Félti a floridai diákokat a columbine-i iskolai lövöldözés egyik túlélője
Austin Eubanks teljesen bezárkózott a Columbine középiskolában történt tragédia után. A fiatal szerint ez is, és nem csak a tragédia, szerepet játszott abban, hogy függő lett. Most már sokkal jobban van és vezető beosztásban dolgozik egy coloradói függőket kezelő központban.
Eubanks azon a napon, 1999-ben éppen az iskola könyvtárában volt a barátaival, amikor Eric Harris és Dylan Klebold tüzet nyitottak.
A két diák hosszú idő óta iskolai cikizés és zaklatások céltáblája volt, és állítólag emiatt tervezték el majd hajtották végre a tizenhárom halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözést. (Mindkét fiatal öngyilkos lett a lövöldözés után.)
Eubanks mit sem sejtve azon gondolkodott, hogy golfozni vagy pecázni menjenek a barátaival suli után, amikor meghallották a lövéseket. - Egy tanár befutott ugyanazon az ajtón, ahol pár perce bementünk, és mondta, hogy mindenki másszon be az asztal alá, valaki lövöldözik az iskolában - mesélte a férfi a CNN-nek.
Eubanks, legjobb barátja és még pár másik diák egy asztal alatt próbáltak elrejtőzni. Tíz perccel később a két támadó bement a könyvtárba és minden asztal alá szisztematikusan lőni kezdtek. Eubankset a kezén és térdén érte lövés, legjobb barátját több helyen is. Ő azonnal meghalt. - Mondanom sem kell, hogy ezután az életem eléggé félrecsúszott. Ahogy elláttak, azonnal telenyomtak gyógyszerekkel és emlékszem arra az érzésre, arra a semmit nem érzek érzésre. Hetek alatt opiátfüggő lettem.
Eubanks a húszas éveit a szer rabjaként töltötte. Többször megpróbált leszokni, de sok időbe telt, mire végleg le tudta tenni a kábítószert. Ekkor döntötte el, hogy segít másokon és felépülő függőkkel, családjaikkal fog foglalkozni.
- Egy ilyen tragédia után ezerféleképpen gyógyíthatod magad. Olyan kapcsolatokkal, amik segítenek abban, hogy ne foglalkozz semmivel, vagy pornóval, televízióval, kábítószerrel, ezer rossz dologgal.
Eubanks azt mondja, nagyon dicséretes, hogy a mostani, floridai lövöldözés túlélői óriási aktivizmusba kezdtek, de azt gondolja, magukkal is foglalkozniuk kell, mert a gyász szakaszait nem lehet megúszni.