Hogy mi van?
Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (a II. magyar–arab gazdasági fórumon, Rijádban), hogy Magyarország a Nyugat kapuja Keletről nézve.
Ezzel szemben a tény az,
hogy Keletről vagy az arab világból nézve Magyarország semmiképpen nem a Nyugat kapuja. A kapuban ugyanis ott van Ciprus, Málta, Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Portugália. Ami nemcsak földrajzi, hanem történelmi, kulturális és gazdasági közelséget is jelent egyszersmind. Földrajzból, történelemből, kulturális és gazdasági ismeretekből tehát elégtelen. Nagyotmondásból megint jeles.
Azt állítja Orbán Viktor
(ugyanott, magyar újságíróknak), hogy áttörés történt a magyar–arab kapcsolatokban, ami jelentős üzleti együttműködést is hoz majd.
Ezzel szemben a tény az,
hogy 2011-ben, első szaúdi látogatásakor a miniszterelnök ugyanígy beszélt, és mégsem lett belőle semmi. Mint akkor mondta: „Bárcsak minden egyes viszonyrendszerben ilyen nagy lépésekkel és ilyen gyorsan haladnánk előre, mint ahogy itt tesszük ezt, az arab világban.” Ehhez képest 2013-ban a magyar–arab kereskedelmi forgalom mintegy 530 milliárd forint volt, ami a válság előttihez képest alig nőtt. Ráadásul ezen belül Szaúd-Arábiával tavaly még lényegesen vissza is esett a magyar export, a 2012-es 58 milliárdról 34 milliárdra. De ez még semmi. Ha emlékeznek rá, Gyurcsánynak miniszterelnökként volt egy kis külön afférja a szaúdiakkal, bocsánatot is kért tőlük, amiért viccesen terroristáknak nevezte a szaúdi focistákat, a 2008-as magyar export ennek ellenére 59 milliárd forint volt, vagyis nagyobb, mint azóta bármikor. Kellett nekünk olyan látványosan keletre nyitnunk...
Azt is állítja Orbán Viktor
(a Nemzeti Agrárkamara lapjának adott interjújában), hogy a magyar vidék is érezhetően jobban teljesít, mert 2010-hez képest 2013-ban 34 százalékkal, történelmi rekordra, 2265 milliárd forintra emelkedett az éves teljesítménye, és az agrárium a bruttó hazai termék előállításához 4,8 százalékkal járult hozzá.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a 2013-as (kiugróan jó) mezőgazdasági termelést egyetlen évvel összehasonlítani megtévesztő, történelmi rekordról beszélni pedig még inkább az. Tíz évvel ezelőtt, 2004-ben például a mostaninál nagyobb, 5,1 százalékos volt a mezőgazdaság részesedése az úgynevezett bruttó hozzáadott értékből, húsz évvel ezelőtt pedig még jóval nagyobb, 8,5 százalékos. És ha tovább megyünk vissza az időben, relatíve annál jelentősebb volt a mezőgazdaság szerepe. De ez nem azt jelenti, hogy arra van előre.
Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (egy halásztelki választási fórumon), hogy ha valaki azt mondta volna neki 1990-ben, hogy jó pár év múlva a brit parlamentben a magyar rezsicsökkentésről fognak vitázni, biztosan nem hitte volna el.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a brit parlamentben nem vitáztak a magyar rezsicsökkentésről. Mindössze annyi történt néhány hónapja, hogy az ellenzéki Munkáspárt vezetője fölvetette: választási győzelmük esetén másfél évre befagyasztanák az energiaárakat. Magyarországot Ed Miliband nem említette. Az 1990-es Kövér Lászlónak volt igaza.
Azt is állítja Kövér László
(ugyanott), hogy a Fidesz politikájának sarokköve a megújult családtámogatási rendszer. Mint mondta, „ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek, nincs jövő”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a sarokkő billeg, mert nincs gyerek. A KSH legfrissebb adatai szerint 2013-ban 88 700 gyerek született, kevesebb, mint 2012-ben, kevesebb, mint 2010-ben, és sokkal kevesebb, mint 2008-ban, illetve 2009-ben. Abban a két évben még 99, illetve 96 ezer fölött volt a születésszám. Ezek szerint a Fidesz alatt nincs jövő, a baloldali kormányzás alatt meg volt?
Azt állítja Kósa Lajos,
a Fidesz ügyvezető alelnöke (a Népszabadságnak adott interjújában), hogy nem az ő „görög csődhelyzetről” szóló beszéde, hanem Szijjártó Péter megnyilatkozása után lett 281 forint az euró a 2010-es kormányváltás idején.
Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony: Kósának egy debreceni konferencián elhangzott szavai nyomán esett a forint árfolyama 282-re. Erre másnap csak rátett Szijjártó azzal, hogy szerinte sem túlzás államcsődről beszélni, amivel aztán sikerült 290 forint közelébe lökni az árfolyamot. Ha már valaki kis híján beiratkozik a történelembe, nem árt, ha pontosan emlékszik rá. Mi meg arra is emlékezhetünk, hogy a 2010-es választás másnapján, április 26-án egy euró 263 forintot ért. Ahhoz képest most 20 százalékkal rosszabbul teljesít. n
