József a pusztáról már itt van

Sok út vezet Burgenlandba. József naponta használja a határon át Kőszegről Lutzmannsburgba vezető utat. A pincér, aki eredetileg a pusztáról származik, naponta két kilométert pendlizik a munkahelyére és haza. A kétgyermekes családapa 2003 óta dolgozik az egyutcás falu egyik éttermében. A falu a családi termálfürdőiről ismert.

Józsi, ahogyan a kollégái hívják, kétharmaddal magasabb fizetésért dolgozik Burgenlandban, mint amennyit odahaza kapna. „A munkaerőpiac megnyitásával nagyon sok magyar igyekszik majd ide, hogy munkát vállaljon”- feltételezi Józsi, miközben tovább siet. Azt nem tudja, hogy ezek miféle emberek lesznek.

Május 1., az a nap, amelyen megnyílik a munkaerőpiac a kelet-európaiak előtt, nem számít valódi határidőnek. Már most is mintegy 8000 magyar dolgozik itt, s ez a Burgenlandban foglalkoztatottak kilenc százaléka.

Az étterem büféjében egymás mellett található a sárgabarackos gombóc és a paprika. Magyar a Sonnenpark Hotel pultja mögött álló Erika, magyar a masszőr, és ugyancsak magyar a Lutzmannsburg-i Termálfürdő úszómestere is. A hotel igazgatónője, Anita Kitzwögerer is magyar.

Pénz és dicséret

A 42 éves igazgatónő íróasztalán az elmúlt hónapban több mint 50 álláskeresés landolt a szomszédos országból, lényegesen több mint eddig. A legkeresettebb állások: a konyhai kisegítő és a takarító személyzet. „Csak kevesen beszélnek jól németül. Ez pedig nálunk követelmény, ha valaki itt szeretne dolgozni” – hangsúlyozza Kitzwögerer asszony, aki 20 évvel ezelőtt abbahagyta üzemgazdászi tanulmányait, és Burgenlandban kezdett dolgozni.

Hazájával összehasonlítva nemcsak a fizetések szólnak Ausztria mellett. „Munkavállalóként nagyobb megbecsülést kapsz, tisztességesen elszámolják a túlórákat, és komolyan veszik a munkavállalók jogait” – mondja a hotel főnökasszonya. Ezzel ellentétes véleményt lehet hallani az osztrák és magyar szakszervezetek közös projektjének, az IGR (Jövő a Határtérségben) tanácsadójától.

Neusiedl-től Oberwart-ig majdnem minden héten fogadóórát tartanak a magyar munkatársaknak. Úgy látszik, mintha a közelgő munkaerő piaci nyitás bátorságot adna a betakarításban és egyéb munkákban résztvevőknek, hogy elmondják, ami a szívüket nyomja. „Leginkább a mezőgazdaságban foglalkoztatott külföldi munkavállalók panaszkodnak a katasztrofális munkafeltételek miatt” – meséli Tóth Eszter, az IGR tanácsadója.

A mezőgazdasági üzemekben – és különösen a Neusiedlersee (Fertő-tó) körül – elterjedt gyakorlat, hogy az embereket 20 munkaórára jelentik be, de a valóságban 60 órát dolgoznak. Soha sem érkezik 13. és 14. havi bér a számlákra. A betegállományra sem jár pénz. Hat euró helyett csak három eurót fizetnek kézhez.

Május 1-től kiéleződhet a helyzet. „Abból indulunk ki, hogy többen keresnek majd munkát, miközben a munkahelyek száma nem nő ugyanabban az arányban” – mondja Tóth Eszter. Kiszorítósdi verseny kezdődhet. Attól félnek, hogy az újonnan érkező magyarok még alacsonyabb bérért dolgozhatnak, különösen ott, ahol sem a szakismeret, sem a német nyelv ismerete nem követelmény.

Ma még kedélyesen zajlik az élet a csaknem 900 lakosú községben. A településen az asztalos 15 óráig ebédszünetet tart. A hátsó udvarokban ugatnak a kutyák. A pék a tavaszi napsütésben a parkban ül egy padon. Egy szemüveges úr elmeséli, hogy még a Magyar Televízió is ellátogatott már ide. Ő maga is kapott levelet Nyugat-Magyarországról. „Mindent elvállalok”- állt a levélben, amelyet egy magasabban iskolázott személy írt. Ez nagyon sok mindent elárul, mondja a vállalkozó, aki kevésbé örül a munkaerőpiac megnyitásának. „Sokan már most is dömpingárért dolgoznak”. A szemben levő pékbolt falán egy cégtábla függ, rajta idegennek tűnő név. A pék nagymamájának még magyar útlevele volt. Még 1920 előttről, amikor Burgenland még Magyarországhoz tartozott.

Fordította: dr. Gonda László

További cikkeket olvashat Ausztriáról a