Konrád György Bochumban
Az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulója Németországban 1996 óta hivatalos emléknap: fellobogózzák az állami hivatalok épületeit s a zászlókat félárbócra engedik. Bochumban, a Holokauszt nemzetközi Emléknapjának helyi vonatkozása is van: 1942 január 27-én indult el a Ruhr-vidéki nagyvárosból az első, deportált zsidókat szállító vonat Riga felé. A helyi evangélikus egyház az idei emléknapra templomába Konrád Györgyöt hívta meg, aki nagy érdeklődés közepette olvasott fel Elutazás és hazatérés című művéből.
„Nagy író, nagy európai és össz-európai tekintély” méltatták Konrádot a házigazdák, emlékeztetve, hogy az betöltötte volt a Nemzetközi Pen Klub és a Német Művészeti Akadémia elnöki tisztét, megkapta Aachen városa Károly-díját, a német könyvkerekedők Béke-díját és sok más elismerésben is részesült már. Thomas Wessel, a Christuskirche lelkipásztora köszöntötte a magyar vendéget, aki önéletrajzi kötetéből olvasott fel részleteket. Arról, hogyan sikerült 1944-ben, egy nappal szülővárosa, Berettyóújfalu zsidóinak deportálása előtt, 11 évesen nővérével Budapestre jutnia, ahol bujkálva életben maradtak. Szüleik is túlélték ausztriai lágerbe hurcolásukat s a család hazatért, de Konrád azóta is felteszi a kérdést: miért élhette túl a Holokausztot, míg annyi más gyermeknek, akik nem voltak bűnösebbek nála, meg kellett halnia? Idézte egy földije szavait, akinek feleségét és két gyermekét megölték Auschwitzban: „Mások helyett élsz...” Konrád számára sok évtizeddel később is „Auschwitz maradt gondolkodásom legfontosabb orientációs pontja.”
A megjelent népes közönség melegen ünnepelte az írót és kísérőjét, Fekete Lászlót, a Dohány utcai zsinagóga főkántorát, aki ősi zsidó liturgikus énekeket szólaltatott meg.
Magdolna Wiebe (Bochum)
