Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (sajtótájékoztatóján), hogy európai népvándorlási válsággal állunk szemben; az ENSZ tanulmánya szerint a mostani időszakban 230 millió ember hagyja el otthonát és vág neki a nagyvilágnak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ez egy két évvel ezelőtti tanulmány és két évvel ezelőtti adat. 2013-ban ugyanis valóban 230 millió migráns indult útnak, elsősorban az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és a gazdag öbölmenti országok felé. A válság tehát nem európai és nem is mostani. De a magyar kormány a világ összes válságát és bevándorlóját hajlandó felsorakoztatni, hogy saját politikáját igazolja. Orbán, a magyar de Gaulle tábornok legyőzi a 230 millió illegális határsértőt is.

Azt is állítja Lázár
(ugyanott), hogy „méltánytalan és igazságtalan az az elosztási rendszer”, amelynek alapján az Európai Bizottság 2,4 milliárd eurót osztott ki a tagállamok között a migrációval kapcsolatos kiadások miatt. Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb ország, a görögök mégis 470, az olaszok 580, a magyarok pedig csupán 61,5 millió eurót kapnak az uniótól. A magyar kormány ezt nevetségesen kevés pénznek tartja, és úgy véli, hogy a régi tagállamok lenyúlták a pénzt az új tagállamok elől, mondta a miniszter.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem nyúlták le, hiszen például az apró Észtország 35, a szintén kis Szlovénia pedig 41 millió euró céltámogatásban részesül. Igaz, hogy a Lázár által említett dél-európai országok jutnak a legtöbb segítséghez, de rajtuk keresztül érkeznek az unióba a migránsok, akik közül tízezrek rekedtek Görögországban és Olaszországban. Hozzánk ugyan szintén rengeteg menekült jött – 120 ezer ebben az évben –, ezek 95 százaléka azonban néhány napon belül továbbutazott, vagyis nem jelent hosszú távú megterhelést a hazai ellátórendszernek. Nyilván ez magyarázza, hogy a 61 és fél millió eurót nem a befogadóképesség és a migránsok integrációjára szánt alapból kapjuk, hanem határvédelmi és biztonsági feladatok elvégzésére. De a pénzek elosztásában talán az is szerepet játszott, hogy Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely nem hajlandó menekülteket letelepíteni, néhány hete pedig közöltük az uniós országokkal, hogy nem fogadjuk vissza a nálunk menedéket kérő, de aztán továbbutazó migránsokat, akik fennakadtak más uniós államok ellenőrzésein. Bár ezt a fenyegetést azóta visszavontuk, a gyakorlatban mégis alig-alig engedünk vissza néhányat. Vagyis a többször kinyilvánított orbáni politikának megfelelően mindent szeretnénk megúszni, és közben a kasszánál reklamálunk.

Azt állítja a Civil Összefogás Fórum
(nyilatkozatában, amelyben elítélte, hogy Sólyom László volt köztársasági elnök menekülteket látogatott meg), hogy „az év első felében a közel hetvenezer bevándorlónak kevesebb mint egy százaléka minősült menekültnek, így kiemelt felelőssége van abban nemcsak jelenlegi, hanem volt állami vezetőknek is, hogy a migráció illegális oldalát milyen formában támogatják”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a CÖF-nek is van felelőssége, amikor a migránsok ellen hangolja a közvéleményt, mégpedig hamis számokkal. Bár az kétségtelen, hogy a már nem is hetvenezer, hanem százezernél is több bevándorló közül csak néhány száz kapott nálunk menedékjogot, ennek azonban nem az az oka, hogy nem voltak jogosultak rá, hanem az, hogy elhagyták Magyarországot, és így a menedékjogi eljárást nem lehetett lezárni. Ha a szír és afgán menekültek végigvárnák a procedúrát, akkor a többségük a magyar jogszabályok szerint is menekültnek minősülne. Legalábbis amíg nem a CÖF diktálja a szabályokat. A hatóságoknak és Sólyomnak.

Azt állítja Tuzson Bence,
a Fidesz-frakció szóvivője (sajtótájékoztatóján), hogy a kormány mindent megtett a Quaestor-károsultak kártalanításáért, a bizonytalan helyzetet a bankok idézték elő azzal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultak, ami nem volt ildomos.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a bizonytalan helyzetet a kormány idézte elő azzal, hogy a károsultak kifizetését a csalásban vétlen bankokra hárította át, a Quaestor-ügyben elfogadott törvényben pedig az állam nem vállalt készfizető kezességet, holott ha megtette volna, a bankok helyett belépne kártalanítóként. Ezek után még a bankokat felelőssé tenni nem ildomos.

Azt is állítja Tuzson Bence
(ugyanott), hogy a Fidesz kormányzása alatt, 2010 és 2015 között nagymértékben, 43 százalékal nőtt a bruttó minimálbér.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a 105 000 forintos bruttó minimálbér csupán nettó 68 775 forintot jelent. 2010-ben viszont az akkori bruttó 73 500 forintos minimálbérből nettó 60 230 forint maradt a munkavállalónál. A tényleges növekedés tehát nem 43, hanem csak 14 százalékos. Éljen Tuzson Bence! Minimálbérből.