Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(Lausanne-ban, ahol találkozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével), hogy az elmúlt négy-öt évben már nemcsak az a jellemző, hogy a 15-20 milliós nagyvárosok minősülnek alkalmasnak olimpiák rendezésére, hanem az Agenda 2020 reformcsomag lehetőséget ad a Budapesthez hasonló városoknak is az ötkarikás játékok megrendezésére.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az elmúlt két évtizedben csupán egyetlen „15-20 milliós nagyváros” rendezett olimpiát: Peking. London lakossága nyolc és fél millió, Athéné egymilliónál is kisebb, Sydney lakóinak száma 2000-ben négymillió körül volt, Atlantáé az elővárosokkal együtt négy és fél, Barcelonáé meg körülbelül akkora, mint Budapesté. De még a következő játékok színhelye, Rio de Janeiro lakossága is nagyon messze van az Orbán által jellemzőnek minősített számtól: nagyjából hatmillió. Az persze nem árt, ha számottevő közönség és jelentős gazdasági erő is van a rendező város és ország mögött. Nálunk van?

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyancsak Lausanne-ban, az AP amerikai hírügynökségnek adott interjújában), hogy „az olimpiai játékok megszervezése nem különleges kihívás a számunkra”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de igen, különleges, kivételes és rendkívüli kihívás. Ilyen nagyszabású eseményt Magyarország soha nem rendezett, de még egy ehhez valamelyest hasonlítható labdarúgó-Európa-bajnokságot sem. Az úszó-vb ennél jóval kisebb költségvetésű, sokkal kevesebb versenyzőt, kísérőt, nézőt megmozgató világverseny. Az olimpia költségei pedig mindenképpen horribilisak, és az ország számára komoly megterhelést jelentenek. A 2024-es olimpiai jelentkezést szintén fontolgató Párizs, amely sokkal jobban „el van eresztve” a szükséges infrastruktúrával, létesítményekkel, szervezési tapasztalattal, 6,2 milliárd euróra becsüli a szükséges kiadásokat, ami majdnem kétezermilliárd forint. Még szerencse, hogy Orbán önbizalma töretlen. Ez minden pénzt megér.

Azt állítja Gulyás Gergely,
az Országgyűlés fideszes alelnöke (az Alaptörvény elfogadásának negyedik évfordulója alkalmából rendezendő nemzetközi konferencia beharangozóján a kétharmados parlamenti többség elvesztéséről), hogy minden rosszban van valami jó. Nem válik ugyanis az Alaptörvény kárára, hogy minden alkotmánymódosításhoz kompromisszumra, politikai oldalakon átívelő összefogásra van szükség.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ha ez jó, akkor az Alaptörvény rossz. Annak elfogadásához ugyanis elég volt a kormány kétharmados többsége, és nem kellett hozzá semmiféle politikai oldalakon átívelő összefogás. Ha csak az nem, amely a Fidesztől a KDNP-ig ívelt.

Azt állítja a Külgazdasági és Külügyminisztérium
tiltakozó jegyzéke, amelyet az amerikai nagykövetségnek adtak át (az FBI igazgatójának a holokausztól írott cikke miatt), hogy „az FBI-igazgató szavai elképesztő érzéketlenségről és megengedhetetlen felületességről tesznek tanúbizonyságot. Senkitől sem fogadjuk el, hogy Magyarországgal, a magyar emberekkel szemben ilyen általánosítást és rágalmazást fogalmazzon meg.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy James Comey a Washington Postban egyáltalán nem általánosított és rágalmazott, csupán azt írta: „A gyilkosok és bűntársaik Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, valamint még sok más helyen azt gondolták: nem tettek semmi gonoszat. Meggyőzték magukat arról, hogy helyesen cselekedtek, azt tették, amit kell.” Nem azonosította a gyilkosokat és cinkosaikat a magyar néppel. Lehet, hogy a külügyben már nem beszél senki angolul?

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (sajtótájékoztatóján, amelyen egy európai uniós fejlesztési program kifizetéseinek felfüggesztésére reagált), hogy az Európai Bizottság csak három-négy észrevételt tett a pályázatok elbírálására vonatkozóan.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem három-négyet, hanem jóval többet, és nemcsak a pályázatok elbírálásával, hanem az ellenőrzéssel és az elszámolással kapcsolatban is. A bizottság tíz pontban sorolta a feltárt hiányosságokat – pontonként nem is feltétlenül csak egyet –, és további hét pontban Magyarországtól kért korrekciós intézkedéseket. Vagyis a kormány még a brüsszeli kifogásokat sem tudja összeszámolni. Pedig az unió többek között éppen ezt bírálta: rosszul számolunk.