Egy ellenállhatatlan svéd

Hamarosan az ideje. Mint oly sok dolog ebben az országban, a semla is az év egy bizonyos időszakához kötődik. Nem is kapható máskor. Vannak persze cukrászok, akik csak félkézzel követik a hagyományokat, s mert nincs, aki ne engedne a csábításnak, a vendégek kedvébe járva már újév elején kiteszik a kirakatba az imádott mandulakrémes-tejszínhabos fánkot.

2013. február 3., 20:58

A február 21-i semla-premier nem csak a kávéházi tantik számára jeles nap. A svédek szemének aligha létezik vonzóbb süti-látvány, mint a glédába állított púderozott, mandulakrémmel töltött és tejszínhabkalapos fánkok, melyek mint megannyi vidám kerekded asszonyság, sorakoznak ilyenkor a cukrászdák kirakatában. A

január közepén boltokba került tulipánokután, ez a másik biztos jel: közeledik a tavasz!

A semla a svéd kultura része közel 500 éve. A reformáció előtti időkben, amikor a svédek még jó katolikus módjára készültek a 40 napos böjtre, itt is dúlt a farsang s ki-ki tehetőssége szerint, víg eszem-iszom közepette töltötte fel zsírdepóit... Ennek szimbolikus ízemléke ma a semla , melyben megtestesül az egykori Askonsdagen-t (Hamvazó Szerda) előző Fettisdag-i (Húshagyó (itt zsíros) Kedd) lakoma: a legfinomabb itáliai lisztből sütötték (simila, innen a svéd semla név is), melynek borsos ára volt. Majd a szintén itáliai mandulának, s a messze földről hozott fehér cukornak is. (Emlékezve a egykori értékére, csipetnyit ma is mindig tesznek a kenyérbe.) A tejszín pedig a svéd gazdaságok legnemesebb terméke volt. (A svéd konyha kedveli ma is!)

A dél-európai eredetű semla fogyasztása német, dán közvetítéssel vált svéd szokássá. 1541-ből van róla, mint áldozati ételről, írásos emlék, a híres Gustav Vasa Bibliából ! Miután eleinte igen költséges volt valamennyi hozzávaló, csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Majd sokára, az alapanyagok olcsóbbá válásával terjedt el a nép körében is. Ám – hogy a magas költség ne vigyen senkit bűnbe – az egyház korlátok közé szorította a fánkhabzsolást. Így sokáig csakis a böjti hét keddjén volt szabad fogyasztani. Az 1800-as években kerül kardemom a tésztájába és mandulakrém a belsejébe, végül a tejszínhab a levágott teteje alá. Míg az 50-es években még szaladt a rendőr, s telefonon jelenette a miniszternek, hogy egy malmői cukrász Zsíros Kedd előtt semlát sütöt... manapság már előfordul az év elején is (amire persze az idősebbek csak csóválják a fejüket, mert úgy tartják: rätt ska vara rätt – helyesebb, ha mindennek megadjuk a maga idejét!). Ám leginkább – ellenkezve az egykori katolikus szokásokkal –, Zsíros Keddtől Húsvétig vehetjük és ehetjük.

A hetvägg-nek is nevezett fánkot egykor forró tejbe állítva tálalták... ma is sokan így, de általában cukrászsüteményként majszolják a délutáni kávéhoz. Mumms!

Hogy egyik királyuk a semla áldozata lett – már nem sok svédnek jut eszébe. Ugyanis 1771. Zsíros Keddjén Adolf Fredrik néhány habos fánkkal fejezte be a füstölt heringet, orosz kaviárt, homárt, savanyú káposztás főtt húst és a rengeteg bort felvonultató lakomáját – minek után éjjel elvitte a gyomorrontás!

A falánk király vesztét feledve, évente mintegy 40 millió semla (à 20 kr és 500 kcal) esik áldozatul a svédek kulináris élvezetének – hm, az egykori böjti hetekben! A semla a kollektív emlékezet része. Kulturkincs. Minden svédnek van egy saját semla-emléke, tán több is, melyről átszellemült nosztalgiával képes mesélni, akár a magyar a mákoskalácsról vagy meggyespitéről. Felbukkan számos irodalmi műben, filmen, dalban, mesében. Vannak versenyei, kutatói és létezik Semla Akademia is, mely megóvja a romlásba vivő újító ötletektől, mint a csokoládé vagy áfonya töltelék. Csakis eredeti, kiváló minőségű és friss alapanyagokból süthető ez az 500 éves édes svéd.

Még több ellenállhatatlan finomság a