Lesz-e Moszkvából pénzügyi világközpont és a rubelből világpénz?
A hagyományos nemzetközi fizetőeszközök között nem egyszer fordult már elő, hogy egyik-másik tartósan vagy átmenetileg meggyengült. Megtörtént ez már az amerikai dollárral (USD), de az alig több mint egy évtizede készpénz formájában is megjelent euró (EUR) esetében ma válságjelenségek mutatkoznak. Eközben a „világpénz” minősítésre áhítozó egyéb tekintélyes valuták – fontsterling, svájci frank, japán jen – mellett egyre határozottabban helyet követel magának az orosz rubel (RUB) is. Vajon igazuk van-e azoknak, akik megmosolyogják a rubellel kapcsolatos moszkvai szándékokat, vagy inkább őket fenyegeti egyre inkább a megmosolygás veszélye? A kérdésről nyilatkozott munkatársunknak KEMÉNY LÁSZLÓ politológus professzor, FÁK-szakértő.
– A Ciprus körül támadt pénzügyi vihar, az ott kibontakozott bankdráma Oroszországban is érezteti hatását, jóllehet a szigetországban felbukkant orosz befektetők pénze alapvetően az ott megtelepedett orosz bankfiókokban nyugszik (?) Miközben orosz politikai és pénzügyi körök hangsúllyal lépnek fel a válság megoldását célzó javaslataikkal, összefüggésben állhat-e ez Moszkvának a rubel „világpénzesítésére” vonatkozó elképzeléseivel?
– Ciprus pénzügyi válságának – tapasztalhatóan – nagyon sok olvasata van. Abban azonban az elemzők és főként az európai politikusok többsége megegyezik, hogy a probléma – a ciprusiak mellett – az oroszokat érinti a legkellemetlenebbül. Köztudott, hogy Ciprus offshore adó-paradicsom és a kimenekített orosz fekete pénzek elfekvő helye. A betétek befagyasztásáról, jelentős megadóztatásáról megjelent első híradásokat követően el is hangzottak hisztérikus megnyilatkozások. Az éppen Moszkvában tanácskozó jelenlegi és korábbi európai uniós vezetők magyarázkodásait azonban csupán elnéző félmosoly kísérte. Amikor március 22-én az orosz-EU csúcstalálkozón Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke azt fejtegette, hogy az „euró-övezet pénzügyminisztereinek hajnalig tartó egyeztetésén, álmos ötletelés közben született a javaslat a ciprusi bankokban lévő orosz betétek megadóztatásáról”, akkor Dmitrij Medvegyev, orosz miniszterelnök rezignáltan vetette közbe: „Miért nem szóltak előre, nekünk is lett volna mondanivalónk”.
– Azt is elárulta, hogy mi lett volna ez?
– A zavaros egyeztetések után bejelentett sokadik döntés-változatot követően kiderült, hogy az oroszokat ez az ügy nem igazán rendítette meg. A nagy cégek pénzei a jelentős orosz bankok Cipruson működő fiókjaiban vannak, s ezeket nem érintik a korlátozások. Az oligarchák a huzavona idején kimenekítették a vagyonkájukat a ciprusi bankok angliai, svájci stb. leányaihoz. Az orosz törvényeket kijátszó „offshor-lovagokról” pedig azt mondta Igor Suvalov első miniszterelnök-helyettes, hogy „aki törvényt szegett, az meg is érdemli a büntetést”.
Az oroszok tehát nem lázonganak, és a nyugatiak nem értik az okát. A The Christian Science Monitor orosz belpolitikai viszályokban kutakodik és találgat. Az Ernst and Young képviselője szerint „Moszkvában megértették, hogy bár az orosz cégeket érinti a legsúlyosabban az átalakítás, nem ez volt az eredeti cél”.
Ugyanakkor a globálisan zajló és egymással nagyon szorosan összefüggő politikai és gazdasági folyamatok elemzéséből mélyebben húzódó lényegesebb összefüggésekre is találhatunk. Az oroszok stratégiai álmaiban évek óta jelen van Moszkva pénzügyi világközpontként és a rubel világpénzként. Könnyen meglehet, hogy a ciprusi affér egyfajta szondázása az álom valóra válthatóságának.
– Nézzük részletesebben a tényeket!
