Hogy mi van?

Azt állítja SZiJJÁRTÓ PÉTER
külgazdasági és külügyminiszter (a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában), hogy egészen elképesztő Soros Györgynek az a javaslata, amely szerint az európaiaktól, pláne a közép-európaiaktól el kellene venni uniós támogatásokat, hogy azokból az illegális bevándorlást finanszírozzák.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Soros nem az illegális bevándorlás finanszírozására, hanem annak megállítására, illetve kezelésére csoportosítana át pénzt. Az Európai Parlamentben azt mondta, hogy az uniónak a probléma megoldására elsősorban kölcsönöket kellene felvennie, aztán új, összeurópai – például üzemanyagokra kivetett – adót kellene bevezetnie, és végül (valóban) csökkentenie kellene a kohéziós és főleg a mezőgazdasági támogatások összegét. A cél az lenne, hogy kiépítsék az európai határvédelmet és -ellenőrzést (ahogy Orbán is mondja), stabilizálják a menekülteket kibocsátó országok helyzetét és gazdaságát (ahogy Orbán is mondja), végül hogy támogassák az Európában menedékjogot elnyert emberek beilleszkedését. Na ez az, amit Orbán nem mond. Bár megtehetné.

Azt állítja KÖVÉR LÁSZLÓ,
az Országgyűlés elnöke (a Magyar Hírlapnak adott interjújában a brit népszavazásról), hogy „ha valaki elrontott itt valamit, az az EU. Morálisan és politikailag is bukott politikusok vezetik, akik mindig mindenért csak áthárítják a felelősséget másokra.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az unió három vezetője közül egyiket sem lehet semmilyen értelemben bukott politikusnak nevezni, és nem is hárították át a felelősséget senkire. A bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker 18 éven át volt Luxemburg miniszterelnöke, tovább, mint bárki az Európai Unióban. (Hajrá, Orbán!) A tanács vezetője az a Donald Tusk, aki 2007-től két cikluson át vezette a lengyel kormányt úgy, hogy Lengyelország – egyedüli európai országként – megerősödve került ki a világválságból. Végül az Európai Parlament elnöke, a német Martin Schulz 22 éve az Európai Parlament tagja, és sem erkölcsileg, sem politikailag nem nevezhető bukottnak. De ha Kövér véletlenül nem rájuk gondolt, hanem az Európai Tanács tagjaira, vagyis a tagállamok vezetőire, Merkeltől Orbánig, akkor lenne min elgondolkodnunk.

Azt állítja TOVÁBBÁ KÖVÉR LÁSZLÓ,
(szintén a Magyar Hírlapban), hogy az angolok mindig is büszkék voltak önállóságukra; a kilencvenes években például hatalmas indulatokat váltott ki, hogy „el kellett búcsúzniuk klasszikus mértékegységeiktől (...) ezzel megfosztották őket kultúrájuk egy darabjától”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem kellett elbúcsúzniuk sem az inch-től, sem a pinttől, sem a fonttól (nemcsak a pénztől, de a súlymértéktől sem). Az Európai Unió meghagyta nekik ezt is, kultúrájuk több más darabjával együtt. Kár, hogy Kövér azzal a nagy együttérzésével helyettük is mindet eltemette.

Azt IS állítja KÖVÉR
(ugyanott, Európa válságáról), hogy „ma már nyugati baloldali-liberális körökben a vérfertőzés dekriminalizálásának szükségességéről értekezni sem számít botránynak”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de igen, annak számít, egyébként pedig nem csak balliberális körökben esett szó ilyesmiről. Néhány éve egy konkrét büntetőügy kapcsán a Német Etikai Tanács javasolta azt a kormánynak, hogy vegye ki a büntető törvénykönyvből a testvérek közötti vérfertőző kapcsolat elítélését. A Német Etikai Tanács nem politikai szervezet, csupa tudósból áll, elnöke teológus, és tagjai között is több teológus, sőt püspök is van. Botrány.