Egy választás tanulságai

A vészjósló előrejelzéseket közzétevő politológusoknak van min törni a fejüket. Hiszen még a választás napján készült közvélemény-kutatás is azt mutatta, hogy Heinz-Christian Strache, a Szabadságpárt vezére és polgármesterjelöltje elérheti a célját, és megszerezheti az első helyet.

Persze az FPÖ (Szabadságpárt) 31 százalékos eredménye – a legjobb, amit a párt Bécsben valaha is elért – így is elgondolkodtató, és az sem igaz, hogy nem lesz hatása a tartományi jogú város vezetésére. A kétharmadot igénylő kevés törvényt ugyanis megtorpedózhatja – más kérdés, hogy az elmúlt öt évben mindössze két ilyen szavazás volt a százfős tartományi parlamentben.

Az sem vitás, hogy az SPÖ számára – győzelmi mámor ide vagy oda – a megszerzett 39,5 százalék csúfos mélypont. A párt hetven éve, a háború befejezése óta kormányoz Bécsben, s bár ezt a pozíciót most is sikerült megőriznie, az egykori abszolút többségtől egyre távolabb kerül. A legfájdalmasabb bizonyára az, hogy két klasszikus munkáskerületben az FPÖ került az élre: Simmering már bizonyosan a Szabadságpárté, Floridsdorfban még hozhat változást a levélszavazatok később nyilvánosságra kerülő eredménye. Egy harmadik városszéli kerületet, Favoritent is csak üggyel-bajjal sikerült megtartani, a jobboldal itt is alaposan előretört. A meggyőzően rendezett utcákon, a szociáldemokrata városvezetés által az elmúlt évtizedekben építtetett (megfizethető lakhatást biztosító) városi tulajdonú, néhol szinte luxuskivitelű háztömbök tövében faggatott riportalanyok a miértre többnyire azt válaszolták, hogy „változást akarnak”. Ennél többet a leggyakorlottabb riporterek sem tudtak kihúzni az utca emberéből. A szakértők a legalacsonyabb jövedelműek gondjait, a jövővel szembeni félelmeiket vélik az oknak, és a kulcsszó minden bizonnyal a félelem, amire az FPÖ alaposan rájátszott.

A választás nagy vesztese a Néppárt, amely a szövetségi kormányban partner, ám Bécsben soha nem volt nagyon erős. Most 10 százalék alá zsugorodott a támogatottsága. A bécsi szervezet vezetője az eredmény ismeretében azonnal benyújtotta lemondását. Ő alapvetően azzal indokolja az öt évvel ezelőttinél is rosszabb eredményt, a csaknem ötszázalékos visszaesést (hét mandátum elvesztését), hogy a menekültkérdés előtérbe kerülése miatt a hagyományosan néppárti témák szóba sem jöhettek a kampányban. Baljós előjel lehetett, hogy a mindig néppárti vezetésű belváros, az I. kerület elöljárója, az egykor népszerű tévémoderátor Ursula Stenzel a kampány kezdetekor átállt az FPÖ-höz. Nem sok sikerrel, az FPÖ nem nyert. Viszont az ÖVP elvesztette a kerületet, s itt is a szociáldemokraták győztek. (Ennek ellenére egyes spekulációk szerint az FPÖ továbbra is számít a mindig elegáns úriasszonyra, sőt talán szóba jöhetne államfőjelöltjeként is.)

A Néppárt azzal is magyarázza vereségét, hogy a szoros eredmény előrevetítése riadalmat keltett, és sokan nem annyira a szociáldemokraták iránti rajongás, mint inkább Strache győzelmének megakadályozása végett szavaztak az SPÖ-re. Ez az érv valósnak látszik. Paradox módon az SPÖ-vel az utóbbi öt évben együtt kormányzó Zöldek is ilyesmi miatt veszíthettek szavazatot. Az ő táborukból sokan, akik a koalíciót szerették volna átmenteni, osztottak-szoroztak, és Häuplra szavaztak. Veszteségük alig egy százalék (egy mandátum), és még így is kijön a koalícióhoz szükséges többség, ám ez a csekély visszaesés az évek óta tartó országos erősödésük irányzatát törte meg. Ráadásul listavezetőjük, Maria Vassilakou azt „ígérte”, hogy a legcsekélyebb veszteség esetén is visszalép – könnyelmű ígéret volt, hiszen minden esély megvan, hogy továbbra is kormányon maradnak.

