Íme a közgazdasági Nobel-díj nyertesei

Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért részesül a közgazdasági Nobel-díjban. Ben Bernanke egykori Fed-elnök a Brookings Institution tagja, Douglas Diamond az University of Chicago professzora, Philip Dybvig a Washington University professzora.

Ben Bernanke, Douglas Diamond és Philip Dybvig fektette le az 1980-as évek elején annak a modern bankkutatásnak az alapjait, amely tisztázza, miért vannak bankok, hogyan lehet őket kevésbé sebezhetővé tenni a válságok során, és hogyan súlyosbítja a bankok összeomlása a pénzügyi válságokat. Munkásságuk nagy gyakorlati jelentőséggel bír a pénzügyi piacok szabályozásában és a pénzügyi válságok kezelésében – írja az Akadémia indoklása.

A gazdaság működésének a fenntartásához a megtakarításokat beruházásokba kell irányítani. Itt azonban ellentmondás van: a megtakarítóknak azonnali hozzáférést kell biztosítani váratlan kiadások esetén a pénzükhöz, ugyanakkor a vállalkozásoknak és a lakástulajdonosoknak is szükségük van arra a biztonságtudatra, hogy nem kényszerülnek kölcsönük idő előtti visszafizetésére. 

Diamond és Dybvig elméletükben bemutatják, hogy a bankok hogyan kínálnak optimális megoldást erre a problémára. Azáltal, hogy a bankok sok megtakarítótól betéteket elfogadó közvetítőként működnek, lehetővé tehetik a betétesek számára, hogy akkor férjenek hozzá a pénzükhöz, amikor csak akarnak, miközben hosszú távú hiteleket is kínálnak a hitelfelvevőknek. 

Elemzésük azonban azt is kimutatta, hogy e két tevékenység kombinációja hogyan teszi a bankokat sebezhetővé a közelgő összeomlásukról elterjedt híresztelésekkel szemben. Ha egyszerre nagyszámú megtakarító rohanja meg pénzét felvenni a bankokat, a híresztelés önbeteljesítő jóslattá válhat - a bank összeomolhat a roham alatt. Ezt a veszélyes dinamikát meg lehet előzni azzal, hogy a kormány betétbiztosítással felvállalja a bankok hitelezőjének a szerepét.

Diamond emellett kimutatta, hogy a bankok hogyan látnak el egy másik, társadalmilag fontos funkciót. A bankok a megtakarítók és a hitelfelvevők közötti közvetítői szerepben, jobban alkalmasak a hitelfelvevők hitelképességének értékelésére és annak biztosítására, hogy a hiteleket jó befektetésekre használják fel.

Ben Bernanke az 1930-as évek nagy gazdasági válságát, a modern történelem legsúlyosabb gazdasági válságát elemezte. Többek között kimutatta, hogy a válság elmélyülésében és időbeni elhúzódásában maguk a bankrohamok is döntő szerepet játszottak. A bankok összeomlásával ugyanis értékes információk vesztek el a hitelfelvevőkről, amelyeket aztán nem lehetett egyhamar újra előállítani. Ezzel pedig súlyosan sérült az az össztársadalmi érdek, hogy a megtakarításokat hasznos termelő beruházásokba lehessen irányítani – írja az Akadémia közleménye.

A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja, amelyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a svéd nemzeti bank, a Svéd Királyi Bank (Sveriges Riksbank) alapította 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából. Célja az Alfred Nobel által alapított díjak kiegészítéseként a közgazdaságtudomány terén elért eredmények elismerése. Elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja, amelyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda.

A díjjal járó, Gunvor Svensson-Lundqvist tervezte érem előlapján a díjalapító portréját a többitől eltérő szögből ábrázolták. Alatta a svéd központi bank emblémája, két egymást keresztező bőségszaru, körben a Sveriges Riksbank till Alfred Nobels Minne 1968 (A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel emlékére) felirat látható. A hátlapon a díjat odaítélő testület jelképe, Észak Csillaga látható a Kungliga Vetenskaps Akademien (A Svéd Királyi Tudományos Akadémia) felirattal. A kitüntetettek nevét a 66 milliméter átmérőjű, 18 karátos aranyból készült érme oldalába gravírozzák. Ez egyszer galibát is okozott: 1975-ben a szovjet Leonyid Kantorovics és az amerikai Tjalling Koopmans érmét a díj átadásakor véletlenül összecserélték. Erre csak akkor derült fény, amikor a két tudós már hazautazott, és hosszas erőfeszítésekbe telt, mire a tévedést orvosolni tudták. A kézzel írott svéd nyelvű diploma barna bőrbe kötött, egyedi tervezésű műalkotás, amely a kitüntetett nevét és az indoklást tartalmazza. A díjjal az idén tízmillió svéd korona (mintegy 385 millió forint) összegű jutalom jár.

