Igazodás középre?

A rosszalkodók büntetést kaptak. Ez történt a minap Werner Königshoferrel. Az 52 éves szabadságpárti honatya a törököket gyalázó iszlámellenes megjegyzéseivel már korábban is feltűnt, ám azok nem ríttak ki különösebben a párt ideológiájából. Az sem járt következménnyel, hogy rendőrségi nyomozás mutatta ki a szabadságpárti képviselő és az egyébként betiltott, néhányszor már az internetről eltűnt, majd ismét visszatért neonáci Alpen-Donau-Info.at honlap közti kapcsolatot.

A biztosítékot most egy Facebook-bejegyzése verte ki. A norvég tömeggyilkos Breivík cselekedete a derék szabadságpárti honatya szerint csekélység a muzulmánok terrorakcióihoz képest. Bár az írást a heves bírálatok nyomán eltüntették az internetről, a hívek nem kevésbé vérlázító megjegyzései ott maradtak az oldalon. Königshofert semmiféle bocsánatkérésre nem lehetett rávenni. Sőt. Blogjában még egy lapáttal rátett a fenti véleményére, mondván, hogy a sok norvégiai áldozat láttán el kellene gondolkodni az abortuszt engedélyező törvényről.

A szörnyülködő reakciók ugyan nem vállalkoztak e furmányos összefüggés értelmezésére, beérvén annak leszögezésével, hogy márpedig ilyen témakapcsolás megengedhetetlen, ám a szabadságon lévő nagyfőnök, Strache megelégelte a dolgot, és Ibizából megüzente: Königshofer nem tagja többé az FPÖ-nek.

Ezzel azonban az ügy nem zárult le. Mire Strache kipihenten és napbarnítottan visszatért szabadságáról, már „nagyobb hal” vonta magára a figyelmet. Történt ugyanis, hogy a nem kevésbé szélsőséges nézeteiről ismert Martin Graf – aki a parlamenti erőviszonyoknak köszönhetően 2008 óta az osztrák parlament harmadik alelnöke – megvédte párttagságától megfosztott társát. Graf szerint nem ő az egyetlen a frakcióban, aki osztja Königshofer véleményét. A kizárással pedig nem ért egyet. Nem esett szó arról, hogy állásfoglalásával szembeszáll a pártelnökkel. Szerencsére adott lehetőséget az utólagos kimagyarázásra. Strache, visszatérve a munkás hétköznapokba, azonnal sajtóértekezleten cáfolta a párton belüli nézeteltérés feltételezését. Graf nyilatkozatát tévesen interpretálják, ő nem tartalmi, hanem formai kifogással élt, vagyis azt nehezményezte, hogy Strache egyedül döntött, a párt vezetőségének megkérdezése nélkül. Az elnök azt is hozzátette, hogy Graf nyilván nem volt teljesen képben, hogyan is lett volna ilyenkor, a nyári szabadságok idején.

Graf megszólalását azonban megfigyelők a szélsőnél is szélsőbb szárny „lázadásának” a jeleként értelmezik. Ő ugyanis éppen annak a radikális csoportnak a legmagasabb pozícióba jutott képviselője, amelyet Strache szeretne kissé háttérbe szorítani. Nem feltétlenül azért, mert nem ért egyet nézeteivel, inkább gyakorlatias megfontolásból: úgy véli, nem a szélsőségeken keresztül vezet az út a választókhoz.

Graf az enyhén szólva kétes beállítottságú Olympia diákegylet örökös tagja. Ez az eredetileg az egyetemi hallgatókból szerveződött Burschenschaft – amelyhez hasonlóból több tucat működik Ausztriában – már azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy rendezvényeire rendszeresen az európai neonácik krémjéből hív előadókat. Maga Graf nemegyszer tett már tanúbizonyságot fasisztoid beállítottságáról. Hogy Strache nem tekinti jó cégérnek ezt a társaságot, azt bizonyítja: az idén először nem tisztelte meg jelenlétével a Burschenschaftok május 8-i rendezvényét. Ezen az évről évre a Heldenplatzon megrendezett ünnepségen a teljes egyenruhadíszben felvonuló ifjak és az idősebb örökös tagok siratják a második világháború elvesztését, ártatlannak minősítve nemcsak Ausztriát, de Németországot is. Igaz, Strache nem azzal indokolta a részvétel lemondását, hogy nincs ínyére a rendezvény, hanem az európai jobboldal létfontosságú olaszországi találkozójára hivatkozott.