A kampányt valóban teljes egészében uralta a menekültkérdés. Az FPÖ fáradhatatlanul agitált az országot elözönlő menedékkérők ellen, miközben Häupl az első percben igen határozottan kijelentette: aki menekül, az megkapja a kívánt segítséget Bécstől. Nem csak szónokolt, minden eszközt rendelkezésre bocsátott a rászorulók elhelyezéséhez. Bécs alaposan felkészült az itt maradók integrálására, a polgármester a menekültstátushoz jutóknak állandó lakhatást ígért, ami reálisan megvalósítható. Tény: az országosan megszabott kvótát egyedül Bécs teljesíti, sőt túlteljesíti. Nem mintha a kampány hevében nagyon kifizetődőnek tűnt volna ez az irányvonal, Häupl azonban nem törődött a felmérésekkel, a népszerűségi mutatókkal, ragaszkodott a szociáldemokrata hagyománynak tekintett szolidaritáshoz – ami egyébként a lakosság nagy részétől sem idegen.

Persze a jó szervezésnek köszönhetően a bécsi utca képét a menekültáradat nem „rongálta”, és a súlyos hátrányokat, a fenyegetettséget inkább csak az FPÖ szólamai, plakátjai, ízléstelen tüntetései terjesztették. A magyar példa is csak egy töredéknek vonzó, a kerítés gondolata az osztrákokat inkább taszítja, másrészt ha van is kifogása a lakosságnak az idegenek ellen, nagyon is méltányolja Häupl karakán kiállását elvei mellett.

Elgondolkodtató egy viszonylag új párt bécsi felemelkedése: ez az első tartomány, ahol a Neos ötödik erőként bekerült a parlamentbe. A változást ígérő, a bebetonozott és sok tekintetben lejáratott régiekhez képest ugyancsak fiatal és ifjúi hevületű pártnak eddig ez sehol sem sikerült – ám a szlogen is úgy mondja, hogy Bécs más. És jelzi azt is, hogy bár az 1,1 millió választónak csupán hat százaléka szavazott rájuk, van igény némi változásra.

Kérdés, hogyan voksoltak volna a bécsiek, ha a kampányban valóban szóba kerülhettek volna a város igazi gondjai. Ha sikerült volna választ kérni és kapni arra, mit tervez egyik vagy másik jelölt a gazdasági témákban, van-e egyáltalán elképzelése a növekvő munkanélküliség korlátok közé szorítására. Tenne-e valamit a kizárólag szociális juttatásokból élők (jelenleg 150 ezren kapják a minimális segélyt, ami Bécsben havi 828 euró) számának visszaszorításáról? Mit gondol az oktatás körüli vitákról, hogyan képzeli el a közlekedés fejlesztését?

A szavazók e témákban eléggé magukra voltak hagyva, igaz, ha nagyon őszintén elgondolkodtak, be kellett látniuk: Bécsben kivételes a szociális háló, remek a közlekedés, egyáltalán, a város hangulata, légköre még ma is jó, és akik itt élnek, büszkék lehetnek városukra. A jelek szerint összesen 51 százalék érez így – ők a vörös-zöld koalíció folytatására voksoltak. A demokratikus játékszabályok Häupl számára szentek: nem kötelezte el magát a választási győzelem mámorában sem. Mindenkivel tárgyal – még ha biztos is abban, hogy az FPÖ-vel szóba sem jöhet a közösködés.