Göttingen: Bolyai Farkas emléke

1781-től előbb a nagyenyedi kollégiumban tanult, ahol kitűnt tehetségével: rövid idő alatt megtanult latinul, görögül, héberül, románul, később németül, angolul, franciául és olaszul. Kolozsvári évei után külföldi tanulmányútra indult, 1796 októberében beiratkozott a göttingeni egyetemre, ahol matematikát tanult. Baráti kapcsolatba került a világhírű matematikussá vált Carl Friedrich Gauss-szal – aki viszont később lekezelően nyilatkozott az ifjabb Bolyai, János, valóban korszakos eredményeiről.

Az idősebb Bolyai hazájába visszatérve előbb Kolozsváron működött, majd 1804-ben a marosvásárhelyi református kollégium tanárának hívták meg. Több, mint fél évszázadig dolgozott ott matematika-, fizika- és kémia-professzorként, ez idő alatt rengeteget tett a korszerű természettudományos ismeretek elterjesztéséért, miközben más tudományterületekkel, illetve a művészetekkel is foglalkozott. János fia nevelésére sok gondot fordított, matematikára maga tanította. Még göttingeni évei alatt kezdett el foglalkozni Euklidész ötödik posztulátumával, amelyet a többi axiómából levezethetőnek tartott. Fő műve, a Tentamen két kötete 1832–33-ban jelent meg. Az 1851-ben napvilágot látott Kurzer Grundriss (Rövid vázlat) című német nyelvű művében összefoglalta főbb matematikai gondolatait, és párhuzamot vont fia és az orosz Lobacsevszkij munkássága között. Emellett írt verseket és drámákat, fordított angolból és németből is. Sajátosan fanyar humorú ember hírében állt: végrendeletében mindenkire hagyományozott két órát (120 percet), amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy őt kísérné ki a temetőbe.

Farkas József György