Harminc évvel idősebben
Még pár nap van december 13-ig, a pontos évfordulóig, de a lengyelek már elkezdték a megemlékezés-sorozatot a 30 évvel ezelőtt kihirdetett hadiállapotról. Erre az alkalomra megjelent Wojciech Jarulzelski tábornok könyve is, „30 évvel idősebben’ címmel, amelyben elmondja: szégyenli és nagyon sajnálja, hogy be kellett vezetnie a hadiállapotot, de nem volt más választása, ezzel védte meg országát a szovjet intervenciótól. Emellett ez megmentette a gazdaságot is. Jaruzelski tábornok szerint könyvei sorában ez az utolsó, mert egészségi állapota már többre nem ad lehetőséget (súlyos daganatos betegségben szenved, amely annyira előrehaladott állapotban van, hogy még legfőbb ellensége, Lech Walesa volt köztársasági elnök is meglátogatta betegágyánál – pedig Jaruzelski vetette annak idején börtönbe).
Érdemes megjegyezni, hogy a hadiállapotot magyarul a pártközpont utasítására a médiában szükségállapotnak nevezték, a döntéshozók ugyanis úgy vélték, a hadiállapot szónak súlyos, ijesztő jelentése van. A hivatalos lengyel elnevezés ugyanakkor már 1981-ben, a kezdetétől „stan wojenny” volt.
Jaruzelski tábornok mai szemmel próbálja értékelni az akkori lengyelországi helyzetet. Ír többek között arról a találkozóról, amely 1981 november 4-én közte és Lech Walesa, illetve Lengyelország akkori bíboros prímása, Józef Glemp között zajlott le, és felhívja a figyelmet arra, hogy ha akkor meg tudtak volna egyezni, nem kellett volna bevezetni a hadiállapotot.
„A hadiállapot a kisebb rossz volt, de még a kisebb rossz is rossz” – írja a tábornok. Jaruzelski elismeri, hogy a nevével jelzett rendszernek sok hibája volt és azt is bevallja, hogy az általa bevezetett hadiállapot nagyon sok rosszat hozott. „Sajnálom és fájlalom, és bocsánatot kérek a hadiállapot különböző súlyos következményeiért. Sok dolgot – amelyek a viharos események és az ahhoz társuló érzelmek miatt következtek be – sajnálattal és szomorúsággal értékelek. Érinti ez többek között az internálások formáit és mértékét, az ellenőrzéseket, a munkából való elbocsátásokat, de a különböző kellemetlenségeket és az elnyomást is. És végül mindennemű gonoszságot – amelyek egy részéről csak sok évvel később szereztem tudomást. Mindenekelőtt azt fájlalom, hogy halálos áldozatai is voltak a formailag 1981. december 13-án, de ténylegesen csak december 16-án bevezetett hadiállapotnak, amely 1983 július 22-ig tartott, s ez alatt 16 ember vesztette életét, közöttük egy rendőr” – írja könyvében Jaruzelski.
A tábornok úgy véli, hogy a hadiállapot bevezetését nem lehetett elkerülni. „Elterjedt az a nézet, hogy én, illetve a hadiállapot un. szerzői a Varsói Szerződés katonai szövetsége kivédhetetlen intervenciójára hivatkoznak és igazolják tettüket. Ez teljes mértékben tudatos inszinuáció. Mert kitartóan, változatlanul ismétlem, hogy az intervenció nem úgy következett volna be váratlanul, mint derült égből a villámcsapás. Lengyelország belső helyzetének viharos eseményei miatt következett volna be, az állam szétesésének folyamata és ezzel a mi kulcsfontosságú geostratégiai térségünk destabilizációja miatt.”
A volt államelnök Jaruzelski azon is elgondolkodott, mi fog történni a 30. évfordulón. Eddig minden évben dec.12-ről 13-ra virradó éjszaka a varsói Mokotów kerületben a tábornok háza előtt összegyűltek ellenfelei. Tavaly különösen sokan voltak – írja könyvében Jaruzelski. „Még soha nem gyűlt össze az ablakom alatt ekkora tömeg. Főleg fiatalok, akik 1981-ben még a világon sem voltak.” Azzal lehetett ez összefüggésben, hogy a Nemzeti Biztonsági Tanács ülésére néhány nappal előtte meghívót kaptam Bronislaw Komorowski köztársasági elnöktől. S habár a tüntetés ellenem irányult, értékeljük reálisan: közvetve Bronislaw Komorowski államfőnek, a baloldalnak, amelyet nemegyszer posztkommunistának neveznek, illetve egyes politikusoknak, publicistáknak és általában a „rossz hazafiaknak” is szólt – véli könyvében Wojciech Jaruzelski.
A tábornok minden felelősséget magára vállal a történtekért, erről többször is nyilatkozott, többek között akkor, amikor rádiós és televíziós beszédet tartott, mint leköszönő köztársasági elnök. „Ha valakiben azóta sem aludt ki a harag, a gyűlölet, irányuljon az ellenem, ez ma is a véleményem” – írja.”Bárcsak az összes felelősség személyemre hárítása lehetővé tenné, hogy csökkentsük a feszültségeket, lezárva a történelmi elszámolást. Megvan az a keserű elégtételem, hogy 20 éve ez történik. És így lesz ez életem utolsó napjáig” – teszi hozzá az élettől búcsúzó Jaruzelski.
