Joachim Gauck az új német államfő

Norbert Lammert, a Bundestag kereszténydemokrata elnöke, beszédében emlékeztetett a nap jelentőségére: március 18-án tört ki az 1848-as német forradalom és ezen a napon rendezték 1990-ban az első szabad választásokat az NDK-ban. Lammert hangoztatta: a lemondott Wulff szerepéről a történelem mond majd ítéletet - de mellette bírálatra szorul a médiának az ügyben játszott szerepe is.

Az államelnök megválasztáshoz a jelöltnek abszolút többségre van szüksége. Amennyiben ezt az első két menetben nem szerzi meg, a harmadik szavazásnál már egyszerű többség elegendő. Ez eddig háromszor fordult elő, utoljára éppen Wulff 2010-es választásánál: a kormánypártok jelöltjének a harmadik menetben is csak igen szerény, 131 szavazatos többséggel sikerült legyőznie Gauckot, akit akkor az ellenzéki SPD és a Zöldek jelöltek. Gauckot ezúttal mind a kormány- mind a nagy ellenzéki pártok támogatták, míg a Balpárt - amelyet a többi parlamenti párt nem vont be a jelölési folyamatba - most is saját jelöltet állított Beate Klarsfeld személyében. A Párizsban élő német asszony francia férjével jelentős szerepet játszott náci háborús bűnösök felderítésében. Tevékenységére árnyékot vett, hogy utóbb kiderült: tevékenységét annak idején pénzzel is támogatták az NDK illetékes hatóságai. Ugyanakkor most az SPD is felvetette: míg a 73 éves Klarsfeld asszony munkásságát egy sor állam ismerte el magas kitüntetéssel, hazája mindeddig elzárkózott ettől.
Egyébként Olaf Rose történész személyében ezúttal is jelöltet állított a szélsőjobboldali NPD, az a párt, amelynek betiltásáról éppen most tárgyal újra a parlament. A Balpártnak 123, az NPD-nek 3 szavazata van a választó-testületben, így a jelölések szimbolikusak voltak. Klarsfeld 126 szavazatot kapott, az NPD jelöltjére csak a párt 3 küldötte szavazott.

Híres emberek a választó-testületben

A Szövetségi Gyűlésnek egyébként legkésőbb az elnöki szék megürülése után 30 nappal kell utódot választania. Lammert éppen a 30. napra tűzte ki a választást, amelyhez át kellett alakítani a parlament nagy üléstermét. Abban ugyanis a 620 képviselő mellett a 16 tartomány ugyanennyi küldöttének is helyet kellett kapnia. A sajátos német rendszerben e delegátusokat a tartományok szabadon kiválaszthatják, azoknak nem kell helyi képviselőknek lenniük – sőt, még ott sem kell lakniuk. Ennek ellenére a delegátusokat persze pártpolitikai alapon válogatják össze, egyúttal gondolva arra is, hogy gesztust tegyenek ismert személyiségeknek. Így ezúttal a CDU/CSU küldöttek között volt Frank Elstner, ismert TV-személyiség, Friede Springer, a nagy lap-konszern tulajdonosa vagy Otto Rehhagel, a népszerű labdarúgó-edző, míg az SPD Senta Berger, az ismert színésznő mellett Linda Stahlt, a gerelyhajítás Európa- bajnokát jelölte.

Gauckot meglepte jelölése

Joachim Gauck evangélikus lelkész, az egykori NDK-beli polgárjogi mozgalom egyik vezető alakja, a német egyesülés után a hírhedt Stasi, az NDK állambiztonsági szervezete levéltárának alapítója, tíz éven át első vezetője volt s ott nagy érdemeket szerzett a múlt bűneinek feltárásában. A kormányzó CDU/CSU először saját jelölthöz ragaszkodott. Merkel kancellár és pártja feltehetően azért álltak végül Gauck jelölése mögé, hogy elkerüljék a koalíciós súlyos válságát, netán felbomlását, mivel koalíciós partnerük, a liberális FDP,a lelkész támogatását igényelte.

A 72 éves Gauckot meglepetésként érte jelölése. Angela Merkel a közös jelöltet bemutató sajtóértekezletén hangoztatta: összeköti Gauck-kal közös múltjuk az egykori NDK-ban s bizonyos benne, hogy a jövendő elnök sokat tesz majd a demokrácia erősítéséért az országban – csakúgy, mind az adósságválság leküzdéséért. A koránál jóval fiatalabbnak látszó, igen népszerű jelölt elhárította a megelőlegezett dicséreteket s arról beszélt: az lesz az üzenete a németeknek, hogy jó országban élnek, olyanban, amelyet szeretni lehet. Egyébként a CDU az 1999-es elnökválasztáson Joachim Gauckot jelölte, de a tisztet akkor a szociáldemokraták jelöltje, Johannes Rau nyerte el.

A jövendő német államelnök rostocki hajóskapitány fia. Apját a háború végén „kémkedés” vádjával 10 évre Szibériába deportálták. Gauck következetes, bátor ellenzője volt az NDK rendszerének, majd ösztönzője a múlt bűnei feltárásának – de egyúttal óvott a bosszútól. Egyébként kiváló szónok is, aki „baloldali, liberális konzervatívként” szokta meghatározni magát.

A Balpárt miatt nem lehetett elnök

Gauck a 2010-es elnökválasztáson az SPD és a Zöldek jelöltjeként szerepelt, de alulmaradt a szavazásnál a CDU/CSU és az FDP jelöltje, Christian Wulff, alsó-szászországi miniszterelnök mögött. Miután a negyedik parlamenti erő, a Balpárt akkor is saját (természetesen esélytelen) jelöltet állított, Gauck nem is remélhetett sikert. Gregor Gysi, a Balpárt frakcióvezetője szerint „szociális érzéketlensége” és az afganisztáni háború támogatása miatt nem fogadták el Gauckot. Az SPD és a Zöldek a szavazási fordulók között sikertelenül próbálták rábírni a Balpártot Gauck támogatására. Joggal mutattak rá: az NDK utódpártjából és nyugat-német marxistákból álló párt most bizonyíthatta volna, hogy nem a múlt örököse. Az igazi ok az elutasítás mögött valószínűleg az, hogy a Balpárt sok tagja eleve nem szíveli Gauckot disszidens múltja, illetve a Stasi-levéltár élén végzett munkája miatt.

A lakosság nagy többsége hisz Gaucknak

A párton kívüli lelkész a német közélet legnépszerűbb szereplői közé tartozik, a felmérések szerint a lakosság több, mint 50 százaléka őt kívánta az államfői székbe, míg egy eheti közvéleménykutatás azt mutatta, hogy a németek 80 százaléka tartja hiteles embernek. Ezen az sem változtat, hogy Gaucknak egy nála 20 évvel fiatalabb nürnbergi újságírónő személyében hosszú évek óta élettársa van, miközben feleségétől, négy felnőtt gyermekének anyjától, nem vált el. Az új elnök jelezte, hogy várhatóan rendezi majd családi helyzetét.

A posztra különösen nagy figyelem irányul most, amikor Christian Wulff kevesebb, mint két év után, korábbi, a magángazdasághoz fűződő vitatható kapcsolatai miatt lemondásra kényszerült s egyik ügyében az államügyészség nyomoz. A fejlemény különösen kínos Angela Merkel számára, aki két éve maga jelölte a tisztre az akkor 50 éves politikust – feltehetően azért is, hogy kikapcsolja, mint vetélytársát. Míg Christian Wulffra számíthattak a kormánypártok, Joachim Gauck független, dinamikus egyéniség, aki még okozhat meglepetéseket a német politikában.

.