Itt van Amerika – A magyar diákok előtt is megnyílt a Flex

Ambíciókkal, tervekkel, álmokkal telve ültek be középiskolás diákok és szüleik arra a budapesti tájékoztatóra, amelyet az American Councils szervezett a közelmúltban a Flex ösztöndíjprogramról.

Minden turista készít egy ilyen képet, amikor először repül az Egyesült Államok keleti partja felé. A repülő ablakából Grönland lankái, hegyei látszanak. – Ezekkel a mondatokkal kezdi képekkel illusztrált beszámolóját a vajdasági származású Csipak Levente szerbiai középiskolásként, flexes diákként tíz hónapot tanult az Amerikai Egyesült Államokban a 2011/2012-es tanévben. Levente ma negyedéves közgazdászhallgató, szakkollégista: már több nemzetközi ösztöndíj van a háta mögött, jövő tavasszal pedig Szingapúrban egy újabb programon vesz majd részt. Nem túlzás azt állítani, hogy a kiemelkedően sikeres egyetemi karrierjének alapja az a tíz hónapos ösztöndíj volt, amelyet Iowa államban, egy Solon nevű kisvárosban töltött.

– Gyerekkoromban csak filmekben láttam, milyen hely Amerika. Már akkor nagyon tetszett, hogy mennyire más, de a felnőttek arra figyelmeztettek, nem kell mindent elhinnem, a film nem a való élet – meséli Levente. – Pedig sok minden úgy van, mint a filmekben.

Érkezésekor például a repülőtéren várta az „új családja”. A kivetítőn meg is mutatta amerikai „apukája”, „anyukája” és „testvérei” képét. Ahogy beszél róluk, jelzi, milyen mély benyomást tesz a flexes diákokra az, hogy tíz hónapon keresztül valóban egy amerikai család tagjaivá válhatnak. Már a repülőtérről az új otthonába vezető úton feltűnt neki, milyen sok épületen van kitűzve az amerikai lobogó – szóval az amerikai patriotizmus sem csak a filmekre jellemző.

– Nem kaptam kultúrsokkot, mert otthon is falusi környezetben éltem, egy mindössze négyezer lelkes településen – meséli Levente, magyarázatként hozzáfűzve, hogy Iowa középnyugati állam, nagy kiterjedésű mezőgazdasági területekkel. A ház, ahol a befogadó család élt, a semmi közepén volt, kukoricaföldekkel körbevéve. – Egyszer, amikor hazafelé tartottunk, nem tudtunk a házhoz behajtani, mert 40-50 őz gyűlt össze az udvaron. Nem beszöktek, hiszen az amerikai házak nincsenek kerítéssel körbevéve. Ha elmennek hazulról az emberek, nem is mindig zárják a bejárati ajtót.

Ahogy a filmekben sem.

Levente aztán képet mutat arról a középiskoláról is, ahová tíz hónapig járt. Más arrafelé az iskolai élet: az amerikai diákok nem olyan túlterheltek, mint magyar társaik, egy nap csak négy tanórájuk van, ráadásul negyedévente választhatnak a tantárgyak közül, hogy melyeket veszik fel.

– Én addig variáltam, amíg megúsztam a testnevelést, mert nem vagyok nagy sportember – mondja. Hozzáfűzi: Amerikában jó lehetőségek vannak arra, hogy valaki a sportban képezze magát, és az ottani diákok többsége él is ezzel. Talán épp a sportos életmód következménye, hogy az erkölcsi szabályok szigorúbbak, mint mifelénk, az alkoholfogyasztás például húszéves életkor alatt tilos, és ezt nagyon komolyan veszik. Csipak Levente a jövő ösztöndíjasainak azt javasolja, vegyenek részt a helyi közösség életében, a klubokban, érdemes bekapcsolódniuk az iskola által szervezett számos műhelyfoglalkozás egyikébe. Levente többek között egy olyan konferencián vett részt, ahol már a középiskolás diákokat is bevonták azokba a dilemmákba, amelyek leendő munkaadóként vagy munkavállalóként várnak rájuk. Olyan kérdéseket feszegettek például, hogy miként lehet a különböző kultúrák közötti konfliktusokat kezelni, hogyan kell hatékonyan tárgyalni.

