Hogy mi van?
Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (a Kossuth Rádióban, Clinton volt amerikai elnök Magyarországra tett bíráló kijelentésére reagálva), hogy „a Demokrata Párt vezetői mögött (...) Soros Györgyöt kell látnunk”, aki meghirdette, hogy minden évben be kell engedni legalább egymillió muszlimot Európába.
Ezzel szemben a tény az,
hogy Soros nem hirdetett meg semmit, csupán azt a véleményét fejtette ki, hogy Európa képes befogadni évente akár egymillió menekültet és bevándorlót is, azonban a reális szám szerinte évi 3–500 ezer. De legyen bármi is a véleménye, a Demokrata Párt vezetői mögött rengeteg befolyásos ember van, még ha valóban Soros a Clinton-kampány legnagyobb egyéni támogatója is hétmillió dollárral. Hillary Clinton azonban havonta 25-30 millió dollárt gyűjt össze, vagyis Soros nem oszt, nem szoroz. Legföljebb hozzáad.
(ugyanott), hogy a magyarországi ellenzék ereje elmarad a Soros által finanszírozott szervezetek politikai befolyásától, „ez tehát egy háttérhatalom”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy Soros jogvédő szervezeteket támogat anyagilag, hogy azok megpróbáljanak fellépni az állami jogsértésekkel szemben. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. Szerepük nélkülözhetetlen, ám éppen hogy nem (háttér)hatalmi, ugyanis csakis a nyilvánosságban és az igazságszolgáltatásban bízhatnak. Az ellenzék viszont a választókban kell hogy bízzék, és bár egyelőre valóban gyenge, azért tiltakozó tüntetésektől népszavazási kezdeményezésekig mégis tud nyomást gyakorolni a kormányra. Ha heti 168 órát dolgozik és vasárnap is nyitva tart.
Azt állítja VARGA MIHÁLY
nemzetgazdasági miniszter (a Fitch felminősítő döntése után), hogy meghozták az eredményt a kormány 2010-ben hozott gazdasági átalakító intézkedései, és a minősítő cég mostani döntésében ezek köszönnek vissza.
Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország 2011 végén került a bóvli kategóriába a kormány kiszámíthatatlan politikája és a gazdaság csökkenő növekedési kilátásai miatt. A bóvli kategóriába tehát Orbánék vitték az országot, és majdnem öt évbe telt, amíg kijöttünk belőle. Ennyit a köszönő viszonyról és a valóságról.
Azt állítja BENCSIK GÁBOR
(a Magyar Idők című kormánypárti napilapban), hogy „Magyarországon sem a vezető jobboldali pártszövetség, sem az azzal rokonszenvező politikai elit nem tűr a maga soraiban antiszemitát, de még csak az antiszemitizmusba hajló gondolatokat sem”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony megtűr. Mondjuk az 5-ös számú Fidesz-tagkönyv boldog tulajdonosát, akinek írásáról a Kúria állapította meg, hogy okszerű következtetéssel minősíthető uszítónak és antiszemitának. Néhány hete pedig Izrael budapesti nagykövete nevezte elfogadhatatlannak, hogy Bayer Zsolt cikksorozatában nyíltan antiszemita nézeteket népszerűsít, valamint a zsidó nép és Izrael állam ellen bujtogat. A sorozat címe: Tűrhetetlen. Tűrik.
