És ha mégis összekapar a Fidesz 1000 milliárdot?

Tisztelt Szerkesztőség!

Állítólag nagyon jól dolgozik a Bajnai-kormány. Állítólag nem lehet mást tenni, mint újabb és újabb megszorításokkal tovább evickélni.

Szerintem ez nem igaz.

Szerintem Bajnai Gordon ugyanazon az úton jár, mint Gyurcsány Ferenc. Annyi a különbség, hogy Gyurcsány lemondása után a hatalmi- és pénzügyi kiváltságainak elvesztésétől megrettent szocialista és liberális képviselők belátták: vagy azonnal buknak, vagy egy évvel később.

Mi van amögött, hogy a pénzügyi körök elismerik a Bajnai-kormány teljesítményét? A csőd közelbe került Izland azt a tanácsot kapta az IMF-től, hogy ne fizessenek nyugdíjat. Kétségtelen – kicsit sarkítva –, hogy ha a munkanélküliek és a nyugdíjasok éhen halnak, akkor jelentős tehertől szabadul meg a költségvetés. Könnyű így okoskodni annak, aki nem itt él.

Elemezve a Bajnai-kormány tevékenységét azt látom, hogy azok az intézkedések voltak sikeresek, amelyek egy szám átírásával (ÁFA 20%-ról 25%), vagy kihúzásával (a 13. havi megszüntetése) jártak, szörnyű dilettantizmus látszik viszont ott, ahol összetett szakmai tevékenység lett volna szükséges.

Ilyen a vagyonadó, amelyről benyújtásakor (közzétételekor) mindössze azt nem lehetett tudni, hogy ingatlanadó, vagy vagyonadó, milyen értékhatártól indul, egy- vagy több lépcsős, egy- vagy több értéktárgyra vonatkozik, becslés, vagy számítás alapú, hogy a bonyolultabb esetekről (közös tulajdon, más által használt tulajdon, stb.) ne is beszéljünk. A részletek (úgy-ahogy) közgazdászok, jogászok, képviselők vitájában formálódtak ki.

Ráadásul a 2010. évre tervezett 40-50 milliárdos bevételnek jó, ha tizede befolyik az államkasszába, mert az érintettek jelentős része nem vall be, vagy perre megy, amiből csak évekkel később várható befizetés (arról nem is beszélve, hogy teljesen fölösleges a válságkezelő kormánynak olyan intézkedést hozni, amelynek deklaráltan eltörlését ígéri a
FIDESZ).

Ilyen a GYED lerövidítése is, amely teljesen értelmetlen intézkedés volt, ugyanis 2010 áprilisában léphet életbe, kiadáscsökkentő hatása 2012 áprilisa után jelentkezik, addig a bölcsődék bővítése, újak építése, dadák és óvónők képzése miatt csak kiadások lesznek (hol itt a válságkezelés?). Ráadásul sehol nem láttam olyan számítást, hogy a ráfordítások mikor térülnek meg, figyelembe véve, hogy 2012 után sem kap minden anyuka munkát, tehát segélyt kell fizetni nekik, és a nagyobb intézmények üzemeltetése is többletköltséggel jár.

Mi lehetett a cél? Túlzott az MSZP támogatottsága?

A 2006. évi választások óta megszorításokkal csökkentik a költségvetés deficitjét. Az a baj, hogy ha a vezető állandóan a féket nyomja, abból nem lesz haladás. Látható is a gazdaság eredményein, a GDP növekedési üteme egyfolytában csökkent már a válság előtt is, azóta pedig ijesztő sebességgel zuhan a termelés.

A 2010. évi költségvetés ismét megszorításokkal számol. Azt tanultam valamikor, hogy egy nemzetgazdaságban óriási tartalékok vannak, sokáig tart felélni azt, de ha kiürül, akkor ugyancsak kemény munka ismét feltölteni. Sajnos ott tartunk, hogy jövőre már az állam minden ágazatának tevékenysége bizonytalanná válik, így az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok és az állami vállaltok működtetése, vagyis ott tartunk, hogy a tartalékok kiürültek.

Néhány gondolat a tervezésről és a tervezett megvonásokról:

Önkormányzatok: ha nem akadok fenn azon, hogy 120, 75, 160, vagy hány milliárdról is beszélünk, tessék mondani, hogy jött ki ez a szám? Ennyi kell a mérleg szerint? Miféle tervezés ez?

Amit szerintem tenni kellett volna: először is az önkormányzatokkal felméretni, milyen fejlesztések halaszthatóak 2010 utánra, illetve milyen funkciók központosíthatók (az informatika ehhez általában adott). Csakis ezeknek az adatoknak az összesítése után derül ki, mennyivel csökkenthető (végrehajthatóan) az önkormányzati támogatás sora.

MÁV: már régen kellett volna készíteni egy pl. 3 hónapos utasszámlálást, és ott vizsgálódni, ahol az adatok szerint valószínűleg érdemes. Ezután kellett volna egy egyeztetés a távolsági buszok üzemeltetőivel, majd egy ó összehasonlító számítás, hogy érdemes-e váltani.