Csipak Levente szerint a Flex nemcsak a beilleszkedést, hanem az amerikai tíz hónap utáni visszailleszkedést is segíti.

– Valójában akkor érhet kultúrsokk, amikor hazajössz, hiszen nem tudsz másról sem beszélni, csak Amerikáról.

Garai Enikő, az American Councils munkatársa elmondja, hogy az ösztöndíj teljes körű, az Egyesült Államok külügyminisztériuma nemcsak a kiutazás, a hazautazás és az egészségbiztosítás költségeit állja – kivétel ez alól a fogászat –, hanem még havi zsebpénzt is ad a diákoknak olyan programokra, amelyeken önállóan szeretnének részt venni. A családoknál való elszállásolás a program egyik kulcseleme.

– A vendéglátó családokat szigorú eljárást követően választják ki. A Flex-családok 75 százalékának van középiskolás korú gyereke. Bármelyik amerikai család jelentkezhet, de kritérium, hogy még csak szabálysértési ügyeket tartalmazó adatbázisokban se szerepeljen. A család anyagi helyzetének is stabilnak kell lennie, az például eleve kizáró ok, ha a család szociális ellátásban részesül.

A 26 éve működő program először nyílik meg Magyarország előtt. Eddig döntően a posztszovjet utódállamok, balti és balkáni országok voltak a kiválasztottak, ettől az évtől viszont már Magyarországon kívül a cseh és szlovák középiskolásoknak is lehetőségük lesz pályázni.

– Az a diák, aki kijut a jövő tanévben, Magyarországot is képviselni fogja. Az ösztöndíjasokat fogadó középiskolákban lesz majd egy hét, az International Education Week, amikor minden ösztöndíjas bemutathatja hazája jellegzetességeit, gasztronómiáját, sportját, művészetét, irodalmát. Ez nem afféle szimbolikus esemény, téved, aki ezt hiszi: az amerikai diákok nyitottak, kíváncsiak, és aktívan kérdezgetik az ösztöndíjasokat – meséli Garai Enikő.

Hogy ki pályázhat? A 2001. július 15. és 2004. július 15. között született diákok (kilencedikesek, tizedikesek), akik magyar állampolgárok, legalább négyes átlaggal végezték el az elmúlt két év tanulmányait, és az elmúlt öt évben nem töltöttek kilencven napnál többet az Egyesült Államokban. Az angoltudás elengedhetetlen. Csakhogy ez a tudás nem a nyelvtan szigorú ismeretét jelenti. A felvételi kétkörös: az elsőben egy online jelentkezési procedúrát kell végigcsinálni, ennek keretében esszét is kell írni. Ha valakit kiválasztanak, mehet a második megméretésre, ami egy összetettebb felvételi vizsga. Itt személyesen kell megjelenni, a teszt- és esszéíráson kívül azt is megvizsgálják, a pályázó képes-e csoportban együttműködni más diákokkal. Szülői kérdésre Garai Enikő elmondta azt is, hogy általában halasztani szoktak azok a diákok, akik ilyen ösztöndíjat nyernek, hiszen Amerikában nincs sem magyar nyelv és irodalom, sem magyar történelem, holott ezekből idehaza kötelező érettségizniük.

– A flexes befogadó családok általában nem megapoliszban laknak – tudjuk meg Garai Enikőtől. A kint töltött tíz hónap hosszúnak tűnik ugyan, de a befogadó családok mindent megtesznek azért, hogy a nehézségeken átsegítsék a diákokat. A távolság miatt kialakuló aggodalom kezelésében nagy tapasztalatuk van, hiszen a családtagok sokszor messzire sodródnak egymástól.