Kettős állampolgárság: erre készülnek a szlovákok

– Létezik-e Szlovákiában egyáltalán a kettős állampolgárság intézménye, ha igen, ki részesülhet ebben?

– Gyakorlatilag már Csehszlovákia szétválása, az önálló Szlovákia megszületése idején aktuálissá vált a kérdés. Mindkét országban szép számmal élnek a másik nemzethez tartozó emberek, ők igény esetén azóta is élhetnek a kettős állampolgársággal. Szlovákiában ez a külföldi szlovákokra vonatkozó törvény alkotóeleme, a világban bárki kinyilváníthatja, hogy szereti, és magához közelállónak érzi Szlovákiát, megkaphatja az állampolgárságot, nem kell hozzá ittlakás, sőt nyelvtudás sem. Egyébként az előző parlamentünkben két képviselő is kettős állampolgár volt – az egyik éppen a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt színeiben. Ez akkor nem okozott problémát se nekik, se másnak. A budapesti döntés azonban – a mi választási hajránk idején – nagyon jól jött a „hejszlovákoknak” és az akkori kormánynak is, eredményesen lehetett vele manipulálni a közvélemény nem elhanyagolható részét. Szerintem, ha ezt akkor odaát nem fogadják el, a Slota-párt – Meciarékhoz hasonlóan – nem kerül be a parlamentünkbe.

– A magyarországi kettős állampolgárságról hozott döntésre vonatkozóan mennyiben különbözik a mostani szlovák kormány álláspontja a Robert Fico miniszterelnöksége idején elfoglalt pozsonyi pozíciótól?

– Mint emlékezetes, Fico azonnal válaszolt, éspedig annak a törvénybe iktatásával, hogy aki felveszi a magyar állampolgárságot, szinte automatikusan elveszti a szlovákot. Szerintünk ezt a törvénymódosítást érvényteleníteni kell, helyébe olyan kétoldalú megállapodás léphet, amely kölcsönösen elfogadhatóan meghatározná a magyar állampolgárság megadásának szabályait. A feltételek között el tudnám képzelni, hogy a magyar állam nem folytatna aktív toborzást, illetve hogy kizárólag egyéni alapon ítélnék oda az állampolgárságot – ez utóbbival, úgy tudom, Budapest is egyetért. Mindkét országnak tudatosítani kellene, hogy itt nem elsősorban jogi kérdésről van szó – egyébként formailag mindkét szabályozás rendben lévőnek látszik –, hanem és elsősorban emberekről, két szomszédos ország állampolgárairól, az ő egyéni sorsukról.

– Jelenlegi formájában nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti-e az új szlovák vezetés a maga számára a magyar döntést?

– Mint említettem, jogilag akár működhetne is a rendelkezés, de a szellem, amit kiszabadíthat a palackból, veszélyes. Lassan már csak Ukrajnában, Kárpátalján maradnak olyan magyarok, akiknek az országa még nem tagja az Európai Uniónak, a többieknek, mármint a határon túliknak ez a harmadik állampolgárságuk lenne, saját és az uniós után – szükség van erre valóban? Ami bennünket illet, az eddiginél is határozottabban tudatosítanunk kell (mindenekelőtt magunkban), hogy a legjobb állampolgár az elégedett állampolgár, és ez hatványozottan érvényes a kisebbségekhez tartozókra. Ők csak abban az esetben nem keresnek maguknak más politikai hazát, ha otthon érzik magukat Szlovákiában. Ezt pedig riogatással, a jogfosztás kilátásba helyezésével nem lehet elérni. A másik út kétségtelenül hosszabb, fáradságosabb, de eredményesebb is, ha végigmegyünk rajta. Sőt igazán csak ez az eredményes megközelítése a kérdés gyökerének. Ezért indítványozzuk például, hogy a kisebbségi nyelvek hivatali használatát – ami jelenleg településenként a minimum húsz százalékos lakossági arányuk estében érvényes – tíz százalékra csökkentsük. Ezzel nemcsak – sőt nem elsősorban – az itt élő magyaroknak teszünk gesztust, hanem más, kisszámú nemzetiségi közösségeknek, ruszinoknak, németeknek kedvezünk.

– A szlovák törvényhozásban Fico idején elfogadott válaszintézkedések közül még melyiket szándékozik a Radicová-kormány visszavonni?

– Abban egyetértés van, hogy a szlovák állampolgárság megvonása nem lehet válasz a magyar állampolgárság felvételére. További javaslatokat is előkészítünk, személy szerint azt szeretném, hogy módosítsuk az államnyelvtörvényt. Ez a paragrafus-gyűjtemény nemcsak az érintett kisebbségiek, mindenekelőtt a magyarok körében váltott ki ellenérzéseket, tiltakozást, de az EBESZ illetékes főbiztosa is megfogalmazott néhány ajánlást. Ilyen az előbb már említett tízszázalékos lakossági küszöb, de ezt szolgálhatja, ha a nyelvtörvényből kivesszük a pénzbeli szankcionálásra vonatkozó részt is.

– Miben kellene a magyar félnek változtatni/módosítani a törvényen, hogy az Szlovákia számára is elfogadható legyen?

– Szerintem itt elsősorban nem a törvényen, hanem a hozzáálláson múlik a dolog. A mi kormányunk tagjai közül többen is kifejtették már: nem akarjuk, hogy politikánk múltba néző, a romantikus érzelmeket túldimenzionáló, a történelmi előítéleteket felelevenítő maradjon. Szeretnénk ezt Budapesten is tapasztalni. Azonban világosan látjuk, hogy a gondolkodásbeli változások elérése a legnehezebb feladatok egyike, itt és ott, egyaránt. Ezért várhatók esetenként éles viták nálunk, a koalíción belül is arról, hogy hogyan tovább. A Magyarországgal történő megállapodáshoz vezető út hosszú lesz, de végig kell mennünk rajta.