Kettős „egy-lélek”

Akárcsak azok az olasz és magyar dalok, amelyeket Erox énekel. E kettős „egy-lélekről” is beszélgetünk a Hotel President kávézójában. Társalgási alapnyelvünk az olasz, de Erox időnként magyar mondatokat is belesző beszédébe.

Hogy jutott eszedbe Magyarországra jönni és itt letelepedni?

- Ennek már jó 20 éve. Úgy érzem, nem az én ötletem volt, hanem ezt írták meg a sorskönyvemben. Mindig is meggyőződésem volt, hogy az életben semmi sem történik véletlenül. Huszonhárom éves voltam, amikor Milánóban megismertem egy szép magyar lányt, aki nálam három évvel idősebb volt. Két év együttélés után jöttünk Budapestre és a Szent István Bazilikában kötöttünk házasságot. Az volt a sorsom, hogy Magyarországon telepedjek le, itt bontakozzon ki énekesi karrierem. E húsz év alatt sok szép élményem volt, értek persze negatív hatások is, mint például az a per, ami most hétéves gyermekem anyjával folyik immár öt éve. Mariót én nevelem gyakorlatilag születése óta, és remélem, az ügy hamarosan végleg lezárul. De hogy a szép dolgokról beszéljek: jó néhány lemezem jelent meg, több mint 5000 fellépésem volt – soha sem hittem volna, hogy gyerekkori álmom, a zene, az éneklés éppen Magyarországon teljesedik be. Sokat dolgoztam ezért, sok áldozattal is járt, de boldog vagyok, hogy mindezt elértem.

- Feleségedtől hamar elváltál, de mégis itt maradtál.

- Igen, elkezdtem a Moulin Rouge-ban, különböző éjszakai bárokban énekelni, de egy idő után ez már nem elégített ki. És éppen akkor jött a lehetőség, hogy szerepeljek a Vágó István vezette Kifutó című műsorban Eros Ramazzotti L’aurora című dalát énekeltem és megnyertem a közönségdíjat. Ezután hívni kezdtek koncertezni, három turnét vittem végig az Apostollal, felléptem velük 1998-ban a BS-ben Demis Roussos-szal együtt, hívtak a TV-be különböző szórakoztató zenei műsorokba, gálaesteken vettem részt az Operában, a Vígszínházban, ahol a futball 100 évét ünnepelték. Azokban az időkben előfordult, hogy naponta 4-5 fellépésem is volt. Aztán számomra is eljött az idő, hogy családalapításra gondoljak: megismertem azt a hölgyet, aki Mario anyja lett. Szívem minden szeretetével akartam ezt a gyermeket, neki viszont az volt a fontos, hogy „megfogjon” egy ismert énekest. Végül otthagyta nekem a kisgyereket, akit azóta is én nevelek. Miután a bíróság ideiglenesen nálam helyezte el őt, a hölgy mindent megpróbált, hogy elvegyék tőlem: kórházba vitette, amikor nem is volt beteg, megpróbálta elrabolni, sőt, magándetektívekkel még azt is megkísérelte, hogy kábítószert rejtsen el a lakásomban. Én azonban a fiamért mindenre képes vagyok, a kezemből ki nem adom. Ezekben az években a pályafutásom is háttérbe szorult, de ha újra kellene kezdeni, százszor is így cselekednék. Azt hiszem, az elmúlt hét évben eleget bizonyítottam apaként, bár nem kellett volna ennyi ideig húzni az ügyet, hogy végre megnyugodhassunk.

- Nem volt nehéz számodra emberként beilleszkedni?

- Semmi okom a panaszra, mert kezdettől fogva csodálatos közönségre találtam. A nőknek meg mindig tetszettem, még akkor is, ha soha nem tartottam magamat szép férfinak. Lehet, hogy az őszinteségemet szeretik. A magyar mondás szerint „a férfi szép, ha egy fokkal szebb az ördögnél…” Ami a mentalitást illeti, kezdetben nehéz volt, de szerencsére mindig voltak mellettem olyanok, akik segítettek, hittek bennem. Kétségtelen azonban, hogy az elmúlt néhány évben úgy éreztem, hogy sokan megváltoztak az országban, több az irigység, a rosszindulat. Azokkal viszont, akik korábban mellettem voltak, ma is szeretjük, tiszteljük egymást.

- Nagyon eltérő a magyar és az olasz felfogás?

- Szomorúan tapasztaltam, hogy óriási különbség van a két nép között a család, a férfi és nő közötti kapcsolat megítélésében. Úgy érzem, hogy a magyar nép állandóan változtatni akar, mindig elégedetlen önmagával, az adott helyzettel. Ezért nem tudja, hogy meddig lehet elmenni a változásokban, és nem érti meg, hogy a Földön semmi sem tökéletes. Ha két ember igazán megszereti egymást, akkor azoknak végig ki kell tartaniuk egymás mellett, erényeikkel és hibáikkal együtt. Nem mondom, hogy Olaszországban nincsenek válások, de mielőtt kimondják a szakítást, százszor is meggondolják. Egy olasz számára a család nagyon mély, erős, szent dolog. A magyar nagyon melegszívű nép, tele van jó szándékkal, segítőkészséggel, csak mintha a tettekben sokszor megakadályozná valami…

- Mindazonáltal Te jól érzed Magad itt.

- Igen, hála a barátaimnak, a rajongóimnak, azoknak, akik segítenek a továbblépésemben, produceremnek, Gerendás Józsefnek, aki a legújabb klipemhez minden lehetőséget a rendelkezésemre bocsátott a Hotel Presidentben – olyan volt, mintha egy valódi nagyfilmet forgattunk volna.

Te vagy az egyetlen, aki magyar dalokat énekelsz olaszul. Melyek voltak a kedvenceid?

- Mindjárt az első dal volt az Apostoltól a Nem tudok élni nélküled. Meződi „Faterral” duettet is énekeltünk Egyetlen szív címmel. Demjéntől a Hogyan tudnék élni nélküled, Charlie-tól a Nézz az ég felé, Seress Rezsőtől a Szomorú vasárnap, amivel nagy sikerem volt Franciaországban is. De énekeltem Máté Péter és Neoton-dalokat is, saját olasz szövegeimmel.

- Mik a terveid a közeljövőre?

- Szeretnék egy kicsit Európa felé nyitni, nem elhanyagolva természetesen Magyarországot. Kár, hogy manapság az igényes pop-zenének alig-alig van tere, és azok, akik mögött nincsen megfelelő támasz, nem juthat szóhoz. Közben egy új lemezt és egy új klipet készítünk, ez utóbbit Olaszországban forgatjuk majd. A dal címe: Siamo tutti uguali (Mindannyian egyformák vagyunk). Hogy pontosan miről szól, egyelőre nem árulom el…