Jogtalan visszatoloncolás Szerbiába

Köffner részt vett Szabó Máté jelentésének bemutatóján külföldi diplomaták és civilszervezetek képviselői számára. Amint a vezető ENSZ-tisztviselő elmondotta, Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt 21 évben sem dolgoztak ki megfelelő terveket sem a menekültek, sem a migránsok integrálására. A befogadó állomásokon rendeznek ugyan magyar nyelvtanfolyamokat, de azok rövidek és nem megfelelő színvonalúak. A befogadott menekültek így magukra maradnak, mert nem kapnak támogatást sem ahhoz, hogy munkát, sem ahhoz, hogy szállást találjanak.

Köffner nem találta helyesnek, hogy az üldözés elől menekülteket a hatóságok ugyanúgy kezelik, mint az illegális migránsokat, hogy az előbbieket is rabszíjon, bilincsben vezetik meghallgatásra vagy egészségügyi vizsgálatra.

Az ENSZ-képviselő aggasztónak minősítette a helyzetet a magyar-szerb határon. Mivel Szerbiában nincs elegendő tábor a menekültek befogadására, azok a határ-közeli mezőkön, erdőkben megbújva várják a lehetőséget, hogy átjussanak Magyarországra. Itt a hatóságoknak a megfelelő egyezmények, illetve az EU rendje alapján vagy be kellene fogadnia az üldözés elől menekülteket, vagy más, biztonságosnak számító országba kellene azokat továbbítani. Ennek ellenére a menekültek több, mint 80 százalékát visszatoloncolják Szerbiába – holott az nem számít a menekültek szempontjából biztonságos országnak.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt ígérte, hogy 2012-re stratégiát dolgoznak ki a menekült-problémák megoldására – de a megfelelő gyakorlati rendszabályokra csak azt követően lehet majd számítani, mondotta Gottfried Köffner.

Utcára kerül a visszatoloncolt

Az emberi lét alapvető feltételét jelentő hajléktalan-ellátáshoz sem képesek hozzáférni azok a menekült külföldiek, akiket visszaküldenek Magyarországra – olvasható az ombudsman jelentésében.

A Mahatma Gandhi Közhasznú Egyesület tíz menekült ügyében fordult az országgyűlési biztoshoz. A tíz ember a menekültként való elismerését követően a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Befogadó Állomására került, ám annak vezetése felszólította őket, hogy hagyják el az intézményt, keressenek szállást és munkát maguknak. Ilyen esetben az érintettek személyazonosításra alkalmas iratokkal, jövedelemmel nem rendelkezve, hajléktalanná válnak.

Az országgyűlési biztos úgy tapasztalta, hogy Magyarországon a hajléktalanná válás leginkább azokat az alacsonyan iskolázott, gyakorlatilag írástudatlan, magyarul nem beszélő külföldieket fenyegeti, akik röviddel a menekültként elismerésüket követően a befogadó állomásról külföldre távoznak, ám az adott államok hatóságai visszaküldik őket Magyarországra.

A menekültügyi hatóság az élethez és az emberi méltósághoz, a menedékhez, valamint a szociális biztonsághoz való jogot sértette azzal, hogy a visszafogadott menekülteket kizárta a befogadó állomáson nyújtott elhelyezésből és ellátásból, és a szálláskereséshez még a leghidegebb téli hónapokban sem nyújtott segítséget nekik.

A menekültek integrációja állami feladat. Állami kötelesség a menekültként elismert külföldiek életének védelme akkor is, ha őket kizárták a befogadó állomás ellátásából – figyelmeztetett az ombudsman. Az utcai hajléktalanság kérdésével összefüggő középtávú intézkedési terv kormány-előterjesztése nem említi sem a Magyar Köztársaság területén élő hajléktalan menekülteket, sem más hajléktalan külföldieket.

Az ombudsman az Alkotmánybíróság korábbi határozatára hivatkozva rámutatott arra, hogy az életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet elhárításához a szállás megilleti a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartozó valamennyi embert, így még az országban illegálisan tartózkodó külföldit is. A biztos megoldásért a nemzeti erőforrás miniszterhez, a belügyminiszterhez, Budapest főpolgármesteréhez, valamint a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatójához fordult az ügyben.