Európa felé félúton

Észak-Bácskát is elérte a hétvégi esőzés. A Tompa és Kelebia közötti senki földjének magyar részén a hevenyészett sátortábor még lesújtóbb képet mutat. Ketrecbe zárt valóság.

A városban nincs jele a menekültválságnak, épp a Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál megnyitójára készül a nagyérdemű, nem messze innen, a bácskai puszta kellős közepén Kavilló szintén jelentős kulturális esemény helyszíne: a Tanyaszínház tartja bemutatóját (Terék Anna Hangos disznók harapnak című darabját adják elő), hogy utána bejárják a magyarlakta vidék falvait.

A városból kivezető út melletti régi téglagyár romos épülete üresen tátong. Tavaly itt találtak illegális, majd később legális menedéket a Nyugat felé tartó menekültek. Azóta néhány száz méterrel odébb megépült a befogadóközpont, amelyet a szerb állam működtet.

Már a bevezető úton családostul bolyongó migránsokkal találkozunk. A családfő elöl, az asszonyok és gyerekek mögötte. A központ előtt ki-be járnak. Utóbb az egyik alkalmazott elmagyarázza, nyitott intézményről van szó, bárkit szívesen befogadnak, de főleg nőket, gyerekeket. A kötelező regisztráció a név, a származási hely, a családi állapot feljegyzéséből áll. Körülbelül száz ember befogadására tervezték a téglaépületből, konténerekből és sátorokból álló tábort. Jelenleg négyszázan vannak itt Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból, Iránból, sőt még Marokkóból is.

Gyülekeznek a helyi újságírók is, délben sajtótájékoztatót tart a szerb kormány illetékes államtitkára, Nenad Ivanišević, aki korábban szabadkai helyi politikus volt.

– Nem okoz feszültséget szerb kormánykörökben, hogy Magyarország szigorított? – kérdezem.
– Feszültséget okoz, de mindent felülír a jószomszédi kapcsolatok fenntartása. Nem örülünk a magyar kormány intézkedéseinek, de nem tudunk mit tenni. Egyébként is, a magyar hatóságok a senki földjére toloncolják vissza a menekülteket. Az más kérdés, hogy aztán persze Szerbiába jönnek vissza.

A felhőtlen magyar–szerb kapcsolatokat idézik fel az idilli áprilisi képek, amikor a magyar kormány tagjai teljes mellszélességgel kampányoltak az Aleksandar Vučić vezette Szerb Haladó Párt mellett. Mély benyomást tett Szijjártó külügyminiszter, amint ingujjra vetkőzve biztatta a vajdasági magyarokat, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségre szavazzanak. És az is maradandó élmény volt, amikor kijelentette: „ha szerb lennék, a voksomat a Szerb Haladó Pártnak (SNS) adnám”. Mindez a dél-bánáti Pancsován hangzott el, ahol már alig él magyar ajkú szerbiai választópolgár.

A szerb miniszterelnök, aki még mindig csak egy „technikai” kormány élén áll, hiszen hónapokkal a győzelmet hozó választások után még mindig nem ismertette az új kabinet összetételét, éppen a legutóbbi szombaton jelentette be: közös katonai-rendőri csapatokat kell felállítani a szerb határok védelmére.

Szerbia területén jelenleg 2669 menekültet tartanak nyilván, főként Afganisztánból és Pakisztánból érkeztek. Az államtitkár szerint nekik szinte semmi esélyük arra, hogy bármelyik uniós ország befogadja őket.

Arról is kérdezem, vajon a közös katonai-rendőrségi alakulatok csak Macedónia és Bulgária felől védik-e majd Szerbiát.

– A miniszterelnök világos volt: mindenütt, ahol illegális határátlépések lesznek. Utóbb kiderült, azért mégiscsak elsősorban a bolgár és a macedón határszakasz lesz műveleti terület.

Bulgária viszonylag új leágazása a menekültek balkáni útjának, a bolgár–szerb határvonalon naponta mintegy százan érkeznek.

Belgrád nem alaptalanul ideges: attól tart, hogy az egész menekültprobléma rászakad. Ha az országba naponta százan vagy akár kétszázan is érkeznek, és a magyarok naponta csak harminc kérelmet fogadnak be (tizenötöt Tompán, tizenötöt Röszkén), akkor az itt rekedt migránsok száma növekedni fog.

Ezért mondta Vučić, hogy mindenkit ellátnak, de egy meghatározott idő után (az eljárások határideje a miniszterelnök szerint 30 nap) kitoloncolják a menekülteket. Hogy hová, azt még nem lehet tudni.

A belgrádi kormány folyamatosan hiányolja az EU közös migránspolitikáját, de nagyon óvatosan, hiszen éppen érzékeny pontjához érkeztek a Szerbia uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások. Már mindenki fejből tudja az országban, hogy a 23. és a 24. fejezet miatt akadtak el az egyeztetések. Horvátország két fontos okból vétózott egy ideig: nagyobb politikai (képviseleti) szerepet akar a szerbiai horvát kisebbségnek és követeli, hogy Szerbia hagyjon fel azzal a jogi gyakorlattal, miszerint bíróságai regionális jogkörrel rendelkeznek, azaz háborús bűnökért nemcsak szerb állampolgárok felett ítélkezhetnek.

És persze a menekültügy is feszíti a két oldalt. Nemrég a horvát hatóságok kerítést kezdtek építeni a szerb–horvát határon, majd még aznap hirtelen leálltak vele. Utóbb Zágráb azt állította, csak próbáról volt szó.

Mégis, nem ezen a határszakaszon dől el a migránskérdés Szerbiában. A legtöbben ugyanis még mindig Macedóniából érkeznek. A presevói menekülttáborban éppen csak annyi ideig tartózkodnak, hogy valamilyen használható okmányt szerezzenek. Innen Belgrádba vezet az útjuk: taxival, rendes autóbuszjárattal vagy az embercsempészek segítségével. Bulgáriából szinte csak illegális úton érkezhetnek. A szerb rendőrség szinte naponta kapcsol le főleg afgánokat és pakisztániakat szállító, szerb rendszámú gépkocsikat.

Igor Mitrović, az ADRA humanitárius szervezet képviselője a minap arról számolt be: Bulgáriából és Macedóniából az emberek gumibotok okozta sérülésekkel érkeznek. A nők és a gyermekek sem kivételek. Ezenkívül rendszeresen kirabolják őket. Ez utóbbitól nem kíméli meg a sors őket Szerbiában sem – teszi hozzá. Szabadkára sokan már ilyen állapotban érkeznek. És csak ez után jön a kerítés.