Zágrábi őrségváltás – Korrupció-ellenes programmal lép hivatalba az új horvát baloldali elnök
A döntő, második fordulóban Milanović a voksok 52,7 százalékát, Grabar-Kitarović 47,3 százalékát szerezte meg. Már az első fordulóban is az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) jelöltje végzett az élen a voksok 29,6 százalékával, míg a hivatalban levő elnöknő 26,7 százalékkal lett második. Akkor az első fordulóban harmadikként befutó Miroslav Škoro jobboldali horvát énekes és üzletember a szavazatok 24,45 százalékát szerezte meg. Grabar-Kitarović azt remélte, hogy a második fordulóban jó eséllyel pályázhat Škoro híveinek a voksaira, de ez a számítása nem jött be.
Horvátországban a köztársasági elnöki jogkör meglehetősen korlátozott. A protokolláris teendőkön túl nincs például vétójoga az államfőnek a törvényalkotás során. Van viszont bizonyos szava a külpolitikai, védelmi és biztonsági kérdésekben, vagyis az eltérő pártszínű kormánnyal való politikai „társbérleti” viszonya nem ígérkezik ugyan elviselhetetlennek, de azért teljesen felhőtlennek sem.
Az 53 éves Milanović, aki 2011 és 2015 között kormányfő volt, választási kampányát arra az ígéretre építette, hogy fel fog lépni a korrupció ellen, ami állítása szerint nagyon elharapózott azóta, hogy a konzervatívok vették át a kormányrudat. Mostani győzelme egyes megfigyelők szerint valamelyest dagaszthatja a szelet az őszi parlamenti választási győzelemben reménykedő szociáldemokraták vitorlájában. Ő mindenesetre azt mondta a pártszékházban összegyűlt ünneplő támogatóknak, hogy mostantól fogva számára minden párt egyenjogú, mindenkivel együtt fog működni, aki a végrehajtó hatalmi ágazatban tevékenykedik. Nem akar különbséget tenni a horvát állampolgárok között.
Grabar-Kitarović – a Horvátországban még nem divatjamúlt politikai korrektség jegyében – sikeres öt esztendőt kívánt hivatali utódjának, és a stabilitás fenntartásának a szükségességét hangoztatta.
A horvát politikai elemzők véleménye megoszlik abban a tekintetben, hogy Andrej Plenković kormányfő miként tudja majd kezelni, megválaszolni azt a kihívást, amelyet Milanović elnökké választása jelent, nem csupán a HDZ-re nézve a törvényhozási választási kampány szempontjából, hanem személy szerint maga Plenković számára is, hiszen rá előbb még a saját pártjában vár erőpróba, a kongresszusi vezetőségválasztáson. A miniszterelnöknek mindenesetre ügyesen kell majd lavíroznia az elkövetkező hónapokban. Horvátország nemzetközi szereplését az év első felében különösen nagy figyelem övezi, mert első alkalommal látja el a rotációs alapon, félévenkénti váltásban betöltött európai uniós országelnökséget, abban az időszakban, amikor a britek minden bizonnyal távoznak az EU-ból, és meg kell kezdeni a hosszú távú EU–brit viszonyról szóló tárgyalásokat.
Ennek az EU-elnökségnek Magyarország szempontjából két vonatkozásban is fokozott jelentősége van. Az egyik a EU-szerződés sokat emlegetett 7. cikke alapján a Magyarországgal szemben, az Európai Parlament által kezdeményezett, jogállamisági – illetve az európai értékek tiszteletben tartatását célzó – eljárás. Ebben az eljárásban a labda most az uniós tagállami kormányok képviselőiből álló tanács térfelén pattog. A 7. cikk szerinti eljárások napirenden tartása konkrétan az úgynevezett Általános Ügyek Tanácsára tartozik. Ez a testület a tagországok EU-ügyi tárcavezetőiből áll, elnökét a mindenkori rotációs elnökség adja, amelynek meglehetősen szabad keze van a napirend összeállításában. Vagyis most a horvátok szervezik az üléseket, és jórészt tőlük függ, hogy foglalkozik-e az ő hivatali periódusuk alatt a tanács a magyar kormány elleni eljárással.
Tavaly az év első felében a román kormány nem erőltette a témát, abból a szempontból érthető módon, hogy az ő fejük felett is ott lebegett a 7. cikk szerinti eljárás megindításának Damoklész-kardja. Az esztendő második felében azonban a finn elnökség már napirendre tűzte a kérdést, vitát szervezett a magyar jogállamiság helyzetéről. A horvátok tehát e vonatkozásban kétféle örökségből meríthetnek.
A másik ügy, amely magyar szemmel különösen érdekes, az az EU bővítési folyamatának témája. Várhelyi Olivér személyében magyar biztos foglalkozik az új összetételű Európai Bizottságon belül a szomszédságpolitika és a bővítés kérdéseivel. Magyarország egyébként is erősen preferálja a nyugat-balkáni EU-bővítést. Tavaly decemberben – alapvetően Emmanuel Macron francia köztársasági elnök vétójának betudhatóan – elhalasztották a csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával. Ezt a döntést azonban sok tagország nagyon hevesen bírálta, és az ügy korántsem került nyugvópontra. Egyáltalán nem mellékes, hogy milyen irányba igyekeznek tolni a horvátok a bővítés ügyét.
