Hétköznapi abszurd
2005-ben Harold Pinternek, a huszadik század talán legnagyobb angol drámaírójának ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint azért, mert „színdarabjaiban feltárta a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatolt az elnyomott érzelmek és gondolatok zárt térségeibe”. Pinter a szó szoros értelmében lerántotta a földre a téren és időn kívüli, képzeletbeli világba helyezett abszurd drámát. Az ő darabjai a nagyon is konkrét valóságban játszódnak, többnyire a századközép Londonjának szegénynegyedeiben, lepusztult külvárosaiban, a csavargók, a fedél- és munkanélküliek, a mindenükből kifosztottak, a reményvesztettek világában.
A Pinter hírnevét megalapozó, máig leghíresebb darabja, A gondnok is ebben a környezetben játszódik. De még mielőtt ez bárkit elriasztana attól, hogy megnézze a Szkénében a Nézőművészeti Kft. produkciójában nagy sikerrel futó előadást, gyorsan megemlítek három nevet: Katona László, Mucsi Zoltán és Scherer Péter. A rendező Szabó Máté legnagyobb fegyverténye a hibátlan szereposztás, és nagyjából rá is bíz mindent a színészeire, akik nem okoznak csalódást a közönségnek.
Három szereplő, ez az abszurdban szokásos felállás: három ember, három karakter folyamatos ütközése, pozícióharca zajlik a színen, ami A gondnok esetében egy lerobbant külvárosi ház limlomokkal teli szobája. Itt él Aston, a szellemileg kissé terhelt gondnok (Scherer Péter), aki egy soha el nem készülő kerti sufni terveit szövögeti magában, ahol majd elhelyezheti a szobában összegyűlt hasznavehetetlen kacatokat. Aston befogadja a lakásába Daviest, a kétes személyazonosságú, eleinte nyájas, majd egyre agresszívebbé váló csavargót (Mucsi Zoltán), akinek átengedi a szoba lomtárrészében álló ócska ágyat, és még cipőt is szerez neki. Harmadikként toppan be Mick (Katona László), ő Aston testvére, a lakás tulajdonosa. Nagy reményű és nagy képzeletű vállalkozónak adja ki magát, és gondnoknak alkalmazná Daviest. Hármójuk között zajlik a játék, az ütközősdi, a verbális és fizikai erőfitogtatás, a meghökkentő és váratlan akciók és reakciók sorozata, melyekben a rengeteg és mulatságos „fecsegés” alatt feltárulnak, de legalábbis felsejlenek az emberi lét szavakkal alig elmondható mélységei.
Ferencz Zsuzsa
