Hogy mi van?
Azt állítja KÖVÉR LÁSZLÓ,
az Országgyűlés elnöke (Nagykanizsán, a menekültellenes népszavazásról szólva), hogy a saját kultúránk, civilizációnk nem eladó, „senkinek a hobbijáért vagy mentőötletéért” nem vagyunk hajlandók azt feláldozni.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nincs a világon senki, akinek hobbija volna a menekültválság – az embercsempészeknek sem hobbi, hanem mocskos üzlet –, a menekültek befogadása, mentése pedig nem nevezhető mentőötletnek. De ha a házelnök például Ferenc pápa hobbijára és mentőötletére utal, mondja meg egyenesen. Hogy helyette is megvédhessük a keresztény civilizációt.
Azt ÁLLÍTJA LÁZÁR JÁNOS,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos kormányinfóján), hogy a 2017-es költségvetés korai elfogadásával a közpénzügyek sokkal átláthatóbbak, kiszámíthatóbbak és ellenőrizhetőbbek lesznek.
Ezzel szemben a tény az,
hogy éppen ellenkezőleg: a költségvetési törvény teljesen súlytalanná válik, lényegében mindegy, mi van benne. Jellemző, hogy a jövő évi büdzsé elfogadásával egy időben több mint négyszázmilliárd forintos módosítást hajtottak végre az idei költségvetésben, pár hónapja pedig törvénnyel tették lehetővé, hogy a kormány rendelettel, vagyis a parlament jóváhagyása nélkül is átcsoportosíthassa a költségvetés kiadásait. Ennyit az átláthatóságról. Vagyis semmit.
Azt ÁLLÍTJA TOVÁBBÁ LÁZÁR
(ugyanott), hogy szíve szerint azt szeretné, ha a multinacionális kiskereskedelmi hálózatok egy része elhagyná az országot, ahelyett hogy Magyarországra zúdítják Európa élelmiszer-ipari szemetét.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálatai az elmúlt fél évben legalább annyi magyar élelmiszer-ipari szabálytalanságot tártak föl, mint amennyi külföldit. Egy reformélelmiszereket gyártó Csongrád megyei üzemben például egértanyát találtak, és tíz tonna élelmiszert azonnal megsemmisítettek. Egy budapesti savanyítóban tartott ellenőrzés után 39 tonna élelmiszert vontak ki a forgalomból. A külföldieknél a legfontosabb tétel az volt, hogy a tartós tejek zsírtartalma alacsonyabb volt a megjelöltnél. Szóval ha menniük kell a multiknak, viszik magukkal a zsírszegény tejet, nekünk meg marad a hazai egértanya?
Azt ÁLLÍTJA a MAGYAR IDŐK CÍMŰ LAP
(cikkének címében), hogy „soha nem látott béremelési hullám” indul a közszférában.
Ezzel szemben a tény az,
hogy ha a kormánypárti Magyar Idők nem is, mi már láttunk ennél nagyobbat, a Medgyessy-kormány idején, 2002–2003-ban. A 2017-es költségvetés ugyanis 225 milliárd forint többletforrást biztosít a közszférában dolgozó mintegy 544 ezer ember béremelésére, míg az akkori 50 százalékos béremeléssel 600 ezer ember fizetése nőtt, és ez 350 milliárd forintba került. Akkori ár- és bérszínvonalon. De hát tudjuk, hogy az akkori idők nem magyar idők voltak. Ha egyáltalán voltak.
