Jacko kárvallottjai
A londoni Millenniumi Dómról – pontosabban „Kupoláról” – már senki nem mondja, hogy külsőre épp ugyanaz a hatalmas, kör alakú, legmagasabb pontján 52 méteres, habkönnyű anyagból készült sátor, csak épp a belseje más, mint volt. Az évezredfordulóra épített kiállítási csarnok belsejét immár nem tárlók töltik meg, hanem egy húszezer férőhelyes, akár teniszpályává is alakítható koncertterem, egy nevezetes éjszakai lokál, több bár és tizenegy moziterem. Neve pedig – évi hatmillió fontot kiperkáló szponzora, az egyik legnagyobb brit mobilszolgáltató után – O2 Arena. Itt kellett volna 2009 júliusa és 2010 márciusa között ötven (búcsú)koncertet adnia Michael Jacksonnak (Jackónak). Ám két héttel az első fellépés előtt Jacko meghalt. ACZÉL ENDRE írása.
Michael Jackson idén márciusban maga jelentette be Londonban a koncertsorozat hírét, majd visszarepült Los Angelesbe. Oda, ahol a szervező, egyszersmind a nemzetközi szórakoztatóipar egyik óriása, az AEG Live székel. Az O2 – és még jó néhány amerikai és angliai sportcsarnok, foci- és jégkorongklub – 2005 óta az AEG tulajdonában van. Ez a cég fektetett – a Tony Blair által megígért, de Gordon Brown által visszavont kaszinólicencek fejében – sok száz millió dollárt a „Kupola” átépítésébe, ez léptette itt fel sztárok tömegét. Történetének egyik legnagyobb „dobása” lett volna a Jackson-koncertsorozat. Most fennállásának egyik legnagyobb veszteségét számolgatja, tudniillik minimum százmillió dollárnyi remélt haszon úszott el a popsztár halálával. (Amúgy Philip Anschutz coloradói milliárdos, az AEG vállalatcsoport tulajdonosa ettől még nem rendül meg anyagilag.)
A történet magva az AEG mohósága, amely – vélhetően – az excentrikus popsztár súlyosbodó anyagi gondjainak pontos ismeretéből táplálkozott. Halála pillanatában Jacksonnak alighanem félmilliárd dollárt megközelítő adóssága volt, mivel mindig gyorsabban költötte a pénzt, mint ahogy megkereste. Karrierjének csúcsán a legdrágább áruházak legdrágább termékeit – a katalógusok listavezetőit – vásárolta számolatlanul és gyermeki örömmel; helikopterekkel, sportkocsik tömegével stafírozta ki magát; állatkerttel, privát „vidámparkkal”, kisvasúttal felszerelt gyermekparadicsomot épített (megint csak magának) kaliforniai birtokán (Neverland); gyémántokat ajándékozott Elizabeth Taylornak; és fizetett, mint egy „főúr” az ellene indított gyermekmolesztálási perek megegyezéses lezárásakor, meg pár hónap után távozó nejének, Lisa Maria Presley-nek is odavetett egy vagyont.
Bepánikolt?
Plasztikai műtétei, amelyek feketéből fehérré változtatták, vélhetően ugyancsak milliókat emésztettek fel. Satöbbi. Egyedül Neverland fenntartása évi ötmilliójába került; el is adta a birtokot. Bő tíz évvel ezelőtt, szürrealisztikus költekezése folytán, évi 31 millió dollárt dobott ki, holott a bevételei ennek az öszszegnek a harmadára is alig rúgtak. De a hitelből élő Amerikában a Jackson-jelenség nem számított feltűnőnek. Kivált úgy nem, hogy a sztárnak sikerlemezei eladásából és a saját meg a Beatles-szerzemények kiadásának, forgalmazásának jogdíjaiból (amelyeket csaknem 50 millióért vásárolt fel, Paul McCartney azóta se állt szóba vele) folyamatosan származott jövedelme. Egyik adósságát törlesztette, a másikat nem. Haladékokat kért és kapott.
De tavalyra – súgták meg a környezetéből – bepánikolt. Újabb és újabb fizetési felszólítások tömegét hozta neki naponta a posta, és akkor lépett kapcsolatba az AEG Live-val. Vagy az ővele. Vagy az a hitelezőivel, tanácsadóival, brókerjeivel, ügynökeivel, állítólag százas nagyságrendű, eddig még ki nem adott dalainak jogtulajdonosaival, nem tudni még pontosan. Mindenesetre az AEG Live skót vezérigazgatója, egyszersmind az O2 menedzsere, Randy Philips fölvillantotta Jackson előtt a lehetőséget, hogy anyagi ügyei rendbe hozhatók. Feltéve, hogy vállal tíz koncertet a londoni arénában.
A megállapodás megköttetett. Philips „minden idők” technikailag is, a látványra nézve is legnagyobb élő koncertsorozatát ígérte a közönségnek. A hír a szó szoros értelmében eszelős visszhangot váltott ki. Még el se kezdték árulni a jegyeket, az O2-nél 360 ezren jelentkeztek be interneten, és az igénylők száma órák alatt (nem vicc) egymillióra nőtt. Pontosan annyira, amennyi embert ötven alkalommal az O2 befogadni képes. A tervezett tíz koncertből így lett ötven – és itt meg kell állnunk.
Michael Jackson bő egy évtizeden át nem koncertezett. Külsejéről, viselt dolgairól riasztó hírek érkeztek, s ha lehet, még riasztóbb képek. Noha a popsztárok túlnyomó többségével ellentétben nem állt drogos hírében, épeszű ember el nem képzelhette, hogy ekkora kihagyás után megint elő tudja adni ugyanazt a táncos produkciót, amellyel negyedszázaddal korábban rabul ejtette a fél világot. De Randy Philips azt nyilatkozta, hogy szívesen „testet cserélne” vele. Az AEG propagandagépezete meg azt sugallta, hogy Michael Jackson a régi formájában van, hosszú órákon át tart ének-, ruha- és táncpróbákat Los Angelesben, s kitűnően bírja.
