Hadban a nőkért
Az Egyesült Államokban nemcsak az afroamerikaiakat, a latinokat vagy a melegeket sorolják a kisebbségek közé, hanem a nőket is. Mert bár „a gyengébb nem” tagjai alkotják a számszerű többséget (ők teszik ki a lakosság 51 százalékát), a politikai, a társadalmi és a gazdasági életben nincsenek egyenlő helyzetben a férfiakkal. Vajon milyen szerep jut a nőknek az elnök megválasztásakor? Erre keresi a választ cikkében KULCSÁR ISTVÁN.
Az 51 százalék szavazataiért a két elnökjelölt érthető módon ádáz harcot folytat egymással. Mind a demokraták, mind a republikánusok igyekeznek meggyőzni e „kisebbség” tagjait arról, hogy csak ők képviselik a tényleges érdekeiket. A startnál a demokraták voltak helyzeti előnyben, hiszen Amerikában sztereotípiaszámba megy, hogy hagyományosan ők állnak ki a kisebbségek jogaiért, míg a republikánusok konzervatívok, ha nem is feltétlenül nő-, de biztosan feminizmusellenesek. A demokraták már a kampány elején azzal érveltek, hogy a republikánusok hadban állnak a nőkkel. A képhez azonban hozzátartozik, hogy nagyon sok amerikai asszony vallja a hagyományos értékeket, azt, hogy életének középpontja a család, elítéli az abortuszt, sőt – legalábbis szavakban – a fogamzásgátlást is. A The Washington Post úgy fogalmazta át a demokraták vádját, hogy mindkét párt hadban áll a nőkért.
Barack Obama helyettes kampányfőnöke, Stephanie Cutter már áprilisban azzal igyekezett feltüzelni asszonytársait, hogy a republikánusok nem törődnek a nők egészségével, amit mi sem mutat jobban, mint hogy be akarják tiltani vagy legalábbis durva eszközökkel nehezíteni az abortuszt, ellenzik, hogy a rászoruló asszonyok ingyenesen juthassanak fogamzásgátló szerekhez, ingyenesen részesülhessenek mammográfiai és méhnyakrákszűrésben.
A nők egyenjogúsításáért folyó harc – európai szemmel nézve némileg furcsa – epizódja volt a Georgia állambeli Augustában tartott országos golfbajnokság ügye. A bajnokságot rendező ottani countryklub ugyanis, amely 1990-ig afroamerikaiakat sem vett fel tagjai közé, tavalyig a nőket is negligálta.
Sasha és apja
Ehhez formailag joga volt, mivel a klub magánintézmény. Jay Carney, a Fehér Ház szóvivője ennek kapcsán szükségesnek tartotta közölni, hogy „az elnök személyes véleménye szerint már régen elmúltak azok az idők, amikor a nőket bárhonnan is ki lehetett tiltani”. A republikánusok erre azzal replikáztak, hogy Obama is többnyire csak férfiakkal szokott golfozni.
Amerikai szokás szerint a jelöltek felesége, családja is a kampány aktív részese. Ann Romney, a republikánus elnökjelölt hitvese férje két korábbi, párton belüli vetélytársának feleségével együtt vett részt a szabad fegyvertartásért kiálló, Délen befolyásos Lövész Szövetség televízió közvetítette ebédjén, és férje mellett agitált. Ezután Obama a CBS tévé sportműsorában hosszasan beszélt arról, hogy ő kislányának, Sashának a kosárlabdaedzője, és minden mérkőzését végigizgulja. A jelöltfeleségek egymást lepipálni próbálva bőkezűen osztják meg konyhai receptjeiket a női magazinok olvasóival.