 A díjat most 54. alkalommal ítélték oda, a 92 kitüntetett közül 25-en egyedül, 20 alkalommal ketten, 9 alkalommal hárman megosztva részesültek az elismerésben. Az eddigi legfiatalabb díjazott a francia-amerikai Esther Duflo, aki 2019-ben 46 évesen, a legidősebb az amerikai Leonid Hurwicz, aki 2007-ben 90 évesen kapta az elismerést. A ma élő legidősebb közgazdasági Nobel-emlékdíjas a 98 éves amerikai Robert Solow, akit 1987-ben tüntettek ki. Az első női kitüntetett 2009-ben az amerikai Elinor Ostrom volt, őt másodikként 2019-ben Esther Duflo követte.

A közgazdasági Nobel-emlékdíj esetén is van példa "családi" díjra: az első kitüntetett, az 1969-ben díjazott holland Jan Tinbergen öccse, Nikolaas Tinbergen 1973-ban megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat, az 1974-ben kitüntetett Gunnar Myrdal felesége, Alva Myrdal 1982-ben Nobel-békedíjban részesült. Három éve Esther Duflo és férje, az indiai-amerikai Abhijit Banerjee - a díj történetének egyetlen házaspárjaként - kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. A magyar születésű tudósok közül 1994-ben az amerikai John C. Harsanyit (Harsányi János, 1920-2000) ismerték el megosztott közgazdasági Nobel-emlékdíjjal "a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis területén végzett úttörő munkásságáért".

Az elmúlt tíz év közgazdasági Nobel-emlékdíjasai:
    2012 - Az amerikai Alvin E. Roth és Lloyd Shapley a piactervezés gyakorlatának elemzéséért és a stabil piaci allokáció területén végzett kutatásért.
    2013 - Az amerikai Eugene Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller azokért az empirikus kutatásokért, amelyekkel - egymástól függetlenül - azt vizsgálták, hogyan lehet több évre előre jelezni a részvény- és kötvénypiaci árak változását.
    2014 - A francia Jean Tirole a piaci erők elemzéséért, amellyel "rávilágított, hogyan kell értelmezni és szabályozni olyan iparágakat, amelyekben csak néhány erős cég tevékenykedik".
    2015 - A brit-amerikai Angus Deaton a fogyasztás, a szegénység és a jólét területein folytatott kutatásaiért.
    2016 - Az amerikai-brit Oliver Hart és a finn Bengt Holmström a szerződéselmélet területén folytatott kutatásaikért.
    2017 - Az amerikai Richard H. Thaler a viselkedési közgazdaságtan területén folytatott kutatásaiért.
    2018 - Az amerikai William D. Nordhaus és Paul M. Romer "a világgazdaság hosszú távú fenntartható növekedésével" kapcsolatos munkásságáért.
    2019 - Az indiai-amerikai Abhijit Banerjee, a francia-amerikai Esther Duflo és az amerikai Michael Kremer a globális szegénység enyhítéséért végzett munkájáért.
    2020 - Az amerikai Paul R. Milgrom és Robert B. Wilson az árverések mechanizmusának elméleti és gyakorlati kutatásában végzett munkájáért.
    2021 - A kanadai David Card, az amerikai Joshua D. Angrist és a holland-amerikai Guido W. Imbens az "az ok-okozati összefüggések elemzéséhez nyújtott módszertani hozzájárulásukért".

(Kiemelt kép: Tore Ellingsen, a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának a Közgazdasági Nobel-emlékdíj odaítéléséről döntő bizottság tagja, Hans Ellegren, az Akadémia főtitkára és John Hassler, az akadéma tagja (b-j) bejelenti, hogy a bankok szerepének és pénzügyi krízishelyzetek kutatásáért az amerikai Ben Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig (kivetítőn, b-j) kapta meg az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat 2022. október 10-én a tudományos akadémiának a közgazdasági Nobel-emlékdíj odaítéléséről döntő bizottság stockholmi sajtótájékoztatóján.
Fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Anders Wiklund)