A most bedobott 7 milliárd megtakarítás nem tartalmazza pl. a pályák karbantartásának, őrzésének és a távolsági buszok üzemeltetésének költségét. Ha ugyanis nem törődnek a 33 db, kb. 1000 km hosszúságú megszüntetett szakasszal, több tízmilliárdos kár keletkezhet. Végül is: lesz itt megtakarítás, vagy csak az idegeket borzolják?

Nem igaz, hogy nincsenek kiadást csökkentő, bevételt növelő források!

Néhány példa:
1. Az APEH kintlévőségeiről idén, év elején volt egy riport az APEH egyik vezetőjével, eszerint a bevallott, de be nem fizetett tartozások túllépték az 1500 milliárdot. Az intézmény gyakorlata alapján úgy becsülte, hogy a vállalkozóktól a tartozás mintegy 25 %-a hajtható be, a magánszemélyektől 18% (!).

Arra a kérdésre, hogy miért nem lehet többet behajtani, azt válaszolta: elsősorban az a probléma, hogy az adósok perre mennek, és mire jogerős ítélet születik, 2-3 év is eltelik, addigra a cégek nem találhatók, a magánszemélyek vagyona eltűnik.

Úgy gondolom, hogy ha a bíróságok az első tárgyalást kötelesek lennének pl. 10 munkanapon belül megtartani, akkor a tartozás jelentősen magasabb hányada lenne behajtható, és a csalási kedv is csökkenne. Márpedig az első tárgyaláson a bírónak mindössze azt kellene tisztázni, hogy rendezte-e az adós időközben a tartozását. Ha nem, akkor megy a
végrehajtó, és csak a bonyolultabb esetek húzódnának el.

2. A parlament 2008 őszén napirendre tűzött egy törvényjavaslatot annak érdekében, hogy csődeljárás közben ne lehessen tiszta lappal új vállalkozást indítani.

Az egyik megoldás az lett volna, hogy 3 évig nem alapíthatna új céget a csődöt jelentő tulajdonos. A törvényjavaslatot előterjesztő képviselő szerint 1000 milliárd nagyságrendű körbetartozást és adócsalást lehetne így visszafogni.
A parlament “idő hiányában” nem tárgyalta a javaslatot. Nyilván úgy vélték a képviselők, hogy filléres ügyre kár időt pazarolni.

3. A vezetői jutalmak teljesítéshez kötésével, azzal, hogy csakis az eredmény néhány (pl. 5) százaléka kerül kifizetésre, nem a vezetők jövedelmének csökkenéséből származna haszon (az akár emelkedhetne is), hanem a jutalomnál mintegy 20-szor nagyobb teljesítmény növelés, vagy veszteség csökkenés hatására.

A BKV két év alatti 3,5 milliárdos kifizetéséből és az állami vállalatok és önkormányzatok számából kiindulva, szigorúan teljesítéshez, tehát haszon növeléshez, illetve veszteség csökkentéshez kötött jutalmazás esetén jó esetben közel évi 1000 milliárd kiadás csökkenést lehetne elérni.

4. Minisztériumok, állami vállalatok gyakorlatává vált, hogy alaptevékenységeik egyre nagyobb hányadát kihelyezik kisvállalkozásokhoz. Óriási pénzszórás folyik, a metró építése során több milliárdos külsős szerződéseket találtak (tanulmányokról, szervezési anyagokról van szó).

5. Nemrég derült fény a Közbeszerzések Tanácsa által készített, de egy éve visszatartott anyagra, amely szerint a közbeszerzések 70-90%-ában találtak korrupciót, az állam által vásárolt termékek, szolgáltatások 22-26%-kal drágábbak a piaci áraknál.

Csak néhány példa, de lehetne még sorolni hasonló nagyságrendű tételeket, amelyek hatása a költségvetésre még akkor is jelentős, ha a teljes nyereségnek csak egy része, 10-20%-a érvényesíthető.

Mi lesz akkor, ha a FIDESZ ésszerűsítéssel, a korrupció visszaszorításával, a felesleges kiadások lefaragásával, reformok beindításával (természetesen nem a korábban meggyalázott reform névvel illetve) több százmilliárdot, akár ezermilliárdot összekapar, és kiderül, hogy tényleg nem a megszorítások a gazdaság kezelésének egyetlen eszköze?

Mi lesz, ha az ígért adó- és járulékcsökkentést ebből fedezi, és tényleg beindítja a gazdaságot?

Ha ez sikerül nekik – és annak nemcsak ők, de anyagilag a nép nagy része is nyertese lesz –, akkor az MSZP hosszú ideig gúny és harag tárgya lesz, a FIDESZ vezérkarát pedig szimpatizánsai, vagyis a lakosság többsége – képletesen szólva – szentté avatja.

Ami pedig az SZDSZ-t illeti, Retkes Attilának igaza volt abban, hogy bocsánatot kért a szavazóitól, akiknek nagy része a korábbi vezetés miatt fordult el a párttól.

Ami pedig a kilépett korábbi vezetőket illeti, bebizonyították, hogy messze szakadtak a liberális gondolkodástól. Sértődöttségtől hajtva otthagyták az általuk szétzilált pártot, amelytől évekig hatalmat és megélhetést kaptak. Felfuvalkodottan úgy döntöttek, hogy ha nem ők vezetik az SZDSZ-t, akkor nem kell nekik a párt. És ha nem kapnak támogatást, akkor készek leváltani a népet.

Faragó György
Budapest