Elitváltás Pozsonyban – Nincs magyar parlamenti pártképviselet
Az OLaNO a voksok 25 százalékát kapta, míg az eddigi kormánykoalíció vezető pártja, a magát szociáldemokratának tartó Smer (Irány) 19 százaléknál kevesebbet. Még rosszabbul járt a Smer eddigi két koalíciós partnere: a Szlovák Nemzeti Párt és a Bugár Bála vezette szlovák–magyar vegyespárt (Most–Híd) egyaránt jóval az ötszázalékos bejutási küszöb alatt (valamivel három, illetve két százalék fölött) teljesítettek, így nem jutottak mandátumhoz. Bugár közölte, hogy lemond pártelnöki posztjáról. Pártjában többen úgy vélik, a választók azért büntették őket, mert a Ján Kuciak újságíró meggyilkolása miatt kirobbant belpolitikai botrány nyomán sem mondták fel a koalíciós megállapodást, hanem benn maradtak a kormányban.
Az eddig is parlamenten kívüli, ellenzéki Magyar Közösségi Összefogás, amely 4,1 százalékot kapott, szintén kimarad a Szlovák Nemzeti Tanácsból. Listavezetőjük, Bárdos Gyula szerint a tanulság az, hogy a szlovákiai magyarság teljes politikai spektrumának össze kell fognia, ha parlamenti képviseletet akar.
Többen viszont rámutatnak arra: a választási eredmények arra utalnak, hogy sok dél-szlovákiai magyar szavazó különböző szlovák pártokra adhatta voksát. Van bizonyos támogatottsága a magyarok körében a Smernek is, de az új nagy ígéretet az OLaNO jelenti. Az OLaNO egyik vezető politikusa lesz a jelek szerint az új összetételű szlovák törvényhozásban Grendel Gábor, aki a 2018-ban elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas szlovákiai magyar író fia.
Visszatérve a parlamenti erősorrendhez, az OLaNO és a Smer után a harmadik legnagyobb tényező Boris Kollár jobbközép irányultságúnak mondott, Család vagyunk elnevezésű pártja. „Ha Igor (Matovič) jó menyasszonynak gondol minket, akkor meg fog találni” – fogalmazott Kollár az esetleges kormányzati szerepvállalásukkal kapcsolatban.
Bugár BélaNegyedik lett az ultranacionalista, magának időnként kifejezetten náci megnyilvánulásokat is megengedő, Marian Kotleba vezette formáció, amely A mi Szlovákiánk néven működik. A Kotleba-párt elszigetelésének az igénye lényegében az egész politikai spektrumot áthatotta. Az OLaNO vezére a választás után elégedetten állapította meg, hogy nem csupán a Smer legyőzésében voltak sikeresek, hanem abban is, hogy nem engedték kibontakozni Kotlebáékat.
Benn van még a parlamentben Richard Sulík klasszikus liberális pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS), valamint az előző államfő, Andrej Kiska centrista liberális pártja, az Emberekért.
Igor Matovič egyfelől leszögezte, hogy a Smerrel nem tárgyal közös kormányalakításról – mint fogalmazott: „a maffiával nem áll szóba” –, másfelől kilátásba helyezte, hogy nem egyszerű, hanem minősített kormánytöbbség kialakítására törekszik, mert hozzá kíván nyúlni az igazságügyi rendszerhez. Szlovákiában az alkotmány megváltoztatásához szükséges többség nem a kétharmad, hanem csupán a háromötöd, és a mostani eredmények tükrében ennek a biztosítására módja lehet Matovičnak, ha több koalíciós partnert von be a kormányzásba.
Szlovákia ezzel a választási eredménnyel az elnökválasztás után másodszor is megmutatta, hogy van egy pont, amikor megtelik a pohár, és a bebetonozottnak vélt hatalom dölyfös politikusait kész elzavarni. Most nem csupán a kifejezetten kormányzati pozíciók betöltésében lesznek személycserék, hanem egy sor párton belül is várható a vezetőség kollektív lemondása, „a következtetések levonása”, ahogy az elitváltást virágnyelven nevezik. Az elmúlt három évtized ismert és megkopott arcai kerülnek a politikai süllyesztőbe, és hangozzanak el új ígéretek az új főszereplők ajkáról.
Hogy aztán mi teljesül majd az új ígéretek közül, az a jövő zenéje. Szlovákia európai orientációjában nem kell készülni fordulatértékű változásokra, hiszen az euróövezetbe belépett ország már a Smer kormányzása alatt is sokkal inkább Brüsszel-barát irányvonalat követett, mint a másik három visegrádi ország, különösen Lengyelországgal és Magyarországgal összevetve. Matovič a kampány alatt tett olyan kijelentést, amely egyes elemzők szerint világos üzenet volt Varsó, illetve Budapest címére: azt mondta, meg akarják mutatni, hogy nem bolondult meg Közép-Európa.
Igor MatovicAz OLaNO elnöke a választási győzelem hírének vétele után tartott sajtótájékoztatón arról beszélt: olyan Szlovákiát szeretne, amely gondoskodik a szegényekről és a gyengékről, és ahol nincs helye a szélsőségességnek. E retorika hallatán nem tűnik túl meggyőzőnek az az állítás, hogy jobboldali kormányzásra készül Szlovákia. Ezt az állítást leginkább az a tény táplálja, hogy a végtelen korruptsága miatt most széles körű közmegvetésnek kitett Smer szociáldemokrataként határozta meg önmagát, és teszi ezt továbbra is.
Érdekes – és nem kizárólagosan szlovák – jelenség, hogy újonnan alakult pártok már saját elnevezésük megválasztásakor is tudatosan elkenik, hol helyezhetők el a bal-jobb politikai skálán, milyen irányzatúnak tekinthetők valójában. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek elnevezés jellemzően ilyen homályos önmeghatározás, ami persze a párt ellenfelei részéről majdhogynem automatikusan kiváltja a populizmus vádját, de hogy azon belül milyen populistákkal állunk szemben, annak a megválaszolása már meglehetősen esetleges. A cseh kormánypárt, az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) éppúgy liberális populista minősítést szokott kapni, mint a francia elnök Lendületben nevű pártja, az olasz Öt Csillag Mozgalmat viszont többen inkább baloldali pupulistának bélyegzik.
Ezek a pártelnevezések alighanem éppen azt lennének hivatottak jelezni, hogy a hagyományos bal-jobb skálát sokan idejétmúltnak tartják a politikai profil meghatározására, csak éppen a választott elnevezés olyannyira ködös, hogy a kívülállókból mégis kivált valamilyen kategorizálási kényszert a bal-jobb skála mentén. Az OLaNO előtt most meglehetősen szabad az út, majdhogynem arra indulhat, amerre jónak látja, és ez ritkán adódó kegyelmi pillanat a politikai pártok életében.
