Happy Socks Rules

Viktor formatervező, Mickének volt egy kis reklámirodája. Még áprilisban, egy vasárnap délután el kezdtek labdázni egy ötlettel, mely Viktor fejében született aznap biciklizés közben. Színes zoknikról álmodott. Happy Socks – szólt erre Micke –, ez jópofa! Aztán pásztázni kezdték az interneten. Abból indultak ki, amit egyszer a gimiben hallottak valamelyik média órán: aki nincs a neten, az nem létezik. Pár perc elteltével ki is derült: még senkinek nem jutott eszébe divatzoknit árulni. Ez feldobta őket, s gurult tovább köztük az ötlet. A következő néhány hét arra ment, hogy alaposabban megvizsgálták a piaci lehetőségeiket: ki vesz egyáltalán színes zoknikat? ki készíti el őket? miből fizetik az egészet? Járták a város fehérneműs üzleteit, végignézték a netbutikokat, aztán pénzzé tettek, amit csak tudtak, s kiürítették még a titkos aprópénzes kekszdobozt is.

Aztán fogták Viktor – káprázatos zokniterveivel teli – mappáját, s elrepültek a török tengerpartra, ahol az előző héten – 'a török pamut kiváló!' – már megtalálták az álmaikat valóra váltó zoknigyárat. A tarka város – kellemes nyári emlék néhány évvel korábbról... – a tenger, az emberek, az ételek... megannyi inspirációforrásnak bizonyultak. Pörgött is Viktor designer-agya, s néhány nap alatt összeállt az első tucat nyerő fazon – s azzal végre elballagtak a bursai zoknikirályhoz. A többi, mint mondják, mára történelem.

Micke hazatérve összerázott egy vidám honlapot, majd barátaik, szomszédaik mindenféle-zoknis-lábát fotózták otthon éjjel-nappal, körbetelefonáltak minden számba jöhető partnert, de már akkor eldöntötték, nem mennek le olcsóba: színes, vidám, de exkluzív zoknik – ez az ő árujuk. Tudták, megváltók nem lesznek – tízből kilencen ezentúl is feketét, szürkét és bézst választanak – így nem lesz övék több, mint a piac tíz százaléka. De annyi legyen! Nyáron 'utcára dobták' az első készletet, nyomban beindultak a divat-bloggrek, twitterek... s jöttek hamar a media darazsak is: webblapok, képes magazinok és ifi-kisfilmesek.

Szeptemberben aztán teleraktak két hátizsákot happyzoknival, ruhacsipesszel, s pár méter vitorlászsineggel, hogy kiállítsanak a berlini, párizsi és milánói divathéten. Majd Tokióba hívták őket... Ma Japánban 60 butik árusítja a termékeiket! A Happy Socks nem ismer határokat, de pénzügyi krízist se! Zoknit mindig vesznek.

Micke és Viktor ott van minden vásáron, s nagyon élvezik, hogy az emberek mosolyra-vigyorra húzzák a szájukat, amint meglátják a bizarr zoknikészletet. Happyness sales! annyira, hogy alig egy év alatt 9,5 milliós forgalommal, 1 milliós nyereséget csináltak! Ma a világ 30 országában kínálják a szokatlanul domináns lábravalókat, melyek megrendelhetők a srácok honlapján is; négy páron felül ingyenes a szállítás. Globally! Hja, könnyű nekik, mi súlya van nyolc zokninak?

Kapcsolódó link:

a