Emberek az Avason

Három napra, két éjszakára megmártózni a városi mélyszegénységben, megaludni a betonfalanszterben – póthír, inkább „mesemény”, mint esemény. Moralizálni persze lehet rajta. Kár, hogy az érvek dögunalmasak.

(A magyar krőzus a szegénységgel kokettál? Az „egyszerű pápai gyerek” hazatalál népéhez? Bevált-e a Fészekrakó program itt, az Avason? Mit mondanak az avasi romák és a nem romák? Ha a főnök Audival jön, hol parkol?)

Mátyás Gömörben

A vitákat végigzongorázták, a négyfős felfedező csapat (Varjú, Vadai, Molnár és Gyurcsány) elköszönt, a fotósok is csomagoltak, az Avas újra néma. Jöhet a záró kérdés: mit hozott mindez ismertségben, népszerűségben, mandátumra váltható szavazatban? Miért nem kedveli e népmesei ihletésű politikai akciókat (Mátyás király Gömörben) a sajtó? És ha utálja, miért lesz hír belőle? Ez az első populista akció? Mitől gagyibb, mint a kolbásztöltés (Orbán), a turkálás a vörösiszapban, a Balaton-átúszás, a miniszterelnöki szemle az éjjeli menedékhelyen? Vagy az egységnyi idő alatt lenyomott ötezer kézfogás? (Newt Gingrich.) Állítólag ez a világcsúcs.

Kuncze mesélte egyszer malíciával, hogy az SZDSZ politikusait vagy taszították az önfényező látványötletek, vagy olyan ügyetlenségek sültek ki belőlük, mint Fodor legendás metróutazása. Emlékezzünk: a frissen avatott környezetvédelmi miniszter a Batthyány térről rándult át a Parlamentbe (egy megálló), hogy fél óra után szolgálati Audi vigye vissza a Fő utcába. A Fidesz mindig kedvelte, alkalmazta a demonstratív látványakciókat. Liberális korukban, környezetvédő, alternatív pártként a frakció egyszer biciklin érkezett a Kossuth térre. Nem hajtották halálra magukat. A kerékpárok az Alkotmány utcában álltak, villámgyorsan lepakolták őket a platóról, a komplett Fidesz besuhant, és a munkások visszahordták az egészet.

A liberálisok politikusai (Pető, Kuncze) alkatilag idegenkedtek a népi politizálás harsány formáitól. Kuncze határozottan elhajtotta a sajtót, amikor miniszter korában a fél lábát elvesztő kisrendőrt látogatta meg. A spindoktorok ragyogó ötlete volt, hogy tartson sajtótájékoztatót Mikuláskor, amelynek záróakkordjaként benyúl a csizmaszárba, és kivesz egy rohadt narancsot.

– Na, ezt már nem vállaltam – mondja a volt párt volt elnöke. – Mégis van egy határ... Igaz – teszi hozzá –, kampányidőkben elengedhetetlen, hogy az ember a főtéren sétálgasson a helybeli jelölttel. Azt el kell vállalni.

Érzelmi alapok

– Naná, hogy vállalni kell. Nem az a politikus dolga, hogy „megmutassa magát”? Hogy „látva lássák”? – mondja Dessewffy Tibor szociológus, aki nemrég a Narancsban cikket szentelt a „pozitív populizmus”, a hatékony, fogyasztható, „érzelmileg is átélhető” gesztuspolitika fontosságának.

– Magyarországon soha többé nem fognak választást nyerni azzal, hogy milyen klassz kis megszorításaim vannak raktáron. Milyen príma kis reformokat hozok rátok – mondja a szociológus.

Dessewffy szerint a teszetosza balliberális értelmiség húsz éven át lesajnálta a populizmus minden formáját, pedig lehetne erről másképp is gondolkodni. „A jó, konstruktív populizmus” szerinte a politika fontos eleme.

– Amikor Obama kipattan az elnöki limuzinból, és belekiabál a mikrofonba: „Yes, we can”, „hiszek Amerikában”, falból csinálja? Hány ezer kampánycsecsemővel rókáztatják le öltönyüket az amerikai jelöltek? Az amerikai választó ilyen naiv? Nem, tudomásul kell végre venni, hogy az emberek érzelmi alapon ítélnek, ezért hamis a kép, hogy a populizmus leküzdendő és halmozottan gyanús, mi egy racionális világ felvilágosult képviselői vagyunk. Kár, hogy a racionalitás nem váltható szavazatokra. Nehéz szíveket dobogtatni azzal, hogy három egész két tized alá nyomjuk a hiányt, és változik az egészségügyi hozzájárulás mértéke – állítja Dessewffy.

