Hadjárat a giccs ellen

Sissi, Mozart, a Schönbrunn, Klimt, Habsburg-emlékek, mégpedig mindenféle formában: kulcstartón, hűtőmágnesen, hógömbben, szalvétán, bögrén, tányéron – és hosszan lehetne sorolni még, hogy az osztrák szuvenírboltok mi mindent kínálnak a turistáknak. A giccs persze fokozható: az adventi vásárok standjain ugyanezek a tárgyi közhelyek mézeskalács szíveken is megjelennek, kiegészítve néha az épületes vallomással: I love Vienna. Végtére a legnagyobb ilyen karácsonyi vásárra, a Rathaus előtti térre évente jó fél millió külföldi látogat el, de arra is lehet számítani, hogy az évi további két és félmillió turista ugyancsak meglepi ismerőseit valamilyen aprósággal. Kérdés, ezek mennyire ízlésesek.
Nos, ennek a giccsözönnek vetne véget Bécs, pontosabban az Idegenforgalmi Hivatala, karöltve a helyi Gazdasági Kamarával. Úgy érvelnek: ha az osztrák főváros kulturális hírneve mellé nagy nehezen kivívta a nemzetközi dizájnerközpont címet is, ennek birtokában szégyenletes az ilyen választék. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a finnyásabbak már nem találnak olyan szuvenírnek nevezhető, ízléses és némi képzőművészeti értéket felmutató tárgyat, amely Bécsre vagy egy ausztriai látogatásra emlékeztet. Ha a terv valóra válik, ez lesz az utolsó ilyen év. A Wien Tourismus ugyanis már „intézkedett” is. Európai hírű dizájnerektől kért be terveket.
A pályázatra hat neves külföldi (svájci, német, olasz, angol, francia és spanyol) szakértőcsoportot hívtak meg, nemcsak részvételre, de előzetes látogatásra is – ami jó gondolatébresztője lehet a kreatív ötleteknek. A elképzelés kézenfekvő volt: a külföldi tervezők „idegenként”, friss szemmel felfedezhetnek valami olyasmit, ami a bennszülött művészeknek talán nem magától értetődő, és a meghívottak mindenképpen jobban látják, mi lehet az, ami saját honfitársaikat „megfoghatja”.
A zsűri heves viták után döntött. A győztes az olasz Studio Formafantasma lett, amely a bécsi kávéházi kultúrából kiindulva kártyalap-kreációt nyújtott be. Olyan szimbolikus rajzokkal, amelyek a tervező szerint tipikus bécsi asszociációkat hívnak elő. A közönség online szavazhatott, és másként gondolta: számára a Pop-up in Wien című spanyol terv volt a legrokonszenvesebb – hogy aztán ez mennyiben bécsi jellegzetesség, és milyen formában jelenik meg az emléktárgyakon, az más ügy. A kártyalapoknak mindenesetre lesz konkurenciájuk, hiszen akad már a boltokban a megszokott motívumokkal ellátott kártya. Ezeknek a lapjain Klimt, Mozart és a Habsburgok jelennek meg. Az új dizájn tehát nem váltja le egyhamar a már forgalomban lévőket.
A Bécsi Gazdasági Kamara (WKW), amely szintén elengedhetetlennek tartja a szuvenírpiac korszerűsítését, inkább a hazai tervezőkre számít, ezért az Iparművészeti Egyetem segítségét kérte. A kamara 15-20 tárgyat szeretne piacra dobni, s feltételül szabta, hogy méretükben alkalmazkodjanak a turisták igényeihez. Vagyis legyenek könnyen szállíthatók, férjenek bele bőröndbe, kézipoggyászba. Elvárják a tipikus bécsi motívumokat, amelyek azonban nem giccsesek, legyenek klasszikusnak mondhatók, mégis térjenek el minden eddig megszokottól.
Ennek a pályázatnak a győzteseit jövőre hirdetik ki, és a WKW magára vállalja a gyártás költségeit. Ez nagyon fontos – mondja Veronika Janele, a kevés, csakis szuvenírtervezéssel foglalkozó dizájnerek egyike. Ő csak tudja: „Das goldene Wienerherz” márkanevű termékeit pénz hiányában évekig nem tudta elkészíttetni. Mára, ha döcögve is, beindult a gyártás, bár egyelőre inkább csak a múzeumi boltokat, vagyis az igényesebb elárusítóhelyeket képesek ellátni. Pedig a Bécs gyönyörű szecessziós épületeinek egy-egy részletét ábrázoló porcelántárgyak keresettek.
Egy másik tervező, Sandra Haischberger is többet tudna eladni, csak éppen kicsiny műhelye nem képes nagyobb kapacitásra. Ő kávéscsészét tervezett – a nevezetes bécsi melanzshoz – Billy Joel szövegével: „When will you realize, Vienna waits for you.” És persze van még ötlet a tarsolyában. Most majd bizonyára előrukkol velük.
A giccs diadalmas térhódítását persze nehéz megállítani. Alig pár év telt el Mozart kettős jubileuma óta, amikor a nagy bevételre számító emléktárgygyártók egészen képtelen termékekkel árasztották el a piacot. De nem kell olyan messzire visszamenni: a most véget érő Klimt-év is lélegzetelállító melléktermékeket produkált. Olyannyira, hogy a Wien Museum a jubileumi kiállításán Worst of Klimt címmel külön sarokba rendezte a „a Klimt-motívumokat használó legrémesebb tárgyakat”. Az ötlet a múzeum munkatársaitól származott, akik a Facebookon szólították fel az embereket, küldjenek be ilyen giccses, ízléstelen tárgyakat. Hamutartók, nippek, ruhadarabok szerepeltek a küldemények között, sőt, egy vécékagyló is Klimt félreismerhetetlen színeivel és motívumaival. Összesen csaknem másfél száz darab érkezett. A pálmát egy automatikusan felnyíló, agyoncicomázott tojás vitte el, amelynek belsejében a Csók szerelmespárja forog, miközben Elvis Presley azt énekli: „I can't help falling in love.”
Hogy mi lesz, ha az üzletekbe kerülnek a formatervezett, művészi értékeket felmutató szuvenírek, nem tudni. A kereskedők valószínűleg nem mondanak le a jól bevált giccsről. A másik nagy kérdés, hogy mit szólnak majd a vásárlók az igényes újdonságokhoz. Mert még az is elképzelhető, hogy ők voltaképp a giccset szeretik.