Le Monde: Navracsics méltatlan a feladatra

Navracsics megválasztása előtt két nappal igen neves európai kulturális személyiségek nyílt levélben kérték, hogy Juncker vonja vissza a magyar politikus jelölését. A Le Monde szerzője úgy fogalmaz: a hideg futkároz az ember hátán, hogy épp őt szánták a kulturális terület élére. Miniszterként ugyanis „ő volt a dárdahegy az igazságszolgáltatás elleni fellépésben, amely korlátozta a szabadságjogokat”.

2014. november 4., 11:58

A

Le Monde cikkénekszerzője, a Roueni Egyetem egyik tanára úgy értékeli, hogy az EU-ban van egy tagállam, amely súlyosan meggyengítette a saját demokratikus intézményeit, mégpedig Orbán Viktor Magyarországa. A kormányfő három fő céltáblája a média, az igazságszolgáltatás és a kultúra volt. Először a sajtóval végzett, utána az Alkotmánybíróság jött, majd következett egy
sor további támadás a szabadság ellen.

Brüsszelben már három éve napnál világosabb, hogy a magyarok megszegik a Lisszaboni Szerződést, benne olyan elvekkel, mint a demokrácia, a jogállam és a pluralizmus, továbbá megsértik az Alapvető Jogok Chartájában szereplő 11 paragrafust a sajtó szabadságáról és sokszínűségéről. De kivárás következett, és ilyen helyzetben nyilvánították ki a bizalmukat a képviselők Strasbourgban a bizottság iránt, benne Navracsics Tiborral. A szavazás aránya általában alapul szolgál a gyanúra a jelölttel és annak támogatójával szembe – érvel a francia lap cikke.

A Le Monde szerzője felhívja a figyelmet arra is, hogy két nappal korábban igen neves európai kulturális személyiségek nyílt levélben kérték, hogy Juncker vonja vissza a magyar politikus jelölését. „Hogy őt szánták a kulturális terület élére, attól a hideg futkároz az ember hátán. Miniszterként ugyanis ő volt a
dárdahegy az igazságszolgáltatás elleni fellépésben, amely korlátozta a szabadságjogokat.”

Az Orbán-kabinet kulturális intézkedéseit illetően világos: a politikát a magyarok eredetének és tisztaságának megszállott, nacionalista kutatása jellemzi, ami felidézi a baljós elődöket – summázza a kormány nemzetfelfogását a cikk.

Az EP eljárása annál is fájdalmasabb, mivel idáig Strasbourg volt a kultúra leglelkesebb támogatója az európai intézmények sorában. Ám rettenetes megállapodás született a konzervatívok és a szociáldemokraták között. Utóbbiak beismerték, hogy nem képesek ellenezni Navracsics kinevezését, mert azt kockáztatják, hogy Orbán még rosszabb valakit küld. Így történt tehát, hogy az elmaradt szankciók tőrbe csalták Európát. A szomorú alku
az európai kultúra megvetésével ér fel. Adjunk valamilyen jelentéktelen portfóliót egy vitatott, politikailag gyenge biztosnak. De ettől még igaz, hogy a válság idején, amikor a
kultúra minden eddiginél szükségesebb tényezője a békének és az egyesülésnek, a kinevezés igen nagy súllyal esik latba. A szakterületet szabályzó paragrafusok alapján Navracsics megbízatása illegitim, hiszen az európai szerződés 167. pontja a kultúra sokszínűségének tiszteletben tartását és előmozdítását irányozza elő, de ennek éppen az ellenkezője
történik Magyarországon. Most már csak Junckernek van módja arra, hogy lépjen, ő mondathatja le a biztost. A kinevezés csak még jobban lazítja a kötelékeket Európa és művészei között, sőt a végső szakítást kockáztatja.

A magyar botrányt ugyanakkor közönnyel fogadta a közvélemény, amely fél évszázaddal ezelőtt még kivonult az utcára, hogy tiltakozzon az ellen, ami Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában történt.

(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)