Jámbor szeretet az ütlegekkel szemben
A tibeti tüntetők elfáradtak. Vége az olimpiának, és vallási vezetőjükhöz, a Dalai Lámához hasonlóan megviselte őket az utóbbi hónapok felfokozott hangulata.
Kína ügyes. Sikerült elérnie, hogy a több tízezer tibeti menekültnek otthont adó 26 milliós lakosú himalájai köztársaság minden további nélkül lecsukja a Tibet szabadságáért március óta tüntető menekülteket, naponta akár több száz embert is. Arra a kérdésre, hogy milyen alapon csuknak le békésen tüntetőket, mikor a jelenlegi nepáli jogrendszer nem ad erre lehetőséget, pár hónap késéssel a helyi vezetés - kínai javaslatra - úgy válaszolt, hogy a kínai nagykövetség előtti területet különleges besorolású területté nyilvánította, így elhárítva az akadályt.
Tenzint is lecsukták. A fiú, akivel a tüntetéseken találkoztam, minden nap a sitten tölti idejét. Neki nincs más választása, haza akar menni - mondja -, de mivel a képe már minden bizonnyal ott szerepel a kínai titkosszolgálat rendszerében, nem mehet. - – Nem akarunk sokat - mondja nekem egy tüntetésen a Tibeti Ifjúsági Kongresszus vezetője, Dzsigme - Vallásgyakorlás szabadságát, a vallási vezetőink szabadon engedését, és azt, hogy Kína engedjen Tibetbe ENSZ-megfigyelőket. Ennyi az egész.
Aztán amikor Dalai Láma bejelentette, hogy az olimpiai játékok alatt 140 tibeti öltek meg, újult erővel, de egyre inkább kétségbeesetten küzdöttek szerte a városban a menekültek és a buddhista szerzetesek. Bár - az erőszakmentességnek, az ahimszának megfelelően - néma tüntetéseket is látni és a "hangos" (azaz a kínai nagykövetség előtti) tüntetéseken is a legtöbben legfeljebb a lökdösődésig jutnak el a bambuszbot-ütlegekkel szemben, itt már napról napra elszabadul a pokol.
Leírhatatlan, mégis torkon ragadó érzés látni, ahogy - üvöltések, ütlegelések közepette - több száz embert teherautókra tuszkolnak és elhajtanak velük. A teherautók szuszra tömve hajtanak keresztül a városon, emberek lógnak ki belőle, és úgy kiabálnak a semminek, az utcának. Lecsukják őket, majd este útnak engedik őket. Fárasztanak.
A legtöbb menekültnek otthon adó Boudhanath-sztúpa körül a fiatalokat még mindig Az Ügy foglalkoztatja legjobban, chatelnek, böngészik a netet, Free Tibet - pólókat árulnak azok, akik nem tüntetnek éppen. Jómagam is olcsóbban kapom a portékát, mikor megtudják, hogy a tibeti helyzetről készülök írni.
A remény közben egyre kisebb. Nepálban az új, maoista kormány sem fogja a Kínával ápolt kapcsolatokat felrúgni - az új kormányfő, Puspa Kamal Dahal "Pracsanda", volt gerillavezér első útja Pekingbe vezetett. A világsajtó sem foglalkozik velük már, a világ, úgy tűnik, kegyetlenül továbblépett.
