Idén vagy jövőre kormányváltás lesz
Idén vagy jövőre kormányváltás lesz. Hogy magával hozza-e az elkerülhetetlen változtatásokat, az ma többesélyes. Elvileg kétféle „színű” kormány jöhet szóba. Az egyik – a biztatóbb összetételű – kormányt tán egy új, a progresszív erőkből táplálkozó, ma még nem létező párt jelölhetné. Egy olyan párt, amelyik őszinteségét, hitelességét tömegesen fogadná el az ország közvéleménye. Egy olyan párt, amelyik programjában hirdetné meg mindazt a sok tartalmi változást, amelyre az országnak valóban szüksége van.
Igazi államférfiak kerestetnek. Több szempontból is nehéz, már-már megoldhatatlan a rájuk váró feladat. Meggyőzni az állampolgárokat, és bírni a nemtelen támadásokat az ebben kivételest alkotó, megegyezésre képtelen erőkkel. Nehéz ügy. Van-e nekünk ehhez felkészült, koncepciózus, bátor, áldozatkész, erkölcsileg rendezett értelmiségünk?
Várható inkább az őszülő, helyenként gyérülő hajkoronájú ifjak ismételt kormányra kerülése. Azoké, akik már megint roppant egyszerűnek látják a feladatot. Majd mi. De mit mi? Mit akarnak tenni? Büntetőjogilag felelősségre vonni? No és a gazdaság, a mezőgazdaság? No és a társadalmi ellátórendszerek, az egészségügy, az oktatás? A feketemunka?
A nyugdíjak, a családok, a leszakadt rétegek? Az elmaradt térségek, a kisebbségek? A kultúra? A külhoni magyarság? A honi jogbiztonság? Ki tudja, hogy mi vár ránk, ha ismét ők jönnek? Kedvezőbb lenne a remény helyzete, ha nem tudnánk magunk mögött a távozásuk utáni, máig tartó időszakot, ha nem emlékeznénk kormányzásuk négy évére. Ha legalább azt hallhatnánk, hogy tanultunk hibáinkból, tévedéseinkből, vétkeinkből, és hirtelen – máról holnapra – elkezdenék simogatni mai ellenségeik fejét. Hát, de szép is lenne.
De nem! Majd mi, mert mi tudjuk, mert csak mi vagyunk alkalmasak, hiszen az összes többi gonosztevő, erkölcsi hulla!
A kedvezőbb változat, ha ugyan semmiről sem szólnak előre, ám amint lehet, nekiugranak a szükséges reformok végrehajtásának. Ennek a változatnak legalább akkora és olyan irányú lesz a hatása, mint az őszödi beszédnek. Azzal a nem lényegtelen különbséggel, miszerint a reformok hatására a tenni készek előbbre jutnak, a csak várakozók, a csupán másra irigykedők még jobban lemaradnak, és – középtávon szinte biztos, hogy – a szegények még szegényebbek lesznek, a gazdagabbak még gazdagabbak. Eközben az ország rááll a tartós fejlődés pályájára, gyarapodik, a szocializmus utolsó nivellációs maradványai is megszűnnek, merthogy megtörténik, befejeződik a rendszerváltás. Nem kellene hitegetni és hinni az esélyegyenlőség hamis mítoszában. A „kommunizmusban” sem működött. A polgári demokrácia rendszere nem erről szól.
Nem könnyű ezt tudomásul venni. A reformcsomag komoly, országos szintű – akár kiterjedt – szociális megrázkódtatásokhoz fog vezetni. A szociális okok mellett megjelenik az erkölcsi is. A tömegek rádöbbennek, hogy másodszor is átverték őket. Azok, akik pedig sohasem hazudnak.
Ennél persze van még rosszabb is. Ha a hatalomba igyekvők csak a hatalmat akarják.
André Attila Gyula
E-mail