– Az orosz politikusok öt éve azt a célt tűzték ki, hogy Moszkva pénzügyi világközpont legyen. Ennek több okát is látták. Döntően azt, hogy a globális pénzügyi válság következtében érzékelhetően átrendeződnek a pénzügyi világpiac erőviszonyai, működési elvei és a szerkezete is. A 2008 óta tartó krízis az orosz pénzügyi rendszer számára nem csak a problémák, hanem új lehetőségek forrása is lehet. Oroszország alternatívája: vagy globális – esetleg regionális – jelentőségű pénzügyi centrumot hoz létre, fejlett hazai piacára alapozva, vagy a nemzeti pénzügyi piaca megszűnik létezni. Ugyanakkor a pénzügyi világközpont létrehozása Oroszországban ösztönözheti a nemzeti pénzügyi piac fejlődését is azáltal, hogy integrálódik a globális pénzügyi szolgáltató iparba. Mindez újabb súlyos argumentum annak bizonyítására, hogy Oroszország megkerülhetetlen pólusa a poszthidegháborús kor globális integrálódásának. Egyúttal esély a posztszovjet kintlévőségek visszaszerzésére, koncentrálására. A pénzügyi világközpont létrehozásának célja az is, hogy ennek folyamatában a rubelt bevezessék a nemzetközi kereskedelembe és pénzügyekbe, vagyis „világpénzzé” tegyék.
– Kérdés, hogy ez az örök potenciális lehetőségek tere lesz-e, vagy a jövő olyan realitása, amely az orosz gazdaság dinamikus növekedésén és az orosz modell szerkezeti megújulásán alapszik?
– Mindezeket mérlegelve születtek meg az első politikai döntések. Medvegyevnek, akkori államfőnek 2008. november 5-én az orosz társadalomhoz intézett üzenete fogalmazta meg: „Már ez év végéig meg kell hozni azokat a törvényeket, amelyek alapját képezik annak, hogy Oroszországban létrejöjjön a világ egyik vezető pénzügyi központja. ... Gyakorlati lépéseket kell tenni a rubel szerepének erősítéséért, annak érdekében, hogy a nemzetközi elszámolások egyik valutája legyen. El kell kezdeni az áttérést a rubel elszámolásra elsősorban a gázért és az olajért... E folyamatok végső célja – a rubelt az egyik regionális valutává alakítani”. Ezt követően Moszkva önkormányzata 2009. május 19-én fogadott el határozatot „Moszkva városának, mint nemzeti és nemzetközi pénzügyi szolgáltatások központjának fejlesztési koncepciójáról”. Az orosz kormány pedig 2009. július 11-én döntött a „nemzetközi pénzügyi központ Oroszországban történő létrehozásához szükséges intézkedésekről”.
2010 áprilisában Medvegyev tanácskozásra hívta az érintetteket, hogy számon kérje, milyen konkrét intézkedéseket tettek Moszkva pénzügyi világközponttá válása érdekében. Ezt követően saját testületet hozott létre Alekszej Kudrin akkori pénzügyminiszter vezetésével a pénzügyi világközpont megvalósítására, melynek feladata a kapcsolatok koordinálása a vezető nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Emellett tanácsadó testületet is felkért a legjelentősebb nemzetközi bankok és befektetési társaságok köréből, melynek azt a szerepet szánta, hogy elősegítse Oroszország integrálódását a világgazdaságba.
– Születtek-e konkrét döntések, lépések?
– Az orosz kormány munkacsoportot hozott létre Alekszandr Volosinnal az élén – aki még Jelcin idején az elnöki adminisztráció vezetője volt – az oroszországi pénzügyi központ megvalósítására. A feladatokat 48 pontban jelölték meg és hét albizottságra bízták: – pénzügyi infrastruktúra, – pénzpiaci eszközök; – pénzpiaci részvevők köre; – pénzpiaci szabályozás és menedzsment; – szociális és üzleti infrastruktúra – adózási rendszer, – az orosz gazdaság pénzpiaci operációinak általános versenyképessége. A projekt megvalósítását öt év alatt várják.
Az Európai Unió pénzbeli támogatásával, valamint Lúcio Vinhas de Souza, a Világbank képviselője és Alekszej Kudrin vezetésével felmérés készült azokra az ajánlásokra vonatkozóan, amelyek „szükségesek nemzetközi pénzügyi központ létrehozásához Moszkvában, vagy Moszkva regionális központként való funkcionálása hatékonyságának a növeléséhez”. Négy reformot ajánlottak: realizálni kell a „Moszkva – pénzügyi világközpont” projektet; kontroll alatt kell tartani az inflációt; tőkevonzó kedvező befektetési feltételeket kell teremteni a projektek finanszírozásához, valamint a rögzített befizetésű nyugdíjalapok fejlesztéséhez; és össze kell hangolni a szabályozás fokát a G20-ak döntéseinek realizálásával.
2010. szeptember 8-án nemzetközi tanácskozásra került sor „Moszkva – pénzügyi világközpont, rubel – tartalék valuta. Realitás és perspektíva” címmel. Résztvevői az IMF, a Világbank, a WTO, a világ vezető bankjai képviseletében fogalmazták meg ajánlásaikat és fenntartásaikat a projekt megvalósíthatóságáról.
(Folytatása következik)