Hétköznapi illiberalizmus – Változások Törökországban
Abban, hogy a kormánypárt elvesztette az ország legnagyobb városait, nem kis szerepe van a főképp kurdok irányította Népek Demokrata Pártjának, a HDP-nek. Mivel az egyébként méretes tömörülésnek a mostani választásokon a városok egy részében nem volt elég nagy támogatottságuk ahhoz, hogy nyerni tudjanak, úgy döntöttek, ezeken a helyeken nem indítanak saját jelöltet, szimpatizánsaik pedig a legnagyobb ellenzéki erő, a balközép Köztársasági Néppárt, a CHP jelöltjeit támogatták. A legtöbb esetben pedig éppen erre a pár százaléknyi többletszavazatra volt szükségük az ellenzékieknek ahhoz, hogy nyerni tudjanak. A legjobban egyértelműen a legnagyobb város, Isztambul elvesztése fáj a kormánynak, többek között azért is, mert Recep Tayyip Erdogan elnök nevét Isztambul főpolgármestereként ismerte meg annak idején a török politika. Így várható volt, hogy a veszteséget nem fogja könnyen viselni. Bár lapzártánkig már többször újraszámolták a szavazatokat a kis különbségű körzetekben, és többször bejelentették az ellenzék győzelmét, a kormánypárt éppen a város összes szavazókörében leadott összes szavazat újraszámlálását kérte.
A helyhatósági választások szempontjából már eleve volt jelentősége annak, hogy a hatalmon lévők a költségvetést eddig is mindig úgy készítették el, hogy abból leginkább az őket támogató területek részesüljenek. Szép példája ennek a gyakorlatnak az iraki határ mellett található Silopi városa, ahol még 2008-ban az akkor éppen aktuális kampány alkalmával új kórházat kezdtek építeni, és miután a választásokat nem a kormánypárti jelölt nyerte meg, az építkezés abba is maradt. Azóta sem fejezték be, a félkész épületet jelenleg marhaistállónak használják a környékbeliek.
Most azonban úgy tűnik, még ennél is tovább mentek. Erdogannak korábban sem tetszett, hogy a kurdok esetleg egy kevéske beleszólást szerettek volna a saját sorsukba, éppen ezért a katonai puccs után kihirdetett szükségállapotot kihasználva a legtöbb kurd város korábban törvényesen megválasztott polgármesterét megfosztotta pozíciójától. Helyükre saját maga által kihelyezett, úgynevezett „megbízott vezetőket” állított. Az új helyi irányítók pedig kezdettől mindent megtettek azért, hogy a kurd kisebbség hosszú évek alatt nagy nehezen kiharcolt oly kevés jogát is felszámolják. Így például leszedették a nem török nyelvű táblákat a közintézményekről. Az ebből fakadó igazán nagy gondok azonban csak most derülnek ki, amikor a választásoknak köszönhetően ismét a HDP jelöltjeinek kezébe került az érintett városok túlnyomó többsége, és ismét nyilvánosak lettek a költségvetések. A törökül Diyarbakirnak nevezett Amed városának kasszájában még nyolcvanmillió török líra, körülbelül négymilliárd forint volt, amikor az irányítás a kormány emberének kezébe került, most pedig, két és fél év elteltével 259 millió líra, vagyis körülbelül tizenhárommilliárd forint adóssága van az önkormányzatnak.
Recep ErdoganA hiányzó összeget persze most az újonnan megválasztott vezetőknek kell kigazdálkodniuk, nem számíthatnak arra, hogy a központi költségvetésből rendezik majd a súlyos helyzetet. Hasonló történt Halifeti községben is, ahol a kihelyezett vezető húszmillió líra, tehát egymilliárd forintnyi adósságot halmozott fel. A központból választott emberek azonban nemcsak hitelt halmoztak fel az önkormányzatoknak, de nem kevés ingatlanon és egyéb vagyontárgyon is túladtak, barátoknak, rokonoknak, jelképes árakon.
Kayapinar településen például még az iskola uszodáját is eladták, persze az ingatlan valódi értékének töredékéért. Silopiban a helyi AKP elnökének nagybátyja jutott hatezer líráért egy kétszázötvenezer líra értékű földterülethez, egy szintén a kormánypárthoz köthető ember pedig mindösszesen huszonhatezer líráért tett szert egy egymillió lírát érő területre. A HDP többször is tett feljelentést hűtlen kezelés gyanúja miatt, de eddig még senkit sem kértek számon ezen ügyletek miatt.
A szabadrablás nem ért véget azzal, hogy a kurdok megválasztották saját vezetőiket. A hírek szerint ezekben a napokban, még mielőtt beiktatnák az újonnan megválasztott vezetőségeket, a régiek az utolsó erejükkel éppen a maradék önkormányzati ingatlanokat juttatják a központi állami szervek kezébe. Mardin tartomány Kiziltepe településén például két önkormányzati épületet is az Oktatásügyi Minisztérium tulajdonába helyeztek, sőt még az önkormányzati dolgozókat szállító buszok is erre a sorsa jutottak. Az Amed tartománybeli Bismil településen ennél is tovább mentek, ott az önkormányzat épületét is átruházták a rendőrségre, azaz a most megválasztott képviselő-testület még azt sem tudja, hogy a beiktatásuk után hol fognak majd dolgozni.
Az új helyhatósági vezetőknek tehát nem kis kihívásokkal kell most szembenézniük. Eladósodott önkormányzatok, elpanamázott ingatlanok, állami szerveknek átjátszott épületek… Mindenesetre a jelek szerint vállalják a kihívásokat. A nagy kérdés az, hogy még milyen más elképzelései vannak Erdogannak és csapatának a közeli jövőre nézve.