A másik büntetést bíróság mérte ki, az „áldozat” a karintiai illetőségű Uwe Scheuch, aki a néhai Haider szűkebb pátriájában az FPK néven az országos pártból levált, mindennél népszerűbb egyesült jobboldal potentátja. Bár ő sem tartózkodott eddig a szélsőséges kijelentésektől, ezúttal ugyancsak prózai vád miatt kapott tizennyolc havi börtönt.

A még nem jogerős ítélet szerint ebből hat hónapot feltétel nélkül le kell ülni. Scheuch elszánt harcosa pártjának, s mint ilyen a támogatás anyagi alapjainak összeszedésében is jeleskedett: milliós összegekért cserébe állampolgárságot ígért egy orosz milliomosnak, másrészt tartományi támogatást bizonyos beruházóknak. Megtehette, hiszen a tartományfőnök helyetteseként jelentős befolyással bír.

Ez az, ami végképp árt a magát a tisztesség pártjának beállító, a korrupció és a nép vagyonának elherdálása ellen küzdő FPÖ-nek. Nem csoda, hogy a párt vezetői nagy egyetértésben vádolják rosszhiszeműséggel, politikai hátsó szándékkal az ítélkező bíróságot, a vádat abszurdnak nevezik, és elszántan küzdenek párttársukért.

Nem mintha magával a pártelnökkel nem lenne gond. Strache tagja annak a Facebook-csoportnak, amely Törökország EU-taggá válása ellen agitál, konkrétan a felvételi tárgyalások leállítását követeli, márpedig ez a gondolat nem szalonképes Ausztriában.

A jobboldali párt vezére – néhány éve még elképzelhetetlen, a haideri idők rekordjának megfelelő – támogatottságot ér el mostanában. Legutóbb a szociáldemokrácia fellegvárának számító Bécsben 27 százalékot, a legfrissebb közvélemény-kutatásokban pedig 29 százalékot, gyakorlatilag lekörözve a kormánykoalíció két pártját. Az országos választásokig azonban még hátravan jó két év, s kérdés, kitart-e ez a népszerűség addig. Szavazókat középről várhat, és remélhet a fiatalok köreiből is, ám mindkét réteget taszítja az uszítás, a túlzott harciasság és gyűlölködés. Viszont ha szembemegy a párt vezető csoportjainak ilyen irányú hajlamaival, ahogyan Haider idejében, most is kettészakadhat a párt.

Marad tehát a kényes egyensúlyozás és talán a nemzetközi terep. Tény, hogy Strache vezető szerepet játszik abban az összeurópainak szánt jobboldali pártszövetségben, amelyet őszi megalakulása óta az Európai Parlament is pártként ismer el (Európai Szövetség a Szabadságért).

A jelek szerint azonban még e nagyszabású szervezkedésben is befolyásolja a hazai lavírozás. Mi mással lehet magyarázni, hogy a leghatározottabban elzárkózik a Jobbiktól – amelynek ellenségképe kétségkívül alaposan eltér a szabadságpártétól.

Strache egy sajtóértekezleten jelezte először – azóta több ízben írásban is megismételte –, hogy a magyarországi Jobbik szerinte nem felel meg a szabadelvűség kritériumainak, így nem szeretné látni a szövetségben, sőt, pártszinten sem kíván vele együttműködni. Morvay Krisztinának azonban van helye (megfigyelőként) az Európai Szövetségben, már csak azért is, mert ő nem tagja a Jobbiknak. Vona terjedelmes válaszlevelében nehezményezi a megbélyegzést, és azt is, hogy Strache éket akar verni a párt és Morvay Krisztina közé. Egyelőre nem érkezett olyan hír, hogy a Jobbik elnökének hivatalos levélpapírján közölt dicshimnusz a magyar párt valós érdemeiről meggyőzte volna az FPÖ elnökét.