Képregény az opera megkedveltetéséért
Opera képregényben nem újdonság. Egy messzi időben generációk lelkesedtek a Rigolettóért és A nürnbergi mesterdalnokokért a Liebig-reklámmatricák alapján, amelyek több, mint száz évig, a 19. század közepétől 1976-ig részei voltak a leveskockákat gyártó cég marketingjének és az operán kívül a történelemről a sportról, a földrajzról adtak a gyűjtő ifjúságnak ismereteket.
Az opera-képregény ötlete a modenai városi színháztól származik. A hagyományos teátrumnak mindig voltak eredeti ötletei és fáradtságot, forrásokat nem kímélve tevékenykedett a gyerekek színházi és zenei képzésének érdekében. Olaszországban ez az egyetlen színház, amely minden évben egy operát szán nekik.
A színház márciustól olyan opera-regény sorozatot indított el, amely sorra veszi mindazokat a dalműveket, amelyeket műsorára tűz.
Az első szám Verdi Macbethje, amelyet 7 euróért árusítanak nemcsak a színházban, hanem Modena és Bologna könyvesboltjaiban is. Ha az ötlet sikert arat, az eladást kiterjesztik a második számtól kezdve az egész ország területére.
A rajzolóknak tartaniuk kell magukat az eredeti librettóhoz és a képregény érdekességét fokozza a kontraszt az archaikus nyelvezet és a képregény modern formája között. Ceruzák és színek fejezik ki a légkört és a rajzolók megérzésére bízzák, hogy miként fejezik ki a nem kimondottakat”, az opera „színét”, ahogy Verdi mondaná.
Az első számban kiemelt szerepet kap a fantasztikum. A középkori Skócia baljós kastélyai, sűrű erdői, ólomszínű ege, a boszorkányok barlangjának félelmetessége, a lelkiismeret-furdalás prédájává vált Macbeth víziói, a Lady őrülete, minden kifejezésre jut a színekben és a formákban.
Egyébként az opera és a képregény közötti kapcsolat jobban funkcionál, mint ahogy gondolni lehetne: a múlt évben Messinában, például, Ravel Pásztoróráját egy képregény alapján rendezték meg.
