Egyetlen lehetőségünk a béreket terhelő adók csökkentése

Azt ma már senki sem vitatja, hogy csak a növekedés gyorsítása tenné lehetővé a gazdaságot gúzsba kötő adó- és járulékterhek csökkentését anélkül, hogy ez az életszínvonal és az életminőség elviselhetetlen mértékű romlását okozná. Gyors(abb)an növekedni csak versenyképes gazdaság képes, amihez viszont tőke kell. A világban szinte korlátlanul áll rendelkezésre befektetési tőke, amely keresi a helyét, de csak oda megy, ahová érdemes.

A globális világban a befektető tőke (a magyar is!) nemzetközi. Nem befolyásolható ideológiai vagy nemzeti érzelmekkel. Ahol a bérek és az azokat terhelő közterhek együttes összege (a „tőke” számára a kettő lényegében azonos) magasabb, mint másutt, oda csak akkor megy, ha valami más tényező ezt kompenzálja (például politikai stabilitás, a piac közelsége, a szakképzett munkaerő, természeti adottságok megléte stb.).

Tőkevonzó, -taszító, adottságaink, kialakult körülményeink nagy részén nem tudunk vagy nem is lehet gyorsan változtatni. Itt a jelszavak nem segítenek. Szinte egyetlen lehetőségünk a béreket terhelő adók és közterhek jelentős csökkentése.

Figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen intézkedéseknek csak akkor van a potenciális befektetők döntéseit valóban befolyásoló hatása, ha azok nem elaprózva, évekre elhúzva, hanem egyszerre, jelentős változást eredményezve jelennek meg.

Szerintem a tőkevonzás és ezen keresztül a gyors gazdasági növekedés elérésére kínálkozó reális, hatékony, azonnal megvalósítható megoldás az lenne, ha minden új, valóságosan is többletmunkahelyen foglalkoztatott személy munkabérének közterheit – adókat és járulékokat egyaránt beleértve, talán a nyugdíjjárulék kivételével – jelentősen, felére-harmadára csökkentenénk, előre meghatározott időszakra, például 3-5 évre. Tehát egy olyan időszakra, amely alatt a gazdaságélénkítő program keretében a jelenleg már meglévő munkahelyeken foglalkoztatottak közterheit is levinnénk ugyanerre a szintre, és megszűnne a különbségtétel szükségessége. Ez a megoldás több előnnyel járna:

– a költségvetésnek nem kiadást, hanem többletbevételt eredményezne, mivel csak új, tehát addig nem lévő munkahelyekre vonatkozna, és onnan adna addig nem lévő bevételt;

– hatékonyan ösztönözné új munkahelyek, ezen keresztül új fejlesztések létesítését;

– azonnal és jelentősen javítaná az ország tőkevonzását, új és többletkapacitásaink nemzetközi versenyképességét, ezen keresztül gyorsan javítaná fizetési mérlegünket, gazdasági egyensúlyunkat;

– gyorsan csökkenne a munkanélküliség.

Természetesen ez nem csodaszer, és csak átmeneti, jóllehet, többéves időre alkalmazható (addig, amíg az adók és járulékok egyébként is elkerülhetetlen csökkentésével „utol nem érjük” az új munkahelyek eleve alacsonyabb szintjét).

Tudom, hogy a szép elv gyakorlati megvalósítása nem anynyira egyszerű.

A legnehezebben megoldhatónak az új lehetőséggel való visszaélések megakadályozását látom. Nyilván sokan próbálkoznának a meglévő foglalkoztatottak „átcsoportosításával”, azokat új munkaerőként feltüntetve, vagy meglévő cégüket visszafejlesztve másutt létszámot növelni. Az ilyen lehetőségek és törekvések kiküszöbölése nem könnyű, de nem is lehetetlen, elsősorban annak megkövetelésével, hogy a kedvezménybe bevonandók ténylegesen új és többletmunkahelyeket töltsenek be.

Dr. Juhász Ádám
kohómérnök, akadémiai doktor
E-mail