Kit izgat az izgatás?
Az új főbíró megválasztását abban a reményben üdvözöltem, hogy – támaszkodva strasbourg-i tapasztalataira is – végre rendet teremt a közösség elleni izgatással kapcsolatos elfogadhatatlan jogalkalmazás dzsungelében. A 168 Órának (július 9.) és a Népszavának (július 7.) adott nyilatkozatai azonban nem sok jóval kecsegtetnek.
Kiinduló álláspontja – amellyel egyet kell érteni –, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az egyik legfontosabb alapjog. Ehhez azonban hozzáfűzi, hogy „a nemzetközi bíróságok és az Alkotmánybíróság pillanatnyilag elsőbbséget adnak” ennek a jognak.
Ehhez képest az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke nemcsak e jog fontosságát emeli ki, de a második bekezdésben leszögezi, hogy ezt felelősséggel kell gyakorolni, és bizonyos esetekben korlátozható és szankcionálható. Így egyebek mellett mások jogainak, illetve a jó hírnév sérelme esetén.
Az AB is leszögezi számos határozatában, hogy a szólásszabadság korlátja az emberi méltóság. Ellentmond ennek a nem létező elsőbbségnek maga az alkotmány is, amelynek 8. §-a a különleges körülmények esetén is korlátozhatatlan jogok között felsorolja az emberi méltóságot, de nem említi a szólásszabadságot.
Maga a főbíró úr is említ példákat a véleménynyilvánítási szabadsággal való visszaélésre. Sajnos ennek keretében egy hamis kiegyensúlyozást is alkalmaz, amikor egy nevezőre hozva ítéli el egyfelől az antiszemita megnyilvánulásokat, másfelől az „indokolatlan antiszemitázást”. (Utóbbit a jobboldal rendre és jórészt alaptalanul az ún. „ballib” szemére veti.)
A kettő azonban nem azonos kategória. Az előbbi az egész társadalmat érintő bűncselekmény, amely a közösség elleni izgatás körébe tartozó közvádas törvénysértés, a másik – ha van valós alapja – a becsületsértés, rágalmazás tényállásába tartozik, amely esetében csak a sértett kezdeményezésére indulhat magánvádas eljárás. Mindkettő a „gyűlöletbeszéd” fogalomkörébe tartozik, de e kifejezés sajnálatosan elterjedt használata miatt keveredik a kettő. Ezért lenne célszerűbb mindig egyértelműen rasszista megnyilvánulásról, adott közösségek elleni izgatásról, gyűlöletkeltésről beszélni, és nem a leegyszerűsített „gyűlöletbeszéd” fogalmát használni.
Kovács Tamás alkotmánybíró AB-határozatokhoz írt párhuzamos véleményei során leírja: „Az Emberi Jogok Európai Bizottsága világosan kimondta, hogy az antiszemitizmus, illetve a holokauszt tagadása nem esik az egyezmény által nyújtott védelem alá.” Kár, hogy ez a határozott különbségtétel nem szerepel a főbíró úr nyilatkozataiban.
Kerekes Ottó
E-mail
