Európai integrációra törekszik Kosovo

Kosovo 2008-ban kiáltotta ki elszakadását Szerbiától, függetlenségét azonban a szerb kormány nem ismeri el. Több mint száz ország, köztük az Egyesült Államok és huszonhárom európai uniós tagállam ugyanakkor már elismerte az ország önállóságát. Az említett uniós államok között van Magyarország is. Öt tagország – Szlovákia, Görögország, Románia, Spanyolország és Ciprus – szerint viszont Kosovo nem önálló állam. A nemzetközi közösségnek egyelőre továbbra is komoly támogatásban kell részesítenie Prištinát, hogy biztosíthassák a Szerbiától elszakadt, túlnyomó többségében albánok lakta Kosovo működtetését. A biztonság garantálása érdekében még mindig külföldi katonák állomásoznak Kosovo területén, bár jóval kisebb létszámban, mint a küldetésük 1999-es megkezdését követő években. A NATO vezette nemzetközi békefenntartó erő, a KFOR honlapjának adatai szerint ez év december 1-jén harmincegy ország még közel ötezer katonája állomásozott ott, közöttük mintegy kétszázan Magyarországról.

Kosovónak legalább ilyen fontosságú az a támogatás, amelyet immáron hat éve biztosít a számára az Európai Unió az EULEX misszió keretében. A jogállamiság megteremtésének segítésére kialakított misszió létszáma mintegy háromezer fő (közülük ezeregyszáz helyi alkalmazott), akiknek az a feladatuk, hogy gondoskodjanak a függetlenedés folyamatának jogállami keretekben tartásáról, ellenőrizzék a politikai demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását. Brüsszel után jelenleg Prištinában dolgozik a legtöbb uniós alkalmazott, hiszen Európa segítsége nélkül Kosovo egyedül még nem tudná ellátni a rendőri, az ügyészi és bírói, valamint a vámfeladatok összességét.

Priština a nehézségek ellenére a 2013-as esztendőben is határozottan haladt fő célja, az önálló, nemzetközileg általánosan elismert állam megteremtése felé. A kosovói diplomácia kétségtelen sikereként könyvelhető el, hogy az Európai Unió közvetítésével Belgrád végül is számot vetett a realitásokkal, és uniós csatlakozásának egyik előfeltételét teljesítve megállapodást írt alá Kosovo képviselőivel. Az áprilisban Brüsszelben tető alá hozott megegyezés előirányozta olyan, hosszabb idő óta rendezetlen kérdések megoldását, mint például a szerbek által működtetett párhuzamos intézményrendszer felszámolása Észak-Kosovóban, a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás rendezése, valamint egységes területi-közigazgatási rendszer bevezetése, amelyhez megtartották a szükséges helyhatósági választásokat.

Priština vitathatatlan sikerei közé tartozik az is, hogy most először nem bojkottálták a választásokat a Kosovóban élő szerbek. Egyelőre még nem tudni, milyen hatása lesz annak, hogy az önkormányzati választásokon szinte mindenhol leváltották az eddigi vezetőket. Ez az eredmény azonban azt jelzi, hogy a választók mindenhol elégedetlenek voltak azzal a munkával, amelyet a tisztségviselők végeztek.

Annyi már most bizonyos, hogy a sikeres választások után már szó nincs arról, hogy Kosovo északi része kiváljon e régióból, és bármilyen módon is Szerbiához csatlakozzon. Atifete Jahjaga kosovói elnök egy nyilatkozatában nyomatékosította, hogy „Kosovo és Szerbia kapcsolatában nincs szó a területek felosztásáról vagy elszakításáról, nincs területcsere és nem költöztetik el a lakosságot”. Hangsúlyozta, hogy Kosovo függetlensége már lezárt kérdés, és nem változtatnak a határokon.

A szerb kormány szerint a választásokat követően a legfontosabb lépés az, hogy megalakítsák a kosovói szerb települések közösségét, amiről szintén áprilisban egyezett meg a szerb és a kosovói miniszterelnök. Jahjaga szerint a településeknek ez a közössége a helyi törvények szerint tevékenykedik majd, és nem jelent autonómiát az ott élő szerbek számára. Hozzátette: „Ez nem politikai-területi autonómia, és nem a hatalom valamilyen második vagy harmadik szintje, hanem a települések közötti együttműködés, amit az alkotmány és a törvény is előír.” Szerinte a helyhatósági választások a szerbek integrációja szempontjából voltak jelentősek. Jahjaga évzáró értékelésében ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Bebizonyítjuk, hogy lehetséges közösen építeni a jövőnket. Különleges országunkban egyenrangú állampolgárokként, nemzeti vagy vallási hovatartozástól függetlenül, felelősen törekszünk az európai integrációra.”