Politikai gagyi

Ami a liberális fanyalgást illeti, mindenki emlékszik a színpadon körbehordozott „lopstop”-transzparensre. Kuncze sok szellemes replikáját eltemette az idő, ez a „végsőkig leegyszerűsített” formula valahogy beleégett a köztudatba.

A volt pártelnök szerint a spindoktorok ötletei lehetnek borzasztóak és lehangolóak, de ha úgy élsz, ahogy normális politikushoz illik, bejársz a stúdiókba, válaszolsz a kérdésekre, interjúkat adsz, a kutya sem figyel rád.

– Dupla axelt kell ugrani a Duna jegén, hogy észrevegyenek.
Vadai Ágnes hajat mosat. Az avasi házigazda roma lány meg akarta mutatni kis fodrászüzletét. „És ha már lemegyünk, Ágikám, megcsinálom a frizurádat is.” Gréczy Zsolt, „Gyurcsány Ferenc magyar hangja” mondja:
– Ez a történet elágazási pontja. Dönthetek úgy, hogy azt mondom: köszi, de ne fáradj velem, nem akarok útban lenni, és ezzel megsértem a házigazdát. Vagy belemegyek, lefotóznak, hogy a balliberális sajtó politikai gagyigyárosnak kiáltson ki.

A járókelők zöme az utcán barátságos, főleg a „nagy emberre” kíváncsi. Milyen, ha idejön közénk? Nagyképű? Barátságos? Okos? Miskolcon a sarki presszóba tódult a nép, amikor Gyurcsány csocsózni kezdett. Mindenki be akart szállni.

Az akció (helyben) nagy siker volt. Gréczy aggódva teszi hozzá: ne cikizzük már halálra őket. Attól, hogy néhány értelmiségi okostojás pofákat vág, a nép imádja ezt a műsort. Vagy véletlen, hogy Orbán azonnal betért egy hajléktalanszállóra?

De nem költözött be – tesszük hozzá.

Ősi idők

A népi látványpolitikának pártállami előzményei is vannak. Már Rákosi imádta aranyló búzamezőkön fotóztatni magát. Hogy a jelenség mennyire élő, mi sem jelzi jobban, mint Kádár János emlékképe. Az összes (borzalmas) kongresszusi beszédet rég elfeledtük – ami a figurából megmaradt, a háromperces Híradó-betét. A Fehér Ház előtt, szürke ballonban fölszáll a kettes villamosra, hogy a közgazdasági egyetemig menjen. Kádár villamoson, először és utoljára. A másik emlékezetes Kádár-show „a Váci utcai séta”. A testes virágárus asszony a testőrök sorfalát áttörve puszival, csokorral köszönti az első titkárt. A spontán népi rajongás persze árthat is. Orbánnak rengeteg baja származott a „kecskeméti fekete özvegy” szenvedélyes kézcsókjából. Még könyvcímlap is lett belőle.

Az ősidol Margaret Thatcher 1984-es sétája volt a Vásárcsarnokban. Fokhagymát, paprikakoszorút vett a kofáktól, figyelmes volt, elegáns és királynői. A sikeren felbuzdulva politikai bulvárdömping zúdult a híradókra. Grósz Károly óriáshamburgert evett Amerikában, a McDonald’sban. „Hmm, finom” mondta savanyú képpel. Akkor még nem sejtette, hogy nem ő falja fel a szendvicset, hanem a szendvics falja fel őt. Pozsgayt Forma–1-es versenyruhába, sisakba gyömöszölték, úgy festett, mint egy Marlborough-színű rozmár.

A rendszerváltás a legbumfordibb, legügyefogyottabb politikusból is „a maximumot hozta ki”. A csúcson a győzhetetlen Torgyán áll: alpakaöltönyben indul szántani. Tíz évig vezette a politikai celeblistát, Palmirától Chiléig belakta a földgolyót. A kongresszusi csóközön, amelyet a hálás megyei elnökök cuppantottak a főnökre, amikor elállt a köztársasági elnökségtől, a magyar politikatörténet nagy pillanata.

A szívós Lezsák 1998-ban női biciklin kerekezte körbe az országot, hétszáz kilométert nyomott le, ami 2,7 százalékért aránytalanul nagy ráfordítás. A ’94-es, Üllői úti MDF-kampányzáró a sportmarketing erejét mutatta. Feledhetetlen a záró képsor, amelyen a Szabó–Boross-kettős széttárt karokkal szárnyaló sast imitál... majd elszáll.

Lengyel László szerint Orbán nagy kommunikációs fórja abból származik, hogy ellenzékben „lejárta a fél országot”, minden megyébe, városba, csehóba betért, kitanulta a helyi ízlésvilágot, az ételeket, a beszédmódot. Kampányait erre építi. A kiegészítő, szépészeti elemek, mint a disznóvágási szenvedély, a grillezés, a kolbásztöltés, a focimánia is hitelesek, mert a privát szférában is gyakorolja.

Ettől persze...

A legnagyobb avasi jelenet a videó, amelyen a csehó közönségét faggatják: „Mit gondol a mi Gyurcsányunkról?” És Laci bácsi fölmondja a kötelezőt. Nemzetünk megrontója, kártevő, milliárdos, a Nyugat ügynöke. Majd váratlanul belép Gyurcsány, és Laci bácsi módosít: „Ettől persze még tiszteljük őt.”

Mielőtt elképednénk, tegyük hozzá: ne keressünk ellentmondást vagy logikát. Laci bácsi lelkében mind a két állítás megfér. Gyurcsányról ezt mondja a tévé, ez a „fővonal”, de ha közénk jön, vállal minket, befogadjuk.

Dessewffy Tibor elképesztőnek tartja, hogy „a maradék liberális közönség” máson se tipródik, mint hogy mit szúrt el Gyurcsány, és mit keres az Avason.

– Ez már történelem, ilyen alapon István király is felelőssé tehető Orbán túlhatalmáért – mondja. – Az Magyarország legfőbb gondja, hogy hol hibázott Gyurcsány három éve? Gyurcsány egy kétszázalékos párt kétszázalékos vezetője. Körülnézhet az Avason, ha úgy tartja úri kedve. Mit kockáztat?

A magyar látványpolitika baja és bája a szervezetlenség, a zűrzavar. Amerikában százszor átgondolják, szerkesztik és „gondozzák” ezeket a sztorikat. Stábok dolgoznak azon, hogy megkomponálják „a természetes spontaneitást”. Obama a saját kocsiját vezetve indul nyaralni a családdal. Nagy ötlet, a képen nem is látszik, hogy az égen két helikopter, a földön tíz motoros kíséri. A magyar politikus „érzésből” dolgozik, és mázlija van, ha nem üti ki magát. A gyurcsányi szteppelés súlyosan kontraproduktív volt, de a legriasztóbb példa Bokros Lajos vad kampánytánca 2010-ből. Ha valami idegen a nagy monetaristától, a brazil szamba az. Követői mégis vannak és lesznek, az MSZP új megasztárja, Mesterházy, a táncos lábú rapper elnök. Dávid Ibolyáról gyakran éreztük, nem is a pártjáért él, hanem a pártocska él érte. Az MDF az ibolyai fellépések látványszínpada. A Balaton-átúszás illett hozzá, mert 2006-ban tényleg elérte a reménytelenül távoli, ötszázalékos partot.

A nép barátja

Válság dúlta időkben a politikusnak fokozottan ügyelnie kell arra, hogy ne mondjon nagy marhaságot. Optimista, felfelé ívelő korokban a „patakvért” is megbocsátják, de Matolcsyt valószínűleg kiüti a „47 ezer forintos mondat”. („Rendesen meg lehet belőle élni.”) Öt év múlva is ezzel cikizik, ahogy annak idején Mikola doktort.

A „szinglihordák rajzása” a kampány végnapján a Fideszben is kiverte a biztosítékot. „Alkotó” politikusként a doktor hattyúdala volt.

És ha a kilencvenéves Göncz Árpádot köszöntöttük, jegyezzük meg: vele nehezen boldogultak volna a politika spindoktorai. Minden mozdulat, gesztus belőle, Gönczből fakadt. Ahogy a Locomotív-koncerten leheveredett a gyöpre, ahogy Hajdúszoboszlón bebújt a termálmedencébe, az éppúgy Göncz volt, mint amikor az ötéves roma gyereket kapta ölbe. Göncznél elképzelhetetlen lett volna, hogy a puszira kiszemelt gyereket gondosan „előválogassák”, s egy hétre betegyék a karanténba.

Örök kérdés, létezhet-e sikeres politikus populáris hókuszpókuszok nélkül. Tény, hogy Bajnainak, kormányfőként, korrekt válságkezelőként nem kellett „a nép barátját” eljátszania, mert nem indult a választáson. Más a helyzet, ha megteszi, ha szembeszáll Orbánnal. Dessewffy szerint „percek alatt szétszedték volna”.

És akad politikus, aki tökéletesen alkalmatlan a szerepre. Medgyessy Amerikából szerezte be az ötletet, hogy az elnök hálaadáskor örökbe fogad egy pulykát, amelyet tilos „késsel illetni”. 2004 farsangján, általános megrökönyödésre kegyelemben részesített egy disznót. Nem csoda, hogy pár hónap múlva elveszítette országát, hivatalát és székét. Nem maradt egyebe, mint a kegyelmes disznó.