Hozott ebéddel a parkban
Olaszországban egyre többe kerül trattoriában, bárban vagy önkiszolgálókban ebédelni. Már úgy is luxus lesz, ha az ember lemond az első fogásról, vagy a desszertről.
A Federconsumatori (fogyasztói szövetség) a mai árakat a 2001-esekkel hasonlította össze. Adatai szerint míg tiz évvel ezelőtt egy félliteres ásványvíz 0,52 euro volt, ma elkérnek érte l,6-ot. A hagyományos pasta 2,32 -ről 5,6—ra emelkedett, az édesség 2,7-ről 3,8-ra és a kávé 0,62 -ről O,90-re. Így míg 2001-ben egy havi ebédkiadás nem haladta meg a 121 eurót, ma több, mint 260 lett. Ez több, mint 100 %-os emelkedést jelent.
Ezek után nem csoda, hogy a munkavállalók inkább otthonról hozzák az ebédjüket. Megnézik, mi van a hűtőben, mi maradt esetleg az előző napi vacsoráról és sokat megtakarítanak.
A szociológusok szerint azonban a takarékoskodáson kívül a dolognak más haszna is van. Mivel ritka az az olasz, aki az ebédjét az íróasztala vagy a munkapadja mellett fogyasztja el, inkább kimegy a parkba, a kellemes környezetben, jó levegőn könnyebben kikapcsolódik és feltöltődik a munka folytatására. Általában a parkban sem egyedül üldögél, hanem a kollégájával, kolléganőjével, a barátjával. Így ebédelés közben kapcsolatait is ápolja, mélyíti. A munkahelyen kívül olyan témák is terítékre kerülhetnek, amelyekről egyéb keretek között nem beszélnének.
A szociológusok, az emberi magatartás éles szemű elemzői még egy olyan vonatkozásra is felfigyeltek, ami az átlag embernek eszébe sem jutna: állítják, hogy a hozott ebéd valami nagyon személyes dolog, mert, ami a dobozban van, azt mindenki a lehetőségei és a fantáziája szerint állította össze. Ahhoz, hogy ezt valaki előtt kinyissa, kell egy kis bizalom, egy kis intimitás, vagyis nem mindegy, hogy kivel ül le a parkbeli padra.
