Küszöbön

- Sóval töltött zoknival papundeklidobozokat rombolnak le a Dühös Magyarok akció keretében, a 4K-val és az LMP-vel alig százan flashmoboznak a Matolcsy-minisztérium előtt, most meg azt mondja, bejutnának a parlamentbe. Biztos ez?

– Igen. A Medián fél éve méri a Szolidaritás Mozgalmat azzal a kérdéssel, hogy mi lenne, ha párttá alakulnánk. A válaszok azt mutatják, megugranánk a parlamenti küszöböt.

- Árnyaljuk a képet: a válaszadók ilyenkor azt mérlegelik, ha párttá alakulna egy szervezet, 1-től 7-ig mekkora valószínűséggel szavaznának rá, s több szervezetet is választhatnak. Szakértők szerint ebből csupán annyi vonható le: a bizonytalanok között nagy az igény egy új, hiteles pártra.

– Szimpatizánsaink többsége elvárja, hogy ne a partvonalon kívülről szurkoljunk. Felméréseink és az elmúlt fél év lakossági fórumain tapasztaltak bizonyítják: nagy a Szolidaritás népszerűsége. Ezért döntöttünk úgy, hogy vagy egy szövetség tagjaként, vagy pártként, önállóan, de megméretjük magunkat 2014-ben. Az emberek a demokratikus ellenzéki erőktől összefogást várnak, és mi is ebben gondolkodunk. A párttá alakulást eszköznek tartjuk, nem célnak.

- Mire várnak? Pártként is össze lehet fogni.

– Nyilván. Azt várjuk, hogy érdemi tárgyalások induljanak, mert háttéregyeztetések azért folynak.

- Mikor beszélgetett utoljára Mesterházy Attilával vagy Jávor Benedekkel?

– Az utóbbival nemrég, a közös akcióról.

- Jó, és amúgy?

– Nem fogja kiszedni belőlem, miről egyeztetünk. Mesterházyval három hete beszéltünk.

- Stratégia, aktualitások?

– Arról esett szó, hogy vidéken már látszik: van együttműködés az ellenzéki erők között, nemegyszer helyi aktivistáink kezdeményezésére ülnek egy asztalhoz.

- Pedig szocialistáktól épp azt hallani, hogy nem örülnek annak, ha párt lesz a Szolidaritásból, mert amit addig támogattak, riválissá válhat. Nem is szállnak majd be a szocialista párttagok, s így megcsappanhat az önök tábora.

– Annyi szocialista támogatónk azért nincs. De már a kezdetekkor látszott, hogy önálló politikai erő akarunk lenni, s nem kötődünk egyetlen párthoz sem.

- Még mindig nem értem, min hezitálnak. Egyesületként egyszerűbb támogatni egy szövetséget, és beseperni a jelölést, mint pártot gründolni?

– A lényeg a szavazatok maximalizálása. Ha ez egyesületként megy jobban, akkor úgy, ha pártként, úgy. Az ellenzéki erőknek egyenlő partnerként kell egymásra tekinteniük. Önálló pártként való indulásunk csak az utolsó lehetőség, mert azzal az ellenzék ereje megoszlik, és így csökken a kormányváltás esélye.

- Mikor döntenek mégis így?

– Ha a demokratikus ellenzéki pártok és civilszervezetek nem képesek összefogni; ha például az MSZP úgy gondolja, hogy önállóan is meg tudja nyerni a választásokat.

- Honnan lesz pénz?

– Keressük azokat a vállalkozókat, akik látnak bennünk fantáziát.

- Vannak?

– Elvben egyre többen, de elmondják azt is: direkt módon nem mernek minket támogatni, mert elveszítik a megbízásaikat, rájuk küldik az adóhatóságot. Pályázunk külföldi alapítványoknál is, innen számítunk forrásokra. Egyelőre magunk dobjuk össze a szükséges pénzt, legnagyobb tőkénk az aktivistáink munkája.

- Mennyi kell?

– Egy, a választáson önállóan elindulni képes pártnak három-, három és fél milliárd forint.

- Ennyit fognak összekalapozni?

– Sokan akarnak változást az országban.

- Hányan csatlakoztak eddig a mozgalomhoz, akikből egyesületi, később esetleg párttag lehet?

– Rendes tagok és pártolók alkotják majd az egyesületet. Előbbi tagdíjat fizet, választható és választhat. Kikötés az alapszabályban, hogy aki más pártnak a tagja, csak pártolónk lehet. Kivéve azt a pártot, amellyel stratégiai szövetséget kötünk.

- Van hát egy kiskapu. Persze a dolog csak akkor működik, ha a másik pártnál is van kettős tagság. Az MSZP-nél nincs. Ez adott esetben probléma.

