Hogy mi van?
Azt állítja ORBÁN VIKTOR
(a Kossuth rádióban), hogy a brit népszavazás döntő és meghatározó kérdése a bevándorlás volt: „A britek arra keresték a választ, hogyan tudnak ellenállni a modern kori népvándorlásnak (...) a migránsoknak.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy a brit szavazókat nem a modern kori népvándorlás zavarta, hanem az Európai Unión belüli szabad munkavállalás. A menekültválságból az angolok keveset éreznek, tavaly mindössze 18 ezer menedékkérőt fogadtak be. Ugyanakkor a múlt évben 224 ezerrel nőtt az unió más országaiból érkező munkavállalók száma, és elérte a 2 millió 150 ezret. Igaz, ennek a 224 ezernek több mint a fele francia, olasz és spanyol, a brit közvéleményt sikerült mégis főleg a lengyelek, románok, bolgárok és magyarok ellen hangolni. Most aztán üzentek Budapestnek, hogy Orbán is megértse.
Azt állítja A MINISZTERELNÖK
(ugyanott), hogy „Európa csak akkor erős, ha az olyan kérdésekre, mint a bevándorlás, olyan választ tud adni, amellyel nem gyengíti, hanem megerősíti önmagát. Ezeket a válaszokat az Európai Unió nem adta meg.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy megadta. Annyira, hogy a szabad munkavállalás (amit Orbán szándékosan összemos a bevándorlással) az Európai Unió egyik alapja. Ha Brüsszel a brit népszavazásnak megfelelő választ ad – ezt szeretné a magyar miniszterelnök –, akkor korlátozná a munkaerő szabad áramlását. És ezzel nemcsak gyengítené, de meg is szüntetné önmagát, valamint a magyarok is jöhetnének haza. Orbán ölelő karjaiba.
Azt állítja SZIJJÁRTÓ PÉTER
külgazdasági és külügyminiszter (az MTI-nek), hogy ideje lenne Európában befejezni a britek és a brit kormány folyamatos kritizálását, és inkább azon kéne gondolkodni, mit kellene megváltoztatni Brüsszelben.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az unió vezetői közül senki nem kritizálta a briteket vagy a brit kormányt. Az unió négy legfőbb vezetője (a tanács, a bizottság, a parlament elnöke, illetve az EU elnökségét ellátó Hollandia miniszterelnöke) közös nyilatkozatban foglalt állást, hangsúlyozva, hogy tiszteletben tartják a brit választók demokratikus döntését, ugyanakkor azt kérve, hogy a kilépési tárgyalásokat a lehető leghamarabb kezdjék meg. Ami pedig a „gondolkodást” illeti, az már régóta folyik, legföljebb nem úgy, ahogy Szijjártó szeretné. Az uniós vezetők ugyanis több Európát szeretnének, Orbánék meg kevesebbet. Gondolkodhatunk.
Azt állítja UGYANCSAK A KÜLÜGYMINISZTER
(a magyar–orosz kormányközi gazdasági bizottság budapesti ülése után), hogy helytelen és antidemokratikus módon hosszabbította meg az Európai Unió az Oroszország elleni gazdasági szankciókat: a kérdést a lehető legmagasabb szinten kellett volna meghozni, „nem fű alatt, sunyi módon”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a 28 tagállam nagykövetei egyhangúlag hozzájárultak a szankciók féléves meghosszabbításához. Ami ugyebár azt jelenti, hogy ebben a „sunyi, fű alatti” szavazásban Magyarország nagykövete is részt vett, és nyilvánvalóan kormányának utasítására igennel szavazott. Ha az Orbán-kormány nem fű alatt játszana, hanem a füvön – ahogy a szeretett focisták –, akkor bizonyára Szijjártó külügyminiszter más utasítást küldött volna Brüsszelbe. Így viszont csak a szája nagy, moszkvai barátaink (?) előtt.
