Hogy mi van?
Azt állítja Hoffmann Rózsa
(az ATV Szabad Szemmel című műsorában), hogy ez a kormány idáig még minden ígéretét teljesítette.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Fidesz a választási programjában lévő ígéretek közül szinte semmit nem teljesített. Sem a jogállam, a demokrácia „helyreállításáról”, sem az egészségügy stabilizálásáról, sem a szociális biztonság megteremtéséről (2010-ben még arról írtak, hogy kétmillióan billegnek a nyomor határán: ma már négymillióhoz közelít a számuk), sem a gazdaság beindításáról. Ja, és elfelejtette fölemelni a pedagógusok bérét is, pedig azt maga Hoffmann Rózsa helyezte kilátásba 2010 nyarán már 2011-re, majd aztán 2012-re is. Még néhány ígéret, amelyet mind teljesítenek, és végünk.
Azt állítja Csaba László
közgazdász, egyetemi tanár (a Duna TV Heti hírmondó című műsorában), hogy az IMF és az Európai Bizottság az elmúlt három évben szkeptikus volt a kormány intézkedéseit illetően, ezért most el kellene ismerniük, hogy tévedtek.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem tévedtek. A washingtoni és a brüsszeli figyelmeztetések arról szóltak, hogy a kormány nem lesz képes tartani a költségvetési hiánycélt, valamint hogy beavatkozásaival leállítja a hitelezést és a gazdasági növekedést. Ami az utóbbit illeti, tényleg nincs hitelezés, növekedés helyett pedig tartós gazdasági visszaesés van. Mint ahogy a hiányt sem tudta volna tartani az Orbán-kormány, ezért még tavaly október–novemberben is rövid egymásutánban három megszorító csomagot állított össze, majdnem 900 milliárd forint értékben. Akkor kinek is kellene elismernie a tévedését?
Azt állítja Orbán Viktor
(a Kossuth rádióban, sokadszor), hogy korábban úgy tekintettek Brüsszelben Magyarországra, mint egy hazudós országra, amely átveri partnereit, „és aztán nem tud mit csinálni, kénytelen lesz beismerni, hogy 7 és 10 százalék közötti magasságban volt a költségvetési hiány, miközben egyébként folyamatosan meghamisították az adatokat”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem hamisították meg, és a nyolc év alatt nem volt 7 és 10 százalék közötti magasságban a költségvetési hiány, csupán 2005-ben és 2006-ban. A 2007-es hiány például a tervezett 6,8 százalék helyett 5,1 százalék lett, a 2008-as 3,7 százalék, a 2009-es (a válság csúcspontján) pedig 4,6 százalék. Szóval hazudnak, hazudnak, hazudnak. De ilyen rosszul?
Azt állítja Giró-Szász András,
a kormány szóvivője (az M1 A lényeg című műsorában az IMF-tárgyalásokról), hogy „egyetlen olyan számunk nincsen, amely alátámasztaná, hogy készenléti hitelt kellene felvenni”. Mint mondta, mi kezdettől fogva csak elővigyázatossági hitelkeretről akartunk megbeszéléseket folytatni.
Ezzel szemben a tény az,
hogy van ilyen számunk: a gazdaság egy éve visszaesik, az infláció pedig az Európai Unióban nálunk a legmagasabb. Ráadásul a Nemzetközi Valutaalap nem számokhoz köti az úgynevezett elővigyázatossági hitelkeret megadását, hanem ahhoz, hogy a kérelmező ország gazdasága stabil alapokon nyugodjék, és a kormány racionális gazdaságpolitikát folytasson. Márpedig az IMF szerint Magyarország gazdaságpolitikája téves, a gazdaság pedig jelentős átalakításra szorul, különben nem tartható kézben az államadósság. Lehet, hogy Budapesten nem olvassák az IMF szabályzatát, csak a saját számaikat?
Azt állítja Kocsis Máté
(a Fidesz kommunikációs igazgatója), hogy azok a szocialisták beszélnek ma a gazdaság és az oktatás kudarcáról, akik bezártak háromezer iskolát, és elbocsátottak több tízezer pedagógust.
Ezzel szemben a tény az
(amit ezek szerint már a múlt héten is teljesen hiába írtam le), hogy az országban összesen van háromezer-valahányszáz iskola, és a szocialisták összesen ötvenet zártak be közülük. A hetvenháromezer pedagógusból pedig mindössze 1350-nel lett kevesebb, ráadásul mind az iskolák, mind a pedagógusok száma tovább csökkent az Orbán-kormány alatt. Nem kellene már abbahagyni a süket dumát? Vagy nem a duma süket, hanem mi vagyunk azok?
