KÖNYV » Mindennek vége?

Éppen száz éve, 1916 nyarán jósolta szerzőnk: a háborút világforradalom fogja követni, azt anarchia és majd új világháború. Ha valaki képzett politológust feltételez a nyilatkozóban, vagy valami vezérkari embert, az téved. E háborús napló írója nő, sőt grófnő és grófné: Andrássy Ilona, férjezett Esterházy Pálné. Nagyapja, A. Gyula a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, húga, Katinka pedig Károlyi Mihály felesége.

Esterházyné nem lepődik meg, amikor a Kossuth-nóta aktualizált változatát hallja a berukkolóktól: „Ferenc Jóska azt üzente...” Hiszi, mint a többiek is, hogy Szerbia a fél fogunkra lesz elég, „végre megadjuk nekik”, „nem tart tovább két hétnél”, Oroszország csak blöfföl: nem harcolni akar, hanem tárgyalni. Hiszi, hogy az angolokat majd a racionális Amerika féken tartja, hogy Japán „mellettünk” mozgósít. És elmegy harcolni a maga módján: az első vonal mögötti hadikórházba küzdi ki magát.

Siratja a szép és békés múltat. „Ez a rohadt civilizáció elsöpör minden kultúrát” – borong, mint Babits, aki egy versében azt javasolja: ugyan fordítsuk már meg a kultúra hangsorát, hogy láthassuk igazi jelentését. (A rút luk.)

Esterházy Pált lelövik a keleti fronton. Az özvegy Itáliában szolgál tovább. Nem tűri el, hogy az osztrák parancsnok a hadikórházról levetesse a magyar trikolórt, megfenyegeti: Tiszáig megy a panasszal. Amúgy osztozik a kor szellemiségében: nem tartja sokra a nemzetiségieket, kárhoztatja a zsidó befolyást, a hülye osztrák generálisokat, akik „mészárszékre viszik” katonáinkat.

Aztán Andrássy Ilona újra férjhez megy. Lakóhelyükből, a Cziráky-kastélyból 1945 után elmeápoldát csinálnak. A forradalom után emigráló grófné pedig szociális otthonban hal meg 1967 nyarán, Kanadában.

(Mindennek vége! Andrássy Ilona grófnő első világháborús naplója. Európa Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor