Esztergályosból lett milliárdos az Opel új (rész)tulajdonosa
Frank Stronach története igazi tengerentúli tündérmese. Kétkezi bérmunkával kezdte. Ma világszerte, Kínától Mexikóig sok országban működtetett jó 200 cégének tevékenysége szerteágazó. Van köztük szabadidőközpont és lóversenypálya is. A fő pénzkereseti forrás az autóalkatrész-gyártás – s most a Magna, személy szerint Frank Stronach lett az Opel megmentője.
Több hónapos huzavona, izgalmas tárgyalások után eldőlt a csődbe jutott GM európai gyermeke, az Opel sorsa. A grazi Magna International 27,5 százalékot vesz át, az orosz Sberbank ugyanennyit, 10 százalékkal részesednek a munkatársak és az autókereskedők, a többi marad a General Motorsnál. Ez így persze nem elég, jó 4,5 milliárd euró állami hitelre lesz szüksége a szanáláshoz és a túléléshez, miközben a Magna saját "zsebből" félmilliárdot ugyancsak rászán a beruházásra. Másfél milliárd állami garancia már biztosított, a hiányzó 3 milliárdot a remények szerint Németország mellett több más európai ország adja össze.
Magna International= Frank Stronach - bár a tényleges ügyeket Sigi Wolf vezérigazgató viszi.
Ki ez a közel a nyolcvanadik évéhez is energikus férfiú?
Franz Strohsack néven született 1932-ben egy kis stájer településen.1957-ben Kanadában, ha nem is mosogatással, de egyetlen esztergapad mellett, kétkezi bérmunkával kezdte karrierjét. Műszerész mestervizsgája után rögtön önállóságra vágyott, nem sok fantáziát látott az Elin cégnél megkezdett inaskodásban. Egy garázsban rendezte be első, fémmegmunkálásra szakosodott kis műhelyét. Az első év 13 ezer dollár forgalommal zárult – ma a tulajdonában lévő Magna konszern jó 20 milliárd dollárt termel.
Az időközben a Stronach nevet felvett újmilliárdos nem érte be a Kanadában szerzett vagyonnal, legendára is vágyott, de azt ott nem adták. Így aztán afféle dollárpapaként hazatért. Előbb csak beruházott, majd 1996-ban végleg visszatelepült az óhazába, ahol szívósan küzdötte be magát a mai osztrák valóság szinte minden szegletébe.
Először a labdarúgás nagyvonalú támogatójaként, az Austria szponzoraként tűnt fel. Közben elképesztő kapcsolatrendszert alakított ki. Két évvel később 2, 8 milliárd schillingért megvásárolta a legendás Steyr-Daimler-Puch AG többségi tulajdonát.
Ma a tulajdonában lévő Magna konszern 80 ezer embert foglalkoztat Észak-Amerikában és Európában. A cég a világ egyik legnagyobb autóalkatrész-beszállítója, gyakorlatilag valamennyi nagy autógyár vesz tőle légzsákokat, elektromos alkatrészeket, üléseket, műszerfalakat, karosszériarészeket. Persze a válságot megérzi, megrendelői közül többen hátat fordítottak, tönkrementek – de Stronach mindig talpra áll, amiben segítik jól megválasztott munkatársai is.
Ez a lovakért, fociért rajongó életvidám férfiú különös jelenség. A tengeren túl szocializálódott, és visszatérve az óhazába, nem tett eleget az elvárásoknak, nem alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz, amelyek alaposan eltérnek az észak-amerikaitól.
Például végtelenül nyitott – ami Ausztriában nem szokás. Ez annak is betudható - vagy éppen ezzel magyarázható -, hogy a stájer iparmágnás környezetében egymástól igencsak eltérő személyiségek kapnak fontos beosztást. Őt személy szerint nem érdekli a politika, annál fogékonyabb a tehetséges, kreatív emberekre, azokra, akiktől ötleteket várhat. Ők aztán lehetnek bukott vagy megcsömörlött politikusok, ha remélhető tőlük ötlet és kitartás, biztos helyük van Stronach csapatában. Pártkötődéssel nem törődik, a jobboldal nála éppúgy szalonképes, mint a szociáldemokrácia, a lényeg a rátermettség. Az már csak hab a tortán, hogy az így a Magna kötelékébe kerülők rendszerint hozzák kapcsolatrendszerüket is.
Ugyancsak eltér az ausztriai gyakorlattól vállalatvezetési stílusa, s ez tanulságos lehet az állami és a magántulajdonú cégvezetés közti különbség taglalásánál. Stronach egyes cégei teljes önállóságot élveznek, a munkatársak számára olyan motivációs rendszert dolgozott ki, amely teret enged az önálló gondolkodásnak, a kreativitásnak. És az eredmény arányában részt nyújt a nyereségből. Stronach nem titkolja, hogy számára egy dolog fontos: sok pénzt kell keresni. Ez azonban kiegészül az úgynevezett Fair Enterprise Project-tel. E korrekt vállalkozási modellnek az is velejárója, hogy a munkatársak részesülnek a nyereségből. Emellett tudatában van a vállalat társadalmi felelősségének.
Nem mondható, hogy csak siker kíséri vállalkozásait. A magyar határ közelébe, az alsó-ausztriai Ebreichsdorfba álmodott mini Las Vegas például nem lett az a paradicsom, aminek tervezte. Ilyenkor vállat von, nem tágít, de rögtön, és nagy elánnal belefog valami másba.
Egy ideje kedvet kapott a művészetekhez is. Pár éve kapóra jött a Musikverein nagy baja, nem érkezett meg ugyanis az amerikai milliomos szponzor, Alberto Vijar adománya, a földalatti új termek már megkezdett építésének befejezéséhez beígért 4,5 millió euró. Stronach mellényzsebéből fizetett. Nagyvonalúsága odáig terjedt, hogy a szolgáltatás ellenértékeként nem is saját nevét, hanem a cégét kívánta megörökíteni. Így az új termek közül a legszebb, a legnagyobb a Magna Auditorium nevet kapta.
Stronach nem csak a pénzkeresés művészetét tanulta meg odaát az óceánon túl, ért a pr-hoz is. Lehet valami ebben a stájer gyökérben: végtére is egy másik földije, Schwarzenegger is „vitte valamire”.
Ez a mostani menet az Opelért nem volt könnyű, s már-már kudarc fenyegetett, amikor Stronach egy váratlan húzással felvállalta az újabb 300 milliós terhet, sőt, beígérte a telephely és munkahelyek megőrzését is. Sok szakember csóválja a fejét, lehetetlennek tartja az ígéret betartását.(Nekik lett igazuk,már röviddel a megállapodás után kiderült, hogy csak Európában 11 000 munkahely megy veszendőbe). Stronach számára ez a tranzakció mindennél fontosabb: csak kevesen tudják, hogy 21 éves korában első nagyobb megrendelője a General Motors volt.
