Lehet újat mondani Haydnról
Ha Hadyn, akkor Eisenstadt (Kismarton). De megfordítva is igaz. Így aztán aligha lehet csodálkozni, hogy a mostani jubileumi év dömpingjében éppen a burgenlandi tartományi székhely, pontosabban az Esterházy kastély nyújt az összes többitől eltérő kiállítást, amely szokatlan vonatkozásokra is kitér. A frissen felújított SalaTerrana a helyszín: kereken 850 négyzetméteren kap képet a látogató azokról az évekről, amelyeket Haydn itt töltött.
A kiállítási tárgyak között ott van az 1779-ben keltezett munkaszerződés, amellyel a dinasztia akkori feje alkalmazta, s láthatóak portrék, - nemcsak Haydnról, hanem I. Fényes) és II. Miklós hercegről is. A tárlókban a korabeli, a zeneköltőhöz, a kismartoni kulturális élethez kapcsolódó tárgyak, gyönyörű porcelánok, ajándékok ide látogató uralkodóktól. De nem ez a különlegesség, amivel a más nagysikerű kiállítások rendezőjeként nagyra becsült kurátor, Herbert Lachmayer kiemelt figyelmet érdemel.
Bármennyire is köti Haydn tevékenységét Kismartonhoz, méltatja és bemutatja érdemeit a zenei műfajok és struktúrák felfedezése terén, legalább ennyi hangsúlyt ad a nemzetközi vonatkozásoknak. Ezen belül pedig annak, ahogyan Haydn korábban nem tapasztalt módon hasznosítja a kor technikai lehetőségeit, a hangjegynyomtatást. Így Kismartonban alkotva eljut a világ fontos központjaiba, jelen van Párizsban, Londonban, Amszterdamban, Bécsben. A felismerés és a gyakorlati megvalósítás egyedülálló, akkortájt szokatlan és mai szemmel is korszerű – véli a kurátor. Ezt a vonulatot tükrözi a kiállítás alcíme: Egy európai karrier az Esterházy hercegség udvarában.
Ízelítőt kapunk a bécsi „anglománia” jelenségéből is: ez a kor egyik jellegzetessége volt, s bizonyos értelemben összekapcsolható Haydn londoni sikerével. A közönséget azonban minden bizonnyal a multimédiás jelleg fogja meg leginkább: a vizuális és audió eszközök testközelbe hozzák a zeneszerző életét és pályáját, érthetőbbé teszik az udvarhoz fűződő viszonyát is. Talán ezért is, mert a látogatók a tárgyak ezáltal maguk is színpadi szereplőkké, így az installáció szerves részévé válnak.
Érdekeség, hogy a kurátor nem rekedt meg az ábrázolni kívánt kornál: ismert kortárs képzőművészek, többek között, Günter Brus, Franz West, Pipilotti Rist, Otto Zitko és a Gelitin csoport művei keverednek az Esterházy gyűjtemény darabjaival, 18. századi remekművekkel, autográfiákkal, a tematikába illeszkedő műtárgyakkal.
Kiállítás a kiállításban a gyermekeknek szánt, kimondottan az ő szemmagasságukban elhelyezett anyag, mely a „Haydn a legfiatalabbaknak” címet viseli.
A kiállítótermen az amerikai Pop-Art művész, Roy Lichtenstein tervei alapján készült, színes szőnyeg vezet végig. A Sala Terrena klasszikus oszlopsorai között a falakat izgalmas, meghökkentő tapéták borítják, két, aranyra színezett oszlop pedig Fényes Miklós fényűző életvitelét és udvartartását hivatott felidézni.
S hogy miért explozív? A reprezentatív kiállítási tárgyak, az óriás monitorok, a tematikus hang- és zenei installációk összhangja így robbanásszerűen hat az érzékekre. Ahogyan Haydn karrierje is robbanásszerűen ívelt felfelé – az udvari karmestertől a világhírű zeneszerzőig