Az elnökválasztási hadjárat adok-kapokjába persze mindkét fél részéről csúsznak be gikszerek. Hilary Rosen, a demokraták kampánystratégája például kijelentette, hogy Ann Romney nem értheti meg a nők problémáit, mert „soha életében nem dolgozott”, amivel óriási vihart kavart. A republikánus jelölt felesége ugyanis öt fiút szült és nevelt fel. Rosen kénytelen volt bocsánatot kérni, a második elnökségéért küzdő jelölt hitvese, Michelle Obama pedig a hibát helyrehozandó úgy nyilatkozott, hogy „minden anya szívósan dolgozik, és minden asszony megérdemli a tiszteletet”. Látván, hogy a felháborodás alig csitul, maga Barack Obama is megszólalt az ügyben: „Nincs keményebb munka, mint anyukának lenni. Amikor arra gondolok, hogy mit kell Michelle-nek elvégeznie, vagy amikor a saját anyukámra gondolok, aki egyedülálló anyaként nevelt fel engem és a húgomat – az bizony munka volt.”
Csúnyán beletenyerelt a nők megnyeréséért folyó versenybe a republikánus Todd Akin, aki a novemberi elnökválasztással egy időben tartandó szenátorválasztáson igyekszik Missouri állam képviseletében bejutni a kongresszusba. Egy televíziós interjúban azt találta mondani, hogy még az erőszak miatt bekövetkezett terhesség esetén sem szabadna engedélyezni az abortuszt, mert nemi erőszakból nem származhat terhesség. Ettől a nyilatkozattól Mitt Romney volt kénytelen elhatárolódni azzal, hogy párttársának kijelentése „sértő, megbocsáthatatlan és őszintén szólva, téves volt”.
A közvélemény-kutatók (mindkét elnökjelöltnek saját szakembere van erre a feladatra) hétről hétre mérik a két elnökjelölt esélyeit az egyes államokban, az egyes társadalmi rétegek, etnikumok, kisebbségek körében. Tavaly az úgynevezett független (egyik pártnak sem elkötelezett, vagyis megnyerhető) nők körében Obama még 5 ponttal maradt el Romney-tól, az idén márciusban viszont a szavazóknak ebben a csoportjában már 14 pontot vert rá ellenfelére, ami a megfigyelők szerint elsősorban az elnök egészségügyi és oktatási politikájának, valamint további idevágó terveinek köszönhető. A „független” férfiak körében Obama ugyancsak vezetett Romney-val szemben, igaz, egészen csekély arányban.
Fej fej mellett?
Az amerikai választási rendszer egyik sajátosságánal fogva azonban az országosan mért adatokból nem következik egyenesen a választás kimenetele. A szövetségi államok többségében ugyanis az elnököt közvetlenül megválasztó elektorok valamennyien a leadott szavazatoknak akár csupán 51 százalékát is elnyerő jelöltre kötelesek voksolni. Ezért a két jelölt alig kampányol azokban az államokban, amelyekről már most nagy valószínűséggel tudható, hogy lakosságuk többsége kit támogat, és a hat-hét „ingadozó” államra összpontosítja erőfeszítéseit. Nagyon leegyszerűsítve: gyakorlatilag az ottani nőktől (is) függ az elnökválasztás kimenetele.
Michelle Obama politikai, lélektani és szónoki szempontból egyaránt ragyogó beszédet mondott a demokraták szeptemberi elnökjelölő konvencióján, ahol elmagyarázta: miért érdeke az amerikai nőknek, hogy a férjét újraválasszák. Ez nyilván sok el nem kötelezett választóra is hatással volt. Közben persze a republikánusok sem ülnek tétlenül: gyűléseken, a televízióban, e-mail- és twitterüzenetekben igyekeznek elmagyarázni a női szavazóknak, hogy az amerikai gazdaság gyengélkedése, az amúgy is magas szintű munkanélküliség elsősorban őket sújtja, és hogy ez az Obama-kormányzat bűne.
Amikor ezek a sorok születnek, a demokrata jelölt esélyei látszanak egy kevéssel jobbnak. A november 6-ig hátralévő időben azonban még sok olyasmi hangozhat el és történhet az Egyesült Államokban, de azon kívül is, ami a republikánus jelölt, Mitt Romney javára billentheti a mérleg nyelvét az amerikai választók, köztük a nők körében.