– A küldöttgyűlés dönthet arról, ki lesz stratégiai szövetséges. Saját véleményem, hogy stratégiai szövetséges csak olyan új párt legyen, amelyet ha szükséges, a mozgalom mellett mi magunk alapítunk.

- Vagyis szocik kizárva. Szóval mennyien is vannak?

– Tízezernél többen csatlakoztak hozzánk. A valós támogatottságunkat nem tudjuk felmérni. Nehéz tagokat toborozni, mert félnek az emberek.

- Pedig épp a Szolidaritás ősrendezvényein, például a több tízezres, tűzcsapnyitógatós, rendvédelmis tüntetéseken nem ez látszott. Azóta elenyészett az erő?

– A Szolidaritásnak vitathatatlanul van rendvédelmis gyökere. Mi voltunk azok, akik elkezdtük az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállást. Először magunkra maradtunk, de a bohócforradalom idején megváltozott a helyzet, az emberek szolidárisak lettek. Ám addigra a kormány támadássorozatot indított ellenünk, egyebek között a jogszabályok átalakításával: például az aktív rendvédelmisek ma már nem mozgósíthatóak, azonnali munkahelyvesztéssel jár bármilyen demonstráción való részvétel. Ettől még a szavazófülkében tudni fogják, hova húzzák az ikszet. Másrészt sokan azt hitték, ha csatlakoznak, egy hónapon belül leváltjuk a kormányt. A csalódottság miatt ők nehezebben mozgósíthatóak.

- Talán maga a mozgalom is elbízta magát. Mi lett a nagy svunggal beharangozott Demokratikus Ellenzéki Kerekasztallal? Csendben műhelyeznek, még a szakszervezeti konföderációk sem szálltak be.

– Sajnálom, hogy nem vesznek részt, pedig fontos lenne. Tisztelet a kivételnek, de a szakszervezeteknek az új munkatörvénnyel kapcsolatos passzivitása felér a munkavállalók elárulásával. A pártok által készített programok az elmúlt húsz évben legkevésbé az emberek érdekeiről szóltak. Sokkal inkább a szűk politikai elit vagy a pártok mögött álló oligarchák szempontjait követték a döntések. Azt szeretnénk, ha közösen találnánk ki, mihez kezdjünk. Ha összeáll az ellenzék, egyeztetni kell a programokat, és nem akarunk üres kézzel menni. Számítunk az emberek véleményére.

- Miben más ez, mint az MSZP vagy az LMP országjárásai?

– Nem a konkurense akarunk lenni. Az ország szempontjából most nem az a fontos, hogy kié a legjobb program, hanem az, hogy legyenek jó megoldások. Először demokráciaminimumban kell gondolkodni. Mondjuk ki, mik az alapok az oktatásban, nyugdíjrendszerben, egészségügyben, a demokratikus fékek és ellensúlyok kérdésében. Erre már lehet pártonként különféle felépítményt húzni.

- Azok a pártok, amelyek tényleges, választáson mért támogatottsággal bírnak, miért épp a Szolidaritás programjára építenének?

– Mert bár van törzsszavazóbázisuk, a passzív választói rétegből nem tudnak meríteni. Hiába változtatnak programot, a csalódottság miatt új választókat nem tudnak megszólítani. Tehát nem akarunk konkurálni egyikük szavazóbázisával sem.

- Ők hiszik, a bizonytalanokat is elérhetik még. S végül, ha ellenzéki oldalon egy jelölt lesz, kemény meccsek várhatóak az egyéni indulásért. Csak konkurálnak.

– Fontosabb az, hogy a meglévő valamennyi ellenzéki erő lépjen kettőt hátra, mielőtt elkezdi a tárgyalásokat. Mindenki. Egységben gondolkodjunk, egyetlen céllal: ki lehet a befutó?

- Látja ezt az alázatot a partnerekben?

– Még nem. De eljöhet az ideje annak, hogy sokkal többet érhetnek el így, mintha dölyfösen elindulnak önállóan, és kapnak egy nagy pofont a választóktól. Egyelőre minden párt, szervezet önálló arculatot próbál építeni. Abban bízom, hogy az év második felétől az ellenzéki erők nem a különbségeket, hanem a közös pontokat fogják keresni.

- És még nem beszéltünk Bajnairól, akit sokan várnak, mint a messiást.

– Szakértői kabinetet és nyugodt légkört teremtett. Mindkettőre nagy az igény.

- Jó jelölt lenne?

– Alkalmas.
- Vele mikor beszélt utoljára?
– Gyakran beszélgetünk.