Lengyel Zsidók Történelmének Múzeuma
Húsz évig készültek létrehozni ezt a múzeumot Lengyelország fővárosában – most végre sikerült. És a siker óriási: az első három nap alatt több mint tizenötezren mentek el megnézni, immár nemcsak az épületet, amit fél éve már lehetett látni Varsóban, hanem magát a gyűjteményt.
A lapok beszámolói szerint az, hogy az ötlet megvalósulásának 20 esztendeje alatt nem került sor nagyobb veszekedésre, sőt botrányra, már maga is csoda. Hiszen egy ilyen tematikájú múzeum építése a lengyel főváros központjában, magán adományozók és a lengyel kormány, államfő, és a város hatalmas pénzeivel, egy olyan aknamező, amelyen minden lépés robbanást eredményezhetett volna. Semmi ilyenre nem került sor, ma már a lengyel földön élő zsidók történelmének ezer évét bemutató kiállítást lehet megtekinteni a varsói gettó hősinek emlékművével szemben álló központban. Az állandó kiállítást a lengyel és az izraeli államfő részvételével ünnepélyesen nyitották meg a múlt héten.
A nyolc részre osztott bemutatóközpont első része a legendával foglalkozik, amelyből megismerhető a múzeum neve, a Polin szó eredetének néhány verziója. Ezt a szót kellett állítólag a német földről keletre menekülő zsidóknak hallaniuk, és azt jelenti: „itt nyugodj”. Héber jelentése Lengyelország.
A következő rész a késő középkorba vezet, itt egyebek mellett bemutatják az egyik első ismert krónikát, amely szól többek között Nagy Kázmér szeretőjéről, Eszterről is. Emellett a legkülönbözőbb dokumentumokból idéznek, képek tucatjait állították ki, Krakkó és Kazimierz hatalmas makettje látható, együtt lehet kalandozni egész Európában a zsidó kereskedőkkel, akik a rókabőrtől kezdve a fűszereken át a fegyverekig mindennel foglalkoztak.
A következő téma a „Paradisus ludaeorum”, azaz a zsidók aranykora Lengyelországban, ez 1569-1648 közé esik. A XVI. század küszöbén csak száz zsidó város és falu volt lengyel területen, a XVIII. században már 1200. Az első könyvet jiddisül 1534-ben Krakkóban adták ki.
A kiállítás talán leghatásosabb része a Gwozdzca-i – ma Ukrajnához tartozik – zsinagóga rekonstrukciója.
A két világháború közötti korszak a zsidó kultúra intenzív fejlődését hozta, Lengyelország a második volt a világon az ott élő zsidók számát tekintve. Sajnos, ebből az időből már sok fájdalmas bizonyítéka van a növekvő antiszemitizmusnak, például a szejmnek írt fellebbezés, hogy a jablonai zsidó katonákat koncentrációs táborba vitték – 1920, és már ezt a kifejezést használták.
A következő, utolsó időszak sok ma élő zsidónak egyet jelent a nemléttel – abban az értelemben, hogy lengyel földön befejeződött számukra a történelem: azok, akik életben maradtak, elutaztak innen. De nem mindenki. És ez a lengyelek számára a kiállítás nehezen emészthető része, ráadásul történelmileg még nagyon közel van – írta az onet.pl.
A kiállítás megtekintésére legalább három órát kell szánni, megismerkedni a krónikákkal, leülni a zsidó moziba, meghallgatni a XIX. századi zsidó iskola tanulóinak beszámolóit, együtt vándorolni a zsidó kereskedőkkel a frank királyságból Egyiptomig és Bagdadig, megismerkedni az uralkodó szokásokkal egy reneszánsz zsidó városkában, végül érezni, ahogy zsidó szomszédaink körül bezárul a halálos kör – 3 óra talán nem is sok a közös történelem ezer évére.
A kiállítás megnyitása utáni három napon csaknem 15 ezren keresték fel az új múzeumot. Abban semmi meglepő sincs, hogy a megnyitóra 650 újságíró akkredilta magát, és már az ünnepélyes esemény napján több mint húszezren keresték a múzeum honlapját, de a varsóiak személyes érdeklődése minden várakozást felülmúlt.
