondolkodás, vagy a számok.

Talán ez a „láthatatlan kéz”, amit annyira keresünk: a jó gazda figyelmessége, gondossága és öröme. Ki sem merem mondani: a szeretet.

Szász Balázs
Nepál