Köteles-e az unió hitelezni a magyaroknak?

A szerző emlékeztet arra, hogy a Magyarországgal kapcsolatos események ismét bátorítást és inspirációt jelentenek a lengyel szélsőjobbnak, akiknek egyes képviselői tüntettek az unió varsói épülete előtt a magyarok és Orbán Viktor mellett. „Áldja meg őket az Úristen és Szent Hedvig!”

Miről is van szó? Azokról a kemény figyelmeztetésekről, amelyeket az Európai Unió Orbánnak címzett, mert az a demokrácia számára olyan fontos intézményeket bont le országában, mint pl. a központi bank függetlensége. Az eurokraták dumáját persze egyszerű figyelmen kívül hagyni – ez csak duma -, de sokkal fontosabb dologról is szó van, és ez a pénz. Magyarországnak szüksége van, méghozzá meglehetősen gyorsan 5-20 milliárd eurós biztonsági hitelre az uniótól és az IMF-től, különben katasztrófa várhat az országra.

És itt van Orbánnak problémája. Az unió ugyanis feltételeket szab.

A magyaroknak vissza kellene vonni néhány – de csak néhány – nemrégiben elfogadott jogszabályt. Azt pl., amelynek eredményeként Orbán pártját nem lehet semmiképpen eltávolítani a hatalomtól, még ha a magyarok rá is jönnének arra, hogy a nemzet atyja rosszul teljesít és ezért nem akarnának rá szavazni a választásokon.

Ez vajon agresszió? Amikor a banktól hitelre van szükség, általában be kell mutatni pl. a kereseti igazolást, amelyből kiderül, hogy felelős és fizető állampolgár vagyok. Ez csak egyike a sok feltételnek, amit a bank elém állít és amit teljesítenem kell ahhoz, hogy megkapjam a hitelt. Ha hitelkérelmem elutasítása után tüntetnék a bank épülete előtt, agresszióval vádolva azt, a legtöbb arra járó meglehetősen csodálkozna. Mert kevesen vélik, hogy a banknak morális kötelezettsége mindenkinek kölcsönözni, aki ezért folyamodik.

Annak az államnak, amelyik hitelért folyamodik, szintén eleget kell tennie bizonyos feltételeknek – ezek fájdalmasak lehetnek a kormányzóknak és az állampolgároknak, különösen, ha az ország eddig felelőtlen pénzügyi politikát folytatott és a csőd szélén áll.

Meg lehet természetesen kérdőjelezni, hogy azok a feltételek, amelyeket a nemzetközi pénzügyi intézetek a különböző csődbe ment szegény országok elé állítanak tisztességesek-e, és pl. a „stabilizációs programok” idején, a nyolcvanas-kilencvenes években az IMF és a Világbank nem okoztak-e felesleges szenvedéseket azon országok lakosainak, amelyeknek segíteniük kellett. Egyetlen ezen országok közül – köztük Lengyelország sem 1989-ben – sem kérte volna a segítséget e nemzetközi intézményektől, amennyiben lett volna számukra más kiút, vagy maguk is meg tudták volna oldani a helyzetet. És mindegyik országnak azért volt gondja, mert sokat költött és sok hitelt vett fel – fejtegeti a cikk.

Ezek után a szerző felteszi a kérést: „Vajon bárkinek is erkölcsi kötelessége-e a becsődöltnek pénzt kölcsönözni? Magyarország esetében 15-20 milliárd eurót? Tulajdonképpen miért kellene a német vagy a francia adófizetőknek megmenteni Magyarországot a csődtől?”

Lehetne itt hivatkozni az európai szolidaritásra – de az olyan értékeken alapul, amelyeket Orbán Magyarországon megszeg. Groteszk dolog az unió agressziójára panaszkodni – véli a kommentár. Ezeket a kérdéseket a lengyel jobboldal rendszerint fel sem veti, ugyanakkor Magyarország „szuverenitásának” védelmére szólít fel, miközben egy szabályos összeesküvés-elméletet állított fel.

A magyarokat demokratikus úton választott kormányok adósították el, és a növekvő államadósság nem volt titok. Lehetett volna nem kölcsönözni – de ez együtt járt volna az életszínvonal drasztikus csökkenésével.

Persze Orbán hívei szerint korábban nem volt Magyarországon demokrácia – demokrácia akkor van, ha Orbán van hatalmon. Erről az oldalról megfogalmazva a magyar adósság csalás eredménye, amelyet annulálni kell. Az okozott rosszért való bűnbánat akciójában a gonosz uniónak tehát kölcsönöznie kell a magyaroknak csekély 15 milliárd eurót – írja szarkasztikusan Leszczynski.

Ez az egész nyaktörő konstrukció - „számos bizonyítékkal” megtámogatva, amelyek természetesen nem függnek össze – szomorú emlékeztető. Nem Magyarország, hanem Lengyelország számára. Mert ha nekünk itt lenne Orbánunk, nem hiányoznának olyan elemzők, akik megállapítanák, miért is menekül az országból a tőke – Magyarországról az eurót és a dollárt maguk a takarékos magyarok viszik ki.

Az átlag állampolgárnak nem marad más, mint imádkozni Szent Hedvighez. Vagy valamelyik másik szenthez, aki a csődbe menteken segíthet – fejezi be írását a Gazeta.