Etnikai zavargások
Elmúltak azok az idők, amikor Oroszországban még énekelhették, hogy „egyik ember annyi, mint a másik, / bár a bőre barna vagy fehér”. Mára mindennapossá váltak a nacionalista, rasszista tüntetések, „barnák” (kaukázusiak, közép-ázsiaiak) és „fehérek” (oroszok) közt a villongások, verekedések, amelyek nem egyszer emberhalállal végződnek. KULCSÁR ISTVÁN írása.
A 144 milliós Oroszországban, főként a nagyvárosokban, építkezéseken 13 millió migráns él, közülük 3 millióan illegálisan. Ezek azonban csak becsült számok. Egyrészt azért, mert a vendégmunkások (bevett „orosz” szóval: gasztarbejterek) nem kis része az észak-kaukázusi autonóm köztársaságokból érkezik, vagyis eleve orosz állampolgár, és legfeljebb csak bejelentkezési kötelezettség terheli, másrészt a többiek is a Független Államok Közösségéhez tartozó valamely állam polgárai, tehát a beutazáshoz nincs szükségük vízumra. Ami viszont nem becsült adat (jellemző egyébként, hogy ebben a bontásban számon tartják): Moszkvában minden hatodik gyilkosságot és minden harmadik nemi erőszakot ők követnek el. Ugyancsak a fővárosban 2013 első félévében hat migránst öltek és hetvenhatot sebesítettek meg rasszista indíttatásból. Szentpéterváron még rosszabb a helyzet. Az év második felében tovább nőtt az ilyen bűncselekmények száma. Az Oroszországi Föderációban ketyeg tehát az etnikai bomba.
A migránsok két fő csoportra oszthatók. A többségük szakképzetlen munkás, aki a hazájában tomboló munkanélküliség elől menekül Oroszországba. Moszkvában ők az utcaseprők, a vidéki építkezéseken a segédmunkások, vagyis olyan helyeken foglalkoztatják őket, ahova orosz ember nem megy el dolgozni, hiszen gyalázatosan fizetik. E migránsok nélkül azonban leállna az élet. Agyonzsúfolt tömegszállásokon húzzák meg magukat és hiányosan táplálkoznak, de mindezt vállalják, hogy pénzt tudjanak hazaküldeni a családjuknak. Az észak- és dél-kaukázusi, valamint a közép-ázsiai migránsok egy másik, jóval kisebb létszámú csoportja jómódú kereskedőkből, emberkereskedőkből, profi bűnözőkből és segédeikből áll. Ők főként a nagybani, valamint a lakossági élelmiszer- és iparcikkpiacokon üzletelnek. Ezek az emberek szállítják az északi nagyvárosokba a szülőföldjükön megtermő zöldséget, gyümölcsöt, ők árusítják e terményeket, miközben honfitársaik tevékenykednek ugyanott rakodómunkásként, de a kereskedőktől védelmi pénzt szedő maffiózók is közülük kerülnek ki. Ahhoz, hogy ezt viszonylag szabadon tehessék, nyilvánvalóan meg kell vesztegetniük a hatóságokat.
Az utóbbi idők moszkvai, szentpétervári etnikai összecsapásainak a kiindulópontjai is többnyire a piacok voltak. Az elmúlt hónapokban a nemzetközi sajtó is sokat írt az újabb „Pugacsov-lázadásról” meg az orosz főváros nyugat-birjulevói és más piacain bekövetkezett összecsapásokról. Ezek rendszerint úgy kezdődtek, akár az igazi háborúskodások: az egyik fél visszalőtt. Pugacsovban, egy Szaratov megyei városkában egy 16 éves csecsen fiú összeverekedett egy 20 éves orosz nemzetiségű, leszerelt katonával, és leszúrta őt. Az áldozat temetéséről jövet mintegy ötszáz ember verődött össze a főtéren, és azt követelte a hatóságoktól, hogy toloncoljanak ki a városból minden idegent. Amikor ez nem történt meg, a tömeg törni-zúzni kezdett, és a rendőrkordont áttörve eltorlaszolta a Szamarába vezető autóutat. A moszkvai Tyoplij Sztan piacra be akart hajtani gépkocsival egy – a rendőrségi közlemény szerint – „kaukázusi nemzetiségű” asszony, ezt a biztonsági őrök nem engedték meg, mire a nő honfitársai botokkal, baseballütőkkel estek nekik. A helyszínre érkező mentősöknek tíz eszméletlenre vert személyt kellett ellátniuk. Ugyancsak a fővárosban, a nyugat-birjulevói piacon azt követően robbantak ki a zavargások, hogy egy tádzsik férfi megölt egy oroszt. A környék lakói ezután szétdúlták a standokat. Az OMON (a készenléti rendőrség) másnap megszállta és öt napra bezáratta a piacot, ahonnan – nem éppen kesztyűs kézzel – 500 migránst állított elő. A különféle piacokon, nyomortelepeken egymást követték a razziák – mindegyik több száz migráns előállításával, majd kitoloncolásával végződött. A rendőri intézkedések azóta is folytatódnak. Sok „tisztogató” akciót civil huligánok hajtanak végre, természetesen önkényesen.
A migránsok ellen szervezkedő kemény magnak gyakran ürügyre sincs szüksége, és válogatás nélkül csap le a „nem szláv külsejűekre”. (A „szláv” a mai orosz szóhasználatban csak oroszt, ukránt és beloruszt jelent.) November végén Moszkvában a nyílt utcán ismeretlenek leszúrtak egy dagesztáni és egy kazah asszonyt. Valamivel korábban Szentpéterváron egyetlen napon egy kirgiz és két üzbég férfi lett rasszista merénylet áldozata. Rosszkor volt rossz helyen az a svájci állampolgárságú – a nevéből ítélve afrikai származású – turista is, aki ezért az életével fizetett.
Ebben a légkörben került sor a szentpétervári Mars-mezőn egy nagygyűlésre, majd Moszkvában az Orosz Menetelés elnevezésű tüntetésre, ahol már nemcsak az idegenek kitoloncolását követelték, hanem olyan jelszavak is elhangzottak, mint az „Oroszország az oroszoké” és „A fehér faj tiszta faj”, sőt a „Sieg Heil!” A kemény mag nyíltan rasszista, ruháján horogkeresztet viselő képviselői mellett ezeken a megmozdulásokon egyre több, korábban az ilyen akcióktól távol maradó nemzeti-demokrata, nemzeti-konzervatív, továbbá szélsőbaloldali, úgynevezett nacionál-bolsevik csoport is részt vett. Soraikban feltűnően sok volt a nő (megfigyelők szerint értelmiségi és háziasszony), valamint az iskolás gyerek. A tüntetők számos alkalommal csaptak össze a rendőrökkel, kövekkel, petárdákkal dobálták meg őket. Az emiatt előállítottak döntő többsége 18 éven aluli volt. Az idegenellenes hangulat szítói közül nem maradnak ki az olyan ellenzékiek sem, mint például Vlagyimir Zsirinovszkij, az úgynevezett liberális demokraták vezére, aki azt követeli, hogy Észak-Kaukázusban korlátozzák a népszaporulatot, és a régiót kerítsék be szögesdróttal. De még épeszű ellenzéki politikusok – köztük például a Vlagyimir Putyinnal nyíltan szembeszálló Alekszej Navalnij – is kiállnak azért, hogy a FÁK tagállamainak polgáraival szemben vezessenek be vízumkényszert.
A hatalom pedig csak korlátozott mértékben képes kezelni a helyzetet, és tanácstalannak tűnik. Egyrészt valóban igyekszik fellépni mindenfajta nyílt nacionalizmussal, faji forrásból táplálkozó erőszakkal szemben, másrészt szemmel láthatóan nagyon is orosz és pravoszláv szemmel tekint az etnikai és a vallási konfliktusokra. Tisztában van azzal, hogy a hadseregbe bevonuló sorkötelesek fele (!) már néhány év múlva muzulmán vallású lesz, ugyanakkor tiltja például azt, hogy a muzulmán gimnazista lányok fejkendőt viseljenek az iskolában. Kétségtelen, hogy ezeknek az Oroszországban előállt új problémáknak a többsége ilyen vagy olyan mértékben és vetületben az Európai Unió tagállamait is foglalkoztatják, az orosz vezetésnek azonban ettől lesz nem könnyebb